9. fejezet

Némethné Wéber Gabriella:

A MAGYAR TÉRRENDEZÉS

A Lélek kulcsa: a magyar térrendezés.
Ebben a fejezetben ízelítõt szeretnék adni a magyar térrendezés
lényegérõl elsõsorban gyakorlati tapasztalatokra alapozva.
Utazásra hívom az olvasókat otthonaink rejtett világába, mert
biztos, hogy a fejezet elolvasása után egészen más szemmel
fogja nézni azt, ami felett lehet, hogy eddig elsiklott a figyelme.
Lépjünk be együtt a magyar térrendezés kapuján!
A lélek a tér és az idõ világában
A lélek nagy utat tesz meg, amikor az EGYSÉG-bõl a TÉRIDÕ
világába tart. Az ember egész életét meghatározza az,
hogy melyik idõpillanatban és hová érkezik meg az anyag
világába. Az asztrozófia csodálatos tudománya fejti meg az
idõ minõségét, míg a térrendezés a tér energiáinak megértésében
segít.
A magyar ember számára tehát a magyar térrendezés rendszere
mutatja meg az utat, mert azokat a rezgéseket tartalmazza,
amire a Kárpát-medencében szüksége van az ideszületett
léleknek ahhoz, hogy feladatát teljesíteni tudja. A magyar
nép a szívcsakra országában él, így feladata a feltétel
nélküli szeretet felébresztése és mûködtetése. A Föld szíve a
Pilisben dobog, és ezt a tényt Isten odarajzolta nekünk a térképre,
mert a Pilis hegyeit a Duna szívalakban öleli körbe.
 

Egységben Istennel
Már az õskorban igénye volt az embernek arra, hogy hajlék
legyen a feje fölött, biztonságban érezze magát. Az otthon
célja többezer év után is közös. A védelem mellett az ember
eredendõ vágya az, hogy harmóniában, azaz SZER-ELEM-ben
éljen abban a környezetben, amit maga köré teremt.
A SZER-ELEM tehát az az állapot, amiben az ember téren és
idõn kívül kerül. Ilyenkor nem számít semmi, feloldódnak a
földi korlátok, és újra egységben érezzük magunkat Istennel.
Hétköznapi értelemben ez annyit jelent, hogy az ember szeret
otthon lenni, szereti önmagát, szeret élni.
„Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely
eltölti ott az embereket.” (Márai Sándor)
Teremtünk vagy rombolunk?
A teremtés csodája a természet, amely minden élõlény otthona
a Föld bolygón. Földanya megad mindent, amire a földi élethez
szükségünk van. A leszületett lélek szabad akarattal rendelkezõ
teremtõ lény, és alkotásának eredménye mindaz, ami
körülvesz bennünket. Az ember a lelkét teszi ki a világba,
azaz a belül játszódó folyamatok láthatóak a tárgyi környezetben
is.
Az építkezési szokások mindent elárulnak tehát arról, hogy
az ember hogyan hasznosítja teremtõ erejét. A városok betonrengetegei
nem hagyják lélegezni a Földanyát, mert elszigeteli
az élõtõl. A beton nem engedi, hogy a Föld teremtõ
ereje mûködni tudjon, tehát a városok megjelenésével egy
olyan folyamat kezdõdött el a Földön, amikor az ember eltávolodott
a Teremtõtõl, azaz nem képes együttmûködni vele.
Akkor tudunk újra közelkerülni az isteni teremtéshez, ha megéljük
otthonunkban azt a harmóniát, amit a Teremtõ alkotta
természetes környezetben érzünk.
Gondolatban vándoroljunk el egy csodálatos erdei tisztásra,
ahová a nap besüt, a madarak csiripelnek, a szellõ simogatja
arcunkat, a fák leveleinek suhogása megnyugtat! Lábunkkal
érezzük a földet, kezünket, arcunkat megmossuk a patak vizében,
majd iszunk belõle.
Tökéletes harmóniában érezzük magunkat, hiszen itt egyek
vagyunk a teremtéssel.
Majd gondolatban vigyük el magunkkal a házunkat, lakásunkat,
amiben élünk, és képzeljük erre a tisztásra! Látjuk
magunk elõtt, ahogy beleilleszkedik a tájba vagy éppen az
ellenkezõjét tapasztaljuk? Fõleg a felhõkarcolók, panelházak,
bérházak, palotaszerû hatalmas családi házak tûnnek természetidegennek.
Itt már érezhetjük, hogy a ház egy olyan
entitás, ami együtt él a tájjal és lakóival, ha harmonikusan
illeszkedik környezetébe.
Amikor az ember elkezdett házakat építeni, a falakkal a teremtéstõl
és egymástól határolta el magát. Fontos kérdés tehát,
hogy az ember együtt él–e a teremtéssel vagy rombolja
azt. Az élõ települések, a falvak fenntartják magukat, teremtõen
élnek együtt a természet ritmusával. Az emberek tisztelik,
mûvelik a földet, így a fizikai test valódi táplálékhoz tud jutni.
A lélek és a szellem tápláléka a népszokásokban, hagyományokban
él tovább, és mindennek a közösség az alapja, amelynek
tagjai tartják életben. A közös hit a közösség legnagyobb
összetartó ereje.
Mit is jelent a tudatosság a térrendezésben?
A tudatos ember életét FIGY-ELEMMEL éli. Észreveszi, és megpróbálja
megérteni a jeleket, amelyek a mindennapokban érik,
majd levonja a következtetést, és minden helyzetbõl tanul. A
környezetünk, otthonunk is hordozza az üzeneteket, amelyeknek
olvasására minden ember képes, ha kellõ rálátással,
éberséggel, tudatossággal vizsgálja azt. Miután megértettük
az üzeneteket, a következõ lépés, hogy irányítjuk az energiákat,
azaz alakítjuk, tereljük a TÉR-ELEMET. Tudatosan választjuk,
és rendezzük be otthonunkat.
Az emberi élet LÉT-ELEM-ei között az idõt szimbolizálja a
TÜR-ELEM, a teret a TÉR-ELEM. Az EGYSÉG-bõl kilépõ embernél
elõforduló érzés, állapot a FÉL-ELEM, amely kiviszi az
embert a KÉTSÉGBE. Kellõ éberséggel, FIGY-ELEMMEL és ÉRZELEMMEL
az ember képes FEGY-ELEMMEL élni, és tudja uralni
önmagát, környezetét és ezáltal életét. Ilyenkor a hozzá forduló
emberhez Isten ajándéka a KEGY-ELEM.
 

