2011.09.10. 22:26, miner
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kékcsőrű csóka. Minden rendbe is lett volna azzal a kékcsőrű csókával, ha nem lett volna neki egy sárga szemű cica barátja.
Este a kékcsőrű csóka repült hazafelé. Nagyon elfáradt szegény.
"Sebaj -, gondolta, - mert otthon vár engem, jó vacsorával az én sárgaszemű cica barátom."
De sajnos nem úgy lett, mert a cica egész nap heverészett. Várta az estét, hogy majd jön a barátja haza és hoz neki is valami falni valót.
- Szia kékcsőrű, na de jó, hogy jöttél! Lássuk mit is hoztál nekem?
- Mit, mit, majd meglátod, a zsebemben van, mindjárt előveszem. Előbb faljak valamit, lássuk mit főztél?
- Főztem, de odaégett, kénytelen voltam kiönteni a patakba, néhány halacska még meg is köszönte. - így mentegetőztek, és nem sok idő kellett, hogy kiderüljön, nincs semmi egyik sem készített semmit a másiknak
Akkor sárgaszemű nyújtózott egy nagyot és elindult kifelé.
- Hát, akkor szép álmokat, kilépek egyet levegőzni, majd jövök.
- Köszönöm sárgaszmű, én bizony elbóbiskolok egyet, - felelte kékcsőrű és máris lekoppant a szeme.
Csak úgy, állva aludt, mert nem szeretett ágyat vetni.
- Még mit nem? Belefeküdjek a macska után az ágyba? Elalszom én itt is.
Hát amint aludt reggelfelé megjött a macska. Két egérkét hozott és nem talált üres fazekat.
Hát beletette kékcsőrű szájába, aki úgy lenyelte, hogy észre sem vette. Mikor kisütött a nap, azon töprengett, hogy miért nem érez éhséget.
- Hogy van ez, hogy tegnap éhesen aludtam el, de ma meg nem is vagyok éhes?
Lerepült a patakhoz, belenézett a kristálytiszta vízbe, és kék csőrében gyönyőrködött.
- "Mint egy ékszer". - gondolta és büszkén kortyolta a vizet.
Egyszer csak megtorpant. Egy szép kék halacska úszkált feléje a víz tetején. Gyorsan megszólította:
- Kedves rokon, Kék Csőr vagyok. Ízlett a leves, amit a barátom hozott neked a tegnap?
- Nem emlékszem én semmilyen levesre, de rokoni kapcsolatot elfogadom. - felelte a halacska és annyira örült, hogy rokonra talált ebben a kis tóban. Meg is mondta neki, hogy mire vágyik.
- Ó, ha elvinnél engem a nagy tóba, bizony mindig emlékeznék rád, kedves Kék Csőrű rokon, kérlek vigyél oda.
Nem kellett kétszer mondania. Kék Csőr behajolt a vízbe és csőrébe kapta kedves rokonát, ám de olyan síkos volt a halacska ruhája, hogy egyet sem léphetett odébb, máris lenyelte szegényt.
- Jaj, nem így akartam. - mentegetőzött Kék Csőr, de már hiába, a kis rokon nem tudott visszavergődni a begyéből.
- Máskor jobban fogok vigyázni. - fogadkozott Kék Csőr, de már késő volt, a többi rokon előtt elvesztette bizalmát. Hiába várt, egy sem úszott elő, míg el nem repült onnan.
Akkor hazatért és ő is unatkozott meg sárgaszemű is.
- Bár történne velünk valami. - mondta hangosan Kék Csőr, s ekkor Sárga Szem felébredt.
- Menjünk sétálni, - indítványozta, mire Kék Csőr belegyezett.
Már mentek is.
- Tudod mit