*Magyar hang-mindenhonnan-*

Kép: Magyar Pieta 1956. Tóbiás Klára szobrászművész alkotása.

"Nekem nincs szükségem kegyre: én csak igazságot kívánok!" (Lessing)

"Nekem nincs szükségem kegyre: én csak igazságot kívánok!" (Lessing) Ugyan miképp fogalmazhatnám meg egyszerűbben, amit október 23.-a kapcsán érzek? Épp úgy mint akkor, minden külföldi mondat mögött egy hazugság állt és minden hazugság mögött egy másik. Azok, akiknek már végképp elegük volt, elhitték, majd a nyugat segít, csapatokat küld és közösen fogják a Szovjet agresszort leverni! Az Amerika Hangja gyújtó hangú beszédeket tartott és Nagy Imre is elhitte a hazugságot, hogy a Szovjet csapatok kivonulnak. Elhitte, hogy az ország szuverenitását tiszteletben tartják! Nem a logika dönt ilyen esetekben, hanem az érdekek és a magyar nép érdeke, saját magán kívül senkié sem volt! Az USA és a Szovjetek csendben megegyeztek a hátunk mögött és itt az utcán maradóknak csak a harc maradt. Szerintük reményteli, de már akkor eldöntött kimenetelű.

Civilek, katonák, polgárok, barátok és ellenségek, volt, hogy együtt harcoltak a szabadságért, amit a demokrácia mázába bújtatott önkény kegyetlen szigorral vett el. Hősies, de reménytelen harc volt, minden pátoszával, vérmocskolta utcáival, kiégett járművekkel, mutatva az elkeseredést és az elszántságot. Az utolsó lövések után pedig a meztelen terror szedte áldozatait, mert példát kellett statuálni, hogy a rabszolga nem lázadhat! Nem keresztekre feszítették az elfogottakat, mint egykor Spartacus katonáit a Via Appián, hanem felakasztották, vagy agyonlőtték, majd szögesdróttal összekötve, arccal lefelé temették el jeltelen sírokban. A módszer talán más, de az elv ugyan az! A félelem, a bosszú és a gátlástalan önkény szedte az áldozatait és a vérbírók, hóhérok és parancsnokok közül rengetegen itt élnek még mindig közöttünk. Európa mellettünk állva sajnálkozott, mert még mindig kényelmesebb volt két könnycseppet ejteni, mint segíteni, vagy kiállni egy letiport nép mellett. Európa azóta hurcolja a kéretlen demokráciáját, küldi katonáit, akiket a leigázottak sötét szemű megvetése fogad! Ide akkor nem jutott a demokráciából és ma sem küldik csomagban!

Ma már ügyesebbek a hóhérok vér szerinti és szellemi utódai, akik leleményesen átmentették magukat a rendszerváltáskor. Megint az elkeseredés gödre felé taszigálnak, mert csak csődöt és romlást tudnak hozni, mint ahogy azt tették mindig is, de szövetségeseket keresnek maguknak. Szép világot és demokráciát hablatyolnak, miközben egész Európában próbálnak mindenkit elfordítani tőlünk. Megbékélésről szónokolnak, miközben naponta taposnak, sértenek, aláznak meg. Nem miattunk nincsenek barátaink ebben a közösségben, hanem a magyarokat naponta nácizó, pocskondiázó, hisztéria keltő ellenségeink miatt, miattuk. Teszik ezt azért, mert nem lehet tudni, megint mikor szakad át az elégedetlenség gátja és már előre felkészülnek, hogy idegen segítséggel fosszanak meg jogos jussunktól, a szabadságtól! Ők akarnak továbbra is uralkodni rajtunk és kipréselni belőlünk az utolsó csepp erőt is! 56 óta semmi nem változott, csak a módszerek lettek változatosabbak! Róma még mindig áll és legközelebb már nem Spartacus neve hangzik el, hanem Odoakeré.