Az embernek érdemes szembenéznie önmagával és megvizsgálnia
viszonyulását a LÉT-ELEMEKHEZ. Viselkedését jellemzie
a türelem, a figyelem, a fegyelem, mer–e megérzéseire hagyatkozni
(érzelem), tereli–e tudatosan környezetének energiáit
(térelem), odafigyel–e a testi-lelki táplálékra (ÉL-ELEM)?
Ha mindezek megvannak, akkor nem szokott félni, mert benne
van az egységben, és a mindent magába sûrítõ SZER-ELEMMEL
éli életét.
A fentiek alapján látható, hogy a magyar térrendezés a holisztikus
szemléleten alapul, ami azt jelenti, hogy az egész
elsõdlegességét hangsúlyozza a részletekkel szemben. Tehát
nem választhatjuk külön az emberi élet különbözõ síkjait. A
tér harmóniája akkor valósul meg igazán, ha életmódunkat
és gondolkodásmódunkat is meghatározza a tudatos szemlélet.
Régen az ember életében együtt valósult meg a harmónia a
test, a lélek és a szellem síkjain. Ez azt jelenti, hogy életmódjában
megélte az egységet, fizikai munkával karbantartotta
testét, az ünnepek valódi átélése adta számára a lelki és
szellemi feltöltõdést. Gondolkodásmódját a hit jellemezte.

