Anyák napja ... a lélek örök

Barátaim, ismerőseim tudják, nekem az égiek álmomban üzennek. Közeledik anyák napja. Számtalanszor kibontottuk a fogantatás és születés pakkját, Lélek Gábor gyóntató atyámmal, és orvos apósommal, akinek édestestvére volt a pap. Ő vezetett be a családba. Ők „lélekgyermekemmel” együtt fogadtak be, ismerve "betegségem" következményét, azt, hogy nem ajándékozhatok gyermeket, unokát a családnak.

Férjem pedig, velem ünnepelte 53 évig anyák napját, tőle kaptam virágot.

Gábor bácsi vallotta a fogantatást fent készítik elő, a teremtett kislélek terve szerint, földi síkra levetítve, orvos apósóm pedig azt, a lélek a testben dönt arról, alkalmas lesz e szülőpáros, hogy a tanuló folyamatát, fejlődését biztosítja.  Két lehetőség közül választhat. Világra jön, vagy visszatér teremtőjéhez. Az önként visszatérő lélek többször próbálkozhat életeken átívelő családi karmát követve, váltakozó nemben, sőt a családi karmában élők közül bármelyikjüket választva.

Minden próbálkozás lenyomatként megmarad az anyánál, emlékeztetve, hogy hozzá visszatér, amennyiben vele kívánja beteljesíteni küldetését. Ilyen esetben a kislélek egész földi élete során segíti, egyengeti választott és majdani „szülőanyja” sorsát.

Saját életeseményem bizonyítékát kaptam meg 2 éve hipnoterapeutám által.

Egy kislélek két életemben különböző nemben fogant meg a testemben, egyik életemben sem maradt velem. Egy következő életben leszünk majd egy család, beteljesítve közös sorsunkat földi síkon, összefont lelkünkkel.

Ez a kötelék soha el nem szakad, bennünket örökkön-örökké összeköt. Mivel sp. karma-asztrológiai képletünket egymásra vetítve, minden kétséget kizárva bizonyított, mindkét „fogantatás” családi karmánk során, sorsunk egy útját járjuk mindahányan érintettek.

Amióta ismerem, még nagyobb felelősséget érzek mindnyájunkért. Nem gondolkodom - eseményekben, földi státuszokban, múltban, jelenben, jövőben, térben és időben-. Csak egy mennyei családban.

Pár éve megkaptam a jelet, megmutatta magát, fejlődésének fokát, hol tartott, a szerelmetes kicsi lélek, amikor visszatért. Nem voltam, vagyok mániákus típus, de vallom mi ketten együtt vagyunk, soha nem hagytuk, nem hagyjuk el egymást. Tudom, újraélesztésem sikerében is része volt az ő akarata is érvényesült, hogy még maradtam… és ő segített, tartotta bennem a „lelket” tüdőembóliám alatt.

Minden döntésemben ma is segít.

Sokan kérdezték tőlem, mi a helyzet az abortum lelkekkel. Beszéltünk róluk is?

Igen, beszéltünk, én kérdeztem, akkor ezt a választ kaptam. Ők maradtak volna, de az általuk kiválasztott pár a fogantatás után, mint potenciális „szülőpáros” szabadakarati döntésével a fejlődő testet nem kívánatosnak minősítették, az „anyagot, a fejlődő sejteket „megölték” a lélek visszaköltözött, új reménnyel másokat választani, ahol beteljesítheti tervét.

Közeledik anyák napja, az én ünnepem is. Egy lélekben „ketten” köszöntenek, két különböző életemből. Isten ajándékai ők nekem.

Megköszönöm, hogy ez a kis lélek engem választott, és várom, hogy egyszer majd fizikai létünkben, földi síkon is megölelhessük egymást, vigyázhassak rá, úgy, ahogyan most ő teszi…

Nagyon szeretlek kicsim,  egy lélekben kettőtöket "fiam, lányom"… Angyalkáim!