Ez most történt, de az is lehet, hogy nem!

Korán reggel ott állt a férfi, piros szívecskés alsógatyában a sztráda közepén, és bamba arccal bámulta a mellette elsuhanó autókat, melyekből kecsesen középső ujjak emelkedtek ki. Orcáján olyan kifejezés ült, mintha azt akarná mondani:- Jé! Hm? Aha! Ú! De szép így elölnézetből ez a kék kamion! Milyen érdekesek a lámpái!

Puff!

Csend volt, mély, nagyon mély csend. Álmodott. Rémeset. Végül a pillanat azt hozta, hogy felébredt. Kinyitotta a szemét. Majd becsukta. Nem akarta látni, azt, amit látni vélt az előbb. Óvatosan kinyitotta újra a szemét. Igen! Ott volt! Napóleon ült az ágya szélén, fején fekete kalappal, átszellemült mosollyal orcáján, kezében egy plüss sirállyal. Miért pont sirállyal? Végül is, miért ne? Ne ítélkezzünk soha elhamarkodottan!

- Üdv nálunk!- tárta ki karját Napóleon.- Érezd jól a fű, a virágok illatát, és az életet!
- Hol vagyok?- nyögte.
- Itt és most vagy!
- Aha!- nézett üres tekintettel Napóleon fekete kalapjára, miközben ezt gondolta- Ez biztos a bolondokháza! Hogy kerültem én ide? Ki tudja?

Tényleg! Ki tudja? Én nem!

Hirtelen kivágódott az ajtó, és egy pingvin totyogott be, halkan dúdolva magában egy dalt, amit csak ő ismert, mindenki szerencséjére. A férfi újra behunyta a szemét, és hangosan felnyögött. Úgy érezte, ezt már nem lehet kibírni ép elmével. Szörnyen hamisan szólt a dal!

Eközben, valahol messze, mindenesetre nem közel, nem történt semmi érdemleges, csak a szokásos. Emberek irtották egymást és a fákat. Az emberek és a fák is szenvedtek. A fáknak fájt, ahogy élve kivágták őket, az emberek, pedig szenvedtek, mert sértődöttek voltak. Miért voltak sértődöttek? Ó! Hát, mindenért! Semmivel sem voltak megelégedve, mert vagy túl kicsinek találták a dolgokat, vagy túl nagynak. Ezért frusztráltak voltak, és valakit mindig okoltak a bajaikért. Előbb-utóbb eljött a pillanat, és bumm, kirobbantottak valami háborút. Az legalább izgalmas volt számukra, és volt mit okolni a szenvedéseikért. Utána jöttek a dolgos hétköznapok. Ha a nyolc órás Híradót megnézed, akkor tudod, mire gondolok.

A férfi piros szívecskés alsógatyájában felült az ágyon, és így sikoltott:- Ebből elég! Fel akarok ébredni! Ez őrület!
- Mi az őrület?- nézett rá csodálkozva, csőrét tátva a pingvin.
- Nem tudom!- tépte kétségbeesetten haját a férfi.- Nem tudom! Valami nagyon furcsa ebben a történetben!
- Mi?- kérdezte a sirály Napóleon kezében.
- Ó! Atyám! Segíts!- nézett fel a fehérre meszelt plafonra a férfi, véreres szemeit forgatva bőszen.

Ekkor belépett az Itt és Most virága, és így szólt:- Minden történet furcsa, és egyedi! Forma, vagy forma nélküliség kérdése az egész!

Ennyiben maradtak. A történet itt véget ért? Ki tudja? Én nem!