Mitõl élõ rendszer a magyar térrendezés?
A magyar térrendezés egy élõ rendszer, ami azt jelenti, hogy
a házhoz kötõdõ hagyományok apáról fiúra szálltak, így a
család generációi megtanították egymásnak, azaz átörökítették
a tudást a jövõ nemzedékének. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Egy rendszer akkor mûködõképes és élõ, ha kiállja az
idõ próbáját. Az idõsebb emberek csak a kipróbált, bevált tapasztalatokat
adták tovább a fiatal nemzedéknek. Igazán egy
tudás akkor valódi, ha a gyakorlatban is mûködik és alkalmazható.
Tehát a magyar térrendezés nem csak elméleti szinten
valósul meg, hanem a gyakorlatban mûködik igazán. Fontos
kiemelni, hogy nemcsak a mesterek és a kiváltságosok
tudása volt, hanem a nép minden egyes tagja ismerte. Vidéken
sok helyen ismerik és követik még ma is. Tanítják a következõ
nemzedéket, és az embereknek gondjuk van arra, hogy átadják
tapasztalataikkal kibõvített tudásukat.
A térrendezés az emberi élet része
A térrendezés minden ember életében jelen van tudatosan vagy
anélkül. Amikor az ember építkezik vagy lakást választ, majd
berendezi otthonát, benne van ebben a folyamatban. Otthonunkkal
kapcsolatos szokásaink elárulják a térhez való viszonyunkat.
A térrendezés tehát azért van kiemelt helyen az önmagát
keresõ, gyógyulni vágyó ember életében sok más terápiával,
módszerrel ellentétben, mert a környezet rendezése
minden esetben életünk része. A tér energiája minden esetben
hat ránk, tehát olyan tényezõrõl van szó, aminek hatása alól
itt a Földön az anyag világában senki sem mentes.
Tudjuk–e használni a magyar térrendezés elveit ma is pl.: városi
környezetben?
Mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy mit tehetünk, ha nem
vidéken élünk, illetve nem a magyar elvek szerint épült a házunk?
Az biztos, hogy azok vannak a legszerencsésebb helyzetben,
akik még lakásválasztás vagy házépítés elõtt állnak.
Abban is biztosak lehetünk, az sem véletlen, hogy mikor ismerjük
meg ezeket az elveket.
A lakások és házak fõ adottságai csak részben határozzák
meg a lakás energetikáját, tehát a lakás tájolása, alaprajzi
elrendezése mellett fontos az is, hogy mit teszünk bele. Az
már rajtunk múlik, hogy hogyan rendezzük be, milyen bútorokkal,
színekkel, anyagokkal tesszük otthonossá. Energetikai
szempontból arról szól ez, hogy a lakás alaprajza, elrendezése
adják meg életünkben a keretet, azaz megmutatják, hogy milyen
lehetõségeink vannak. Amit beleteszünk, az pedig megmutatja,
hogy mit hozunk ki belõle, azaz önmagunkból.
Érdekes kérdés az, hogy mennyire határozza meg az ember
életét, sorsának alakulását a környezet, amelyben él? Ezt a
kérdést fordítva is feltehetjük: Mennyire határozza meg az
ember azt a környezetet, amelyben él? Tehát, ha tudatosan
alakítom környezetemet, akkor szabad akaratommal élek, és
életemet meghatározott kereteken belül tudom irányítani.
Sûrûn felmerül az emberekben a kérdés, hogy jók–e a magyar
térrendezés elvei szerint saját otthonuk adottságai. A
magyar térrendezés szerint nincs jó és rossz, mert minden
attól függ, hogy a bentlakó, hogyan éli meg lehetõségeit, és
mit használ ki az adottságokból. A felismerés után tisztázódik
az emberben a feladat, ami leolvasható otthonának energetikájából.
A magyar térrendezés szerint nincsenek szigorúan betartandó
szabályok, inkább irányadó elvek, amit mindenki a maga
környezetére formálva tud alkalmazni. Mindent alacsony
energiaszinten is meg lehet élni, de a feladatok magas szintû
megélésre is van lehetõség.

Mit és hogyan mutat meg rólam az otthonom?
A ház, lakás és az ember egy energetikai rendszer. Minden,
ami a lelkemben van, meglátható a tárgyi környezetben. Leolvasható
az, hogy melyek személyiségünk mozgatórugói,
milyen az anyagi viszonyulásunk, érzelmi életünk, gondolkodásmódunk.
Minden benne van az életünkrõl, a múltunk,
jelenünk és a jövõnk is. Amikor az ember a környezet jeleit
értelmezi, akkor sok esetben jönnek a racionális magyarázatok,
amivel megpróbálja a bentlakó megindokolni az egyes
jeleket.
Semmi sem kerül véletlenül egy otthonba (pl: egy tárgy,
egy szín, egy forma) illetve nem véletlenül választunk egy
lakást, házat egy adott helyen. Az ember csak olyan környezetben
tud élni, ami azonos lelki beállítottságával.
Korábban már érintettük, hogy az embernek abban az adott
földrajzi környezetben kell felismernie, hogy mi a dolga a világban,
az életében, ahová született, illetve, ahol él.
Tehát az sem véletlen, hogy melyik országban, annak melyik
részén, milyen településén, városban vagy vidéken élünk vagy
éppen elköltöztünk a szülõföldünkrõl. Ebben az esetben belekerülünk
egy másik ország energetikai rendszerébe, és aszerint
éljük életünket. A gyökerek táplálása ilyen esetben különösen
fontos, mert biztonságunkat ez adja. Minden ember
alapprogramként annak az országnak a feladatát kapja, ahová
született. Az emberre viszont nagyon erõsen hat az a környezet,
ország rezgésszintje, amelyikben él.
Élõ házak — mitõl él egy ház?
Attól, hogy nemcsak átmeneti vendég, hanem állandó lakója
a szeretet. A szeretettõl lesz valódi otthon a lakásból, házból.
Gondoljuk csak végig, hogy a paraszti társadalomban, ahol
tíz ember is lakott egy kicsi parasztházban, mi tartotta össze
a családokat. Hogyan tudtak az emberek ilyen körülmények
között békében élni? Nem próbálok idilli képet lefesteni errõl
a világról, mert az biztos, hogy akkor is voltak viták, nehézségek
a családtagok között, de szeretettel és hittel mindenen
felül tudtak emelkedni.
A tûz az egyik alapelem, ami az emberi élethez nélkülözhetetlen.
Lángja nemcsak meleget ad, hanem ennél sokkal mélyebb
üzenetet hordoz. A jurták közepén égõ tûz a körben
azt a pontot szimbolizálja, ahol Isten belép a világba. Ez az
egyik alapszimbólum, a körkereszt lényege, ahol a kör a fényóhajtást,
a teljességet, tökéletességet, azaz Istent jelképezi.
Az a mindenkiben meglévõ ösztön, hogy az ember körülülje
a tüzet ebbõl a hitbõl ered. Biztosan átélt már mindenki egy
tábortüzet, ahol érezhette ezt a csodát. A tudatos térrendezésben
a legizgalmasabb kérdés mindig az, hogy egy adott
szokás hogyan ültethetõ be a mai korban a hétköznapok
világába. Természetesen elég sok akadályba ütközhet, illetve
a legtöbb lakásban, házban megvalósíthatatlan lenne pl.: egy
kemencét utólag beépíteni. Amit viszont mindenki megtehet
attól függetlenül, hogy milyen lakásban, házban él, hogy egy
gyertyát meggyújt az asztal közepén, és családjával körülüli
azt. A legszerencsésebb helyzetben azok vannak, akik házépítés
elõtt állnak, és már a tervezésnél figyelembe tudják venni
a magyar térrendezés elveit.
A parasztházakban központi helyen lévõ épített kályha, kemence
szimbolizálja a ház lelkét. A konyha a családi élet központja,
ahol az ember nemcsak a fizikai test számára kap
táplálékot, hanem a lelki feltöltõdéshez is. Az étel a szeretet
anyagba öntött formája, ezért csak azok a házak, lakások
tudnak igazán mûködni, amelyekben él a konyha. A konyha
tehát a nõi energiák megnyilvánulásának helye, ahol a fõzéssel,
táplálással a szívszeretet nyilvánul meg.

