Ezzel a címmel jelent meg egy rendkívül érdekes könyv, amely az Agroinform Kiadó támogatásával jut el majd az olvasókhoz. A szerzők körében olyan szaktekintélyeket üdvözölhettünk, mint Andrásfalvy Bertalan, Ángyán József, Márai Géza, Tanka Endre, Vass Csaba…

A könyvbemutatóra sokkal többen jöttek el, mint ahányan előzetesen regisztráltak, tehát az érdeklődés meglehetősen komolynak bizonyult, olyannyira, hogy a helyszínen megvásárolható könyvből sem jutott számomra, de a kiadótól később megvehettem (sajnos a szerzők dedikációját így nem tudtam megszerezni…)

A Magyar Természetvédők Szövetségének elnöke, Farkas István Tamás nyitotta meg a programot, ahol a szerzők sorjában beszámoltak arról, amit a maguk részéről hozzá tettek a műhöz.

Tanka Endre professzor úr azzal kezdte, hogy a föld egyik legfontosabb funkciója az élelemellátás, amelyhez kapcsolódik a víznek, mint őselemnek a szerepe. Magyarország puszta léte is csodaszámba megy – mondta a professzor – hiszen ellenségeink már az államalapítás idején elhatározták, hogy a magyarokat ki kell irtani.

Elmondta azt is, hogy az uniónak legfőbb vívmánya az áru és személyek szabad mozgása. Tíz éve a magyar kormány nem szabályozhatja, hogy kinek a tulajdonában van a föld, pedig bármelyik nép túlélésének alapfeltétele, hogy a földjéről, édesvíz készletéről maga rendelkezhessék.

Andrásfalvy Bertalan professzor emeritus írta a kötet bevezető tanulmányát, amelynek lényege, hogy a népet alkotó egyedek milyen viszonyban vannak egymással, a természettel és Istennel.

Elmondta azt is, hogy a tankönyvekben azt írják, hogy mi nomádok vagyunk és azért választottuk a Kárpát-medencét, mert hasonló szteppékről jöttünk. Az Alföld soha nem volt szteppe, sőt, rengeteg virágzó falu népesítette be azt. Sajnos ezek a falvak eltűntek, az emberek városokba települtek, de a városok képtelenek önfenntartásra. A nagy uraknak kellett a pénz, ezért eladták a vidéket. A XIII. századig fenntartották a biodiverzitást, de akkor a magyar marha kedvelt lett Európában és a falvakból legelő lett. A legelőkért viselt kapzsi harcban több magyar pusztult el, mint a tatárjárásban…

Asztalos Miklós írja, hogy a magyar uralkodó réteg kisajátította a természeti erőforrásokat, ezzel megbomlott a nemzet. Az 5 % kisajátít és lemond a jobbágyságról, mondván, hogy ők nem is magyarok, mert azok csak a nemesek…Ezt tanították még a XIX.sz-ban is…

Az, hogy Mária Terézia elveszi a földeket, ezzel öngyilkos népirtást okozott, az persze nincs benne a történelemkönyvekben. Mária Terézia nevéhez fűződik az is, hogy a jobbágyságot kitiltották az erdőkből, ezzel óriási tudás és tapasztalat veszett el, hiszen a közösen kezelt erdőkben pl. a lombtakarmányt is hasznosították, amelynek tápértéke lényegesen magasabb, mint pl. a legelőké…

Ángyán József professzor úr elmondta, hogy ez a könyv már két éve készen van, de nem akadt olyan kiadó, aki vállalja. Szerencsére az Agroinform kiadó vállalta, ezért köszönet illeti. Néhány szerző is visszalépett…

Elmondta, hogy egyik oldalon állnak a tőkeérdekek, a másikon pedig a közösségek. Az állam, amit a közösségek hoztak létra, sajnos átáll a túloldalra, ez pedig nagyon nagy baj. Nem elég, hogy a földtulajdon magyar kézben legyen, az kevés, mert különböző magyar kezek vannak. Azok kezébe kerüljön, akik megművelik és a végsőkig ragaszkodnak a földhöz. Ha tőkések kezébe kerül a föld, abban a pillanatban veszélybe kerül, mert a tőkés túlad rajta, amikor kedvezőbb ajánlatot kap. Nincs tekintettel a helyi családokra. Sok helyen a spekuláns tőke szerezte meg a földeket és a helyi gazdáknak semmi földje sincs.

Nagyon jól emlékszem egy korábbi sajtótájékoztatóra, amikor Ángyán professzor úr még államtitkár volt és én megkérdeztem, hogy miért nem került bele az Alaptörvénybe a magyar föld védelme. Ő akkor azt válaszolta, hogy az unió miatt nem lehetett betenni, de majd sarkalatos törvényekkel megvédik a földet…

Azóta sajnos többször is bebizonyosodott, hogy nincs valódi kormányzati akarat a magyar föld védelmére.

Tanka Endre professzor úr korábban egy csodálatos könyvet írt: „Nem én kiáltok, a föld dübörög” ez a könyv címe, amelyet én magammal vittem egy demonstrációra, amit a Nemzeti Földalap székháza előtt, a pórul járt gazdákkal közösen tartottunk – ennek is van már min. két éve – … Jól emlékszem, hogy a könyvet odaadtam Varga Géza képviselő úrnak, akit csak nagy nehezen fogadott a földalap vezetője. Éreztem, hogy amit ott elmondtak a gazdák, az bizony igaz és nagyon szomorú helyzet.

A Magyarok Házában ill. a Parlamentben is volt hasonló témában megbeszélés, ezeken Varga Géza mindig jelen volt, és amit megígért azt elő is terjesztette. A baj, hogy még csak tárgysorozatba sem vették a beadványát, egyszerűen lesöpörték az asztalról.

Így már értem, hogy Ángyán professzor nem kívánt tovább a Fidesz padsoraiban ülni…

Tavaly a Greenpeace szervezésében Kishantoson voltunk, ahol veszélybe került az a nagyszerű mintagazdaság, ahol 21 év munkájával sok-sok gazdának segítettek a biogazdálkodás megismerésében. Ennek a gazdaságnak a földjét hiába pályázta meg a mintagazdaság vezetősége, nem ők nyerték meg azt a földet, amelyet évtizedeken keresztül a legnagyobb szaktudással és szeretettel műveltek. (Elvitte előlük egy multi a földet, ezzel a helyi gazdákat a segélyezendők közé lökte, a gazdaságot pedig ellehetetlenítette).

Hiába vetettük el hagyományos, kézi módszerrel az őszi búzát, hiába írta ki a Greenpeace a segítségkérő szavakat úgy, hogy a levegőből is elolvashassa bárki… A pereskedés még most is tart, de attól félek, hogy az „új gazda” közben már nem igazán fog figyelni az öko-bio gazdálkodásra…

Elkeserítő, hogy mindez megtörténhet.

Azé a haza, akié a föld. Akkor most nekünk már nincs többé hazánk?

Ajánlom a címben írt könyvet mindazoknak, akik szeretnék, hogy mégiscsak legyen!