Nagyra tartom verseidet és emberségedet. Fogadd őszinte tiszteletem!

Heti kiemelt írások közé javaslom.

Egyszerűen szeretem a verseidet, és az őszinte, tiszta lelkedet.

Nekem ez a vers kimondottan tetszik. Nem szégyellem, hogy időnként  sokat gondolkodtam-mit is jelenthet egy egy mondat-egy egy versedben. De ma már minden versed értem ,és ha egyszer nem, akkor többször is olvasom

Elismerésem!

János!

 Olvastam, a szavakat értettem, külön, külön mindegyiket, hogy összeállt-e bennem a szavak nyújtotta kép, azzá, amit értelemként nyújtottál felénk, felém?--erre nem tudok határozottan igent mondani. A három -- öt évvel ezelőtti verseid, megismert lelkiséged után, emelkedő, emelkedettebb költészetet, írásokat vártam tőled s még mindég várok is.

Írásaink, alkotásaink, tetteink, s a kialakított környezetünk, mind, mind bennünket sugalmaz a külvilág felé: amit leírok, azt vallom, ahogyan leírom, az vagyok, tehát, ha nincs rend az életemben, a tetteim s a szellemi  írásaim ezt meg is mutatják.

Ha magamban nem tudok harmóniát teremteni, ez az elsődleges követelménye annak, hogy a külvilággal, annak emberével is megbékéljek valahogy, a vad hajtásokat nem szükséges elfogadnom, úgy ahogyan van, de mivel annak is részese vagyok, megismerni és vele lépést tartani kötelező. Enélkül elszakadnak a szálak.

Mindent, amit felteszel elolvasom és értékelem azt, ami érték benne.

Barátsággal.

Kedves *berill*, meghalni sincs időm, s oly kevés az élet, magyarázkodni nincs erőm, hogy miért? Egyszerű, apám nem állt be a sorba, és én sem, nem vagyok hajlandó a hazug világ kiszolgálójává válni – A VILÁG ÖSSZES KINCSÉÉRT SEM-, honnan kapod a fizetésed, a nyugdíjad, -hát köszönöm ! Én nem tartozok senkihez. Megértetni ezt nem tudom, nincs házam, otthonom, és még mindenki csak kért tőlem, pedig én csak a lelkemet, a szívemet tudom adni, nincs egyebem. Hogy a hétköznapi gondok, bajok nem érdekelnek – én semmit sem veszíthetek-, mások életét nem tudom, s nem kívánom befolyásolni, amit érzek, elmondom, tetszik, nem tetszik, én senkit nem kívánok legyőzni, de szeretném, ha mindenki boldogan élne, boldogulna, teljesen mindegy számomra, hogy mit gondolnak rólam az emberek…

Kedves János, mindig megcsodálom a versedet, de egyre kevésbé értem miért ez a bezárkózás ilyen óriási tehetséggel? Nem érdekel mások munkája, hogy csak egy embert tisztelsz meg látogatásoddal? Nyiss kicsit mások felé, hiszen úgy látom Téged itt mindenki szeret, vagy tisztel, miért nem viszonzod?

Ugy nincs harag a véleményemért, de tudod kibukott belőlem a "pszichotherapeuta"...

Hogyan is lehet ilyen szép a gyötrelem!