Lépjünk be együtt a magyar térrendezés kapuján!
A kapunak az utóbbi évszázadokban egyre nagyobb a jelentõsége.
Az ember biztonság iránti igényét, a tulajdon védelmét
szolgálja. Minden gondolat, ami az emberekben megjelenik,
kivetül a tárgyi környezetre is. Így tehát az, hogy az anyagi
szemlélet erõsödésével az emberek egymás iránti bizalmát felváltotta
a gyanakvó hozzáállás, meglátszik a kapukon is. Manapság
hatalmas zárt kõkerítésekkel, rácsos ajtókkal veszik
magukat körül az emberek, s ezzel elzárkóznak egymástól.
A kapu a régi világban a porta dísze volt. Nemcsak a telek
elhatárolása volt a célja, hanem világnézetet is tükrözött. A
legfõbb díszítések, amelyek megjelentek a kapukon, a Nap és
Hold motívumok és a csillagok jellemzõ szimbólumok.
Eleink azt tartották, hogy minden, ami a teremtéssel kapcsolatos
rontáselhárító jel, így pl.: a tulipán is, az fontos díszítõeleme
a magyar kapunak. Búzakalászokat is faragtak a kapukra,
éppen annyit, ahány eladó leány volt a házban. Az
indasorok a végtelenséget jelképezik, és a befejezõ minta azt
sugallja, hogy semmi sem tart örökké.
A szív is gyakori motívum. A kaputükör különösen kidolgozott
rész a bejárat felett, ahová sok esetben keresztet is faragnak
vagy festenek. A székelykapuk gyalogos bejáratának
alakja is õseink széleskörû ismereteit mutatja, mivel az utcaajtó
boltíves alakban éppen illeszkedik az emberi energiamezõ
tojásdad alakjához.
A kapu üzenete régen az volt, hogy gyere be rajta, szívesen
fogadlak, ma pedig ennek éppen az ellenkezõjét sugallja. A
székelykapukra faragott felíratok üdvözölték a látogatót, aki
biztos lehetett benne, hogy kellemes fogadtatásban részesül
majd a házban is.
 

„Áldás a bejövõknek, béke a kimenõknek.
Jószívû barát bejöhetsz.
Isten hozott, ha mész, Isten legyen veled!
Azért van az ember a világon, hogy valahol otthon legyen“.
 

Az elõkert virágoskertje csodálatos energiákat sugárzott, az
ember örömmel lépett be a házba egy rendezett udvaron keresztül.
A pitvar szerepét manapság átveszik a teraszok, amelyek
tavasztól õszig hangsúlyos részei lehetnek a háznak,
amennyiben a mindennapokban használják. Ez a tér nemcsak
az idõjárás viszontagságaitól védi meg az embert, hanem átmenetet
képez a kinti és benti világ között, ráhangolja az ember
lelkét a váltásra.
 

A családi élet színtere a konyha
A magyar ház bejárata ideális esetben a keleti vagy déli égtáj
felül nyílik. Az ajtón át legtöbbször a konyhába lépünk, ami
a ház központi helye. A magyar térrendezés szerint a konyha
központi szerepe arra utal, hogy a nõi energiáknak van kiemelt
szerepe az otthonokban. A férfi szerepe a külvilágban helytállni,
amíg a nõnek az otthonban kell megteremtenie az összhangot,
így egészíti ki egymást a férfi és a nõ.
A középpont ereje mindig a legerõsebb, hiszen minden innen
indul. Akkor tudja egy nõ valóban megélni nõiségét, ha a
fõzéssel kifejezi szeretetét, és élteti konyháját. Amikor belépünk
egy parasztház konyhájába, ahol pattog a kemence tüze,
és a háziasszony frissen sütött kenyérrel kínál, akkor az embernek
nemcsak az ízlelõbimbói indulnak be, hanem a szíve
is megnyílik, hiszen érzi a szeretetet.
A magyar konyhákból általában nem hiányzik a házi áldás,
aminek szövege azt a világnézetet fejezi ki, amelyben a szeretet
és a hit a legfontosabb erõk. A konyha berendezése egyszerû,
természetes, és annak ellenére, hogy általában nincsenek
a régi konyhákban hatalmas szekrények, mégsem
túlzsúfolt. A használati tárgyak fali polcokon vannak vagy
egyszerûen csak szabadon lógnak a falon. Külön dísztárgyak
nincsenek, hiszen a használati tárgyakat díszítették (pl.: faragott
sótartó, festett tányérok, kancsók stb.). Az asztal hímzett
abrosszal van leterítve, mert õseink az asztalt oltárként
tisztelték. Egy ilyen konyhából az ember nehezen távozik,
mert azt érzi, hogy jó ott lenni. Ebben rejlik egy valódi, élõ
konyha varázsa.
A mai lakásokban a legkisebb helyiség sok esetben a konyha,
ami tükrözi azt a társadalmi változást, ami lejátszódott a nõk
munkába állásával. Ennek hatására az otthonok elvesztették
azt az összetartó erõt, amit semmi sem pótolhat.
Érezzük, hogy egy élettelen konyha, amiben maximum a
mikrohullámú sütõben melegítenek ételeket, nem ugyanaz,
mint egy valódi konyha.
A gyermekek, elsõsorban városban, ma nem az édesanyjukhoz,
nagyszüleikhez mennek haza az iskolából, hanem az
üres lakásba, ahol a tv-nézés vagy a számítógépezés tölti ki
az ûrt számukra.
Manapság a konyha sok esetben egybeépül a nappalival,
ami a régi szokások felé mutat, ahol egy térben együtt éltek
az emberek, nem választották el egymástól falakkal magukat.
A nappali, a hálószoba és a fürdõszoba térrendezésénél az
általános elveket (pl.: mértékletesség, természetesség, célszerûség
stb.) érdemes figyelembe venni, mivel a hagyományos
magyar házakban külön nem voltak ilyen helyiségek.
 

A gyermekszoba tudatos térrendezése különösen fontos, mivel
a gyermekek nagyon fogékonyak, érzékenyek az õket körülvevõ
energiákra. A régi világban a gyermekek helye napközben
az udvaron, a természetben volt. Mivel a gyermekeknek
hatalmas a térigénye, így a szabadság iránti vágyuk az
épített környezetben ma erõsen korlátozva van. Ezt a szempontot
vegyük figyelembe, és válasszuk a legnagyobb szobát
a gyermekeknek.
A természetes anyagok, fõként a fa elem megléte nélkülözhetetlen
a gyermek testi, lelki és szellemi fejlõdéséhez. Ezért
nagyon fontos, hogy legyenek egészséges, élõ növények a
gyermekek szobájában.
A bölcsõ nélkülözhetetlen tárgy a kisgyermekek életében,
mivel a ringó mozgás segíti a csecsemõt az átmenetben a két
létforma között. Édesanyja hasában is folyamatos mozgásban
volt a kisbaba, így nem csoda, hogy miután megérkezik az
anyag világába, befektetik egy fix kiságyba annyira nyugtalanná
válik. A bölcsõ jótékonyan hat a gyermek idegrendszeri
fejlõdésére, mozgásrendszerére.
A fentiek a teljesség igénye nélkül szolgálnak ízelítõként az
egyes helyiségek térrendezésérõl. A magyar térrendezés sokrétû
ismereteket ad. Fõbb részei: égtájak szerinti tájolás, alaprajz
szervezése, berendezési tárgyak, színek, formák, anyagok
tudatos választása, magyar szimbólumok alkalmazása, továbbá
a házzal kapcsolatos hagyományok, szokások is fontos
részét képezik. Ha valaki szeretné otthonát a magyar térrendezés
elvei szerint berendezni, az elsõ és legfontosabb, hogy
felismerje azt, hogy a rend az egyik legfontosabb alapelv.
Rend a házban, béke a lelkünkben
Mikor van rend az otthonokban? Ha jelen van benne a folyamatos
megújulás, tisztulás. Mondhatjuk azt, hogy a ház egy
élõlény, ami ugyanolyan méregtelenítésen kell, hogy átessen
évente többször is, amelyet az ember él át egy-egy böjt alkalmával.
Ezért olyan fontos ma is, hogy a háziasszonyok évente
többször csináljanak nagytakarítást, amit a legtöbben jellemzõen
az ünnepek elõtt tesznek meg.
 

A magyar térrendezés további fontos elve a mértékletesség,
az egyszerûség. Ezt a mai fogyasztói társadalomban nagyon
nehezen tudjuk véghezvinni, pedig ezt az elvet a térrendezésben
ugyanúgy alkalmazni kell, mint pl.: a táplálkozásban. A
kisebb vidéki falvakban általában évente két alkalommal szerveznek
lomtalanítást, és ilyenkor, ha végigmegyünk az utcán,
elgondolkodtató, hogy honnan jött egy újabb kupac, amikor
fél évvel ezelõtt is ugyanekkora halom használhatatlan dolog
került az utcára. Minden évben kidobja az ember a feleslegessé
vált holmikat, mûanyagokat, híradástechnikai eszközöket,
ugyanakkor mennyivel egyszerûbb lenne, ha meg sem vásárolná
azokat. A legnagyobb baj az, hogy ez mind szemét,
amit a Földanyának adunk, és sajnos õt szennyezzük vele.
Sokkal okosabb lenne tudatos szemlélettel az ember, ha csak
azt tenné az otthonába, amire valóban szüksége van. Manapság
a lakásokban külön tároló helyiségek vannak hatalmas
gardróbszekrényekkel. Érdemes összehasonlítani ilyen szempontból
a régi parasztházakat, illetve a mai otthonokat. Az
ember ilyenkor a saját csapdájába esik, mivel sokszor azt érzi,
hogy képtelen rendet tartani otthonában, mert ez már kezelhetetlen
számára. Pedig van számtalan eszköz, ami gyorsabbá,
könnyebbé teszi a házimunkát pl.: mosógép, mosogatógép,
porszívó stb., és sokszor mégsem tudnak a nõk megküzdeni
ezzel a feladattal. A használaton kívüli eszközök, lomos helyiségek
mind energiaelakadást jeleznek az adott területen,
azaz az életünkben.
Érdekes szembesülnie az embernek, hogy amikor elutazik
otthonról, egy utazótáskába teszi bele mindazt, amire szüksége
van. Egy rendezett szállodaszobában fellélegezhet a lelke,
mert nem veszi körül annyi tárgy, mint az otthonában.
Teret kapnak a szabad gondolatok, és könnyebben érzi magát
az ember a jelenben. Sok esetben az otthonunkban felgyülemlett
tárgyak visszavisznek bennünket a múltba, s ezzel
elveszik a teret attól, hogy valóban a jelenben éljünk.
A környezet rendje hat lelkiállapotunkra, és ez fordítva is igaz.
Tehát a rendezettségünk vagy rendezetlenségünk jelenik meg
a tárgyi világban. Tudjuk-e, hogy mit hová tettünk, vagy állandóan
keresgélünk? Van-e állandó helye a dolgainknak?
A használatnak megfelelõen helyezzük-e el a dolgainkat?
Milyen a rendhez való viszonyulásunk, van-e rá igényünk?
Ki tudjuk-e válogatni azokat a dolgokat, amelyekre már nincsen
szükségünk vagy halmozunk, gyûjtögetünk? Mi történik
az elromlott tárgyakkal? Valóban rend van az otthonunkban
vagy csak látszatrend? Mi van a fiókok mélyén? Miután a
fenti kérdéseken elgondolkodunk, láthatjuk, hogy elég összetett
a rend kérdésköre.
A magyar hagyományok szerint a rend fenntartása a házban
a nõ feladata, a férfi a külsõ környezet (udvar, kert, kocsi
stb.) rendbetételéért felelõs. A gyakorlat azt mutatja, hogy
sokszor ezen áll vagy bukik egy család élete, hogy mennyire
tudja a férfi és a nõ, a házigazda és a háziasszony, hogy kinek
mi a dolga, feladata, és mennyire tudnak tisztelettel együttmûködni
egymással. A férfi felelõs a család biztonságáért,
azaz az anyagiak megteremtése elsõsorban az õ dolga. Ezt
akkor tudja megtenni, ha mögötte áll egy stabil háttér, egy
valódi rendezett otthon, ahová visszavonulhat, és energiával
töltõdhet föl.
 

Gyógyulás térrendezéssel
Környezetünk tünethordozó, tehát mindennek az okát meg
lehet találni benne. A gyógyulás tehát bennünk van, és belõlünk
is indul. A nyugati orvoslással szemben a magyar népi
gyógyászat az ember öngyógyító erejét használja fel, és ebben
az ember cselekvõ részvétele kell a gyógyuláshoz. Tehát nem
a tüneteket kezeljük, hanem azokat az okokat keressük meg,
ami miatt kiesett az ember az egység állapotából. A legfontosabb
az, hogy megszülessen a felismerés, hogy miért kapta
az ember az adott betegséget. Mit kell megtanulnia ebbõl a
helyzetbõl, min kell változtatnia az életében. A betegség és a
szenvedés által mindig közelebb kerül az ember Istenhez. Ha
egészen közel kerül, akkor születik meg a KEGY-ELEMBÕL a
gyógyulás. Ez történt az alábbi esetben is.
Egy 50 éves hölgy megismerkedett a magyar térrendezés elveivel.
Nagyon nehéz helyzetben volt, mert nem találta helyét
a világban. Egy vidéki kisvárosban élt, ahol nagyon egyedül
érezte magát, mert gyermekei felnõttek, elköltöztek, és férje
is elhagyta. Belebetegedett ebbe a helyzetbe, mellrákja lett.
Felismerte, hogy a költözés adna egy olyan lehetõséget számára,
amelyben újjászülethet, de ennek akkor még nem volt
itt az ideje. Hallani sem akart róla, nem tudta feldolgozni azt,
ami történt vele, nem látta a kiutat. A tudatos térrendezés
segítségével felismerte, hogy a legfontosabb, hogy rendet rakjon
az otthonában, és kiválogasson mindent, ami a visszasírt
múltba viszi. Kiderült, hogy a ház padlástere tele van felnõtt
gyermekei kisgyermekkori ruháival, játékaival és egyéb nem
használt lomokkal. Tehát õ nem tudta elengedni a múltat,
görcsösen kapaszkodott bele, és nem látta a jövõjét. Fél évvel
késõbb büszkén mesélte, hogy az utóbbi hónapokban mást
sem csinált, csak pakolt, válogatott, és ettõl egyre jobban érzi
magát. Ahogy rendezte a múltját, álláslehetõséget kapott egy
másik városban, és elköltözött.
Amikor megtisztította otthonát, ösztönösen böjtölni kezdett,
méregteleníteni. Elindult a gyógyulás útján, mert gyógyulása
testi-lelki és szellemi szinten is megvalósult.
Ez az esettanulmány is megmutatja számunkra, hogy az ember
belsõ rendezettsége, illetve rendezetlensége kivetül tárgyi
környezetére. A régi világban a házakat, lakásokat rend jellemezte,
amelynek megvalósulását az segítette, hogy a ház keleti
részének kitüntetett szerepe volt. A keleti égtáj energiája segít
abban, hogy a házban folyamatosan jelen legyenek a megtisztító,
megújító erõk.
Éppen a tisztaszoba kapta meg a keleti erõket, s az sem véletlen,
hogy itt történt a születés és a haldokló embert is ebbe
a szent térbe fektették. Nézzük, hogy az ember életének kezdetén
és végén hogyan szolgálta a ház az ember lelkének érkezését
és távozását.
Születés és térrendezés
A régi világban a lányokat tudatosan készítették fel a házasságra,
az anyaságra.
A család nõ tagjai készítették el a hozományt, amit a tulipántos
ládában tároltak. Ide került a menyasszonyi ruha, a
hímzett terítõk, a ruhák és a majd születendõ gyermek szükséges
holmija. A tulipántos láda motívumai egyértelmûen a
nõiséggel hozhatók kapcsolatba. A tulipán az egyik legfontosabb
nõi erõt, a befogadást szimbolizálja. A láda díszítõ motívumai
között gyakorta szerepel a cserépbõl kinövõ virágcsokor,
ami a életfaként a boldog család szimbóluma.
 

A gyermek születése a tisztaszobában a Boldogasszony ágyában
történt. A nõ az áldott állapot utolsó idõszakában ösztönösen
rendet rakott, kitakarított, hogy rendezett környezetbe
szülessen meg gyermeke. Amikor a csecsemõ megszületett,
az ablakokat bezárták, nehogy a lelke eltávozzon. A gyermek
otthon szeretõ környezetben látta meg a napvilágot. Helye
az édesanyja mellett volt, és a gyermekágy idõszakában nemcsak
a házból, de még a szobából sem vitték ki. A keresztelõig
folyamatosan gyertyát égettek mellette. A csecsemõ védelmét
szolgálta az a szokás is, miszerint ha a gyermekágyas aszszonyhoz
látogatók érkeztek, akkor nem ronthattak rá rögtön
az anyára és csecsemõjére. Elõször a kemence mellé ültették
le õket, hogy megnyugodjanak, megtisztuljanak, és csak ebben
az állapotban léphettek be a tisztaszobába.
 

Gyász és térrendezés
A mai világban az emberek nagy része fél a haláltól, nem
fogadják el azt, hogy ez az élet része. Mára már teljesen eltávolodtunk
a haláltól, azaz nincs személyes megélésünk, tapasztalatunk
a kezelésében. Mégis ott a halál a mindennapokban.
A média is ezt sugározza, a halál és a tömeges halál szinte
mindennapos és sokkoló a képernyõkön. Vigyázzunk, mert
ez az érzelemmentes hozzáállás nem a valóság! A halál a
csöndben születik, és súlya van. A legtöbb filmben, amikor
meghal valaki, szalad a fõhõs tovább, és lehet, hogy a következõ
percben úgy mosolyog, mintha semmi sem történt volna.
Nézzük, hogy a halállal kapcsolatos szokások mennyire
bizonyítják õseink tudását.
Amikor ma meghal valaki, nem tudjuk, hogy mit tegyünk,
tanácstalanok vagyunk. Régen ennek is megvolt a rendje, éppen
ezért a bizonytalanság nem szült kétséget. Manapság sajnos
a legtöbb ember kórházban és egyedül hal meg.
Amikor valaki meghalt, a lakásban lévõ tükröket letakarták,
mert tudták, hogy a tükör dimenziókapu, azaz megzavarhatja
a távozó lelket. Kinyitották az ablakot, hogy a távozó lélek
szabad utat kapjon. Az órát megállították, és a temetés után
indították újra. Ezzel jelképezték azt az átmeneti idõt, amíg a
lélek köztes állapotban van. Az óra újraindításával jelezték,
hogy a családtagok számára az élet megy már tovább, bármilyen
fájdalmas is a veszteség mindenki számára.
Egy intenzív osztályon dolgozó ápolónõ mesélte, hogy az
óra nagyon sok esetben éppen akkor állt meg a kórteremben,
amikor meghalt valaki.
A gyertya a haldokló ágyánál égett és a gyász idõszakában
is tovább égették. Azt a ruhát, amiben az ember meghalt
nem használták tovább. Ruháihoz, személyes tárgyaihoz a temetésig
sem nyúltak hozzá, csak ezután adták tovább másnak.
A halott siratásának szokása nagyon fontos mind a távozó
szempontjából, mind az itt maradó gyászoló családtagoknak.
A sírással az ember megéli a fájdalmat, nem fojtja el magában.
A pszichológusok szerint a gyász normális ideje egy év,
ami bizonyos esetekben akár két év is lehet. Aki ennyi idõ
alatt sem tudja feldolgozni szerettének elvesztését, az a legtöbb
esetben segítségre szorul. Ez általában meglátszik a környe75
zetén is, mert görcsösen ragaszkodik a halott tárgyaihoz. A tudatos
térrendezés az elengedésben is sokat segíthet.
A halál és a gyász manapság tabutémának számít, nem divat
errõl beszélni, pedig az õszinte és nyitott hozzáállás sokaknak
segíthet. Ahhoz, hogy természetes legyen viszonyulásunk a halálhoz,
és elfogadjuk annak megváltozhatatlan tényét, fontos,
hogy ismerjük õseink szokásait, amelyek biztonságot adnak
az emberélet ebben a nehéz idõszakában.
 

Összefoglalás
 

A fejezet megírásával az volt a célom, hogy ízelítõt adjak a magyar
térrendezés alapjaiból. Emberi létünket itt a Földön, a tér
és idõ világában éljük. A tér körülölel bennünket, és e kölcsönhatásban
nem mindegy, hogy rendezett vagy rendezetlen
térben, környezetben élünk.
A természetes és az épített környezetbõl a magunk számára
birtokolt rész az otthonunk, életünk meghatározó része.
A magyar térrendezés lelkünk rendezése is egyben. Ugyanis
otthonunk harmóniája egyuttal belsõ világunk tükre is. A valódi
változás, tisztulás akkor fog megvalósulni a világban,
ha elkezdünk otthonainkban egyéni, családi szinten is rendet
rakni. A magyar ember számára a magyar térrendezés mutatja
a legtisztább, legfényesebb utat, amelyen ember járhat,
a szeretet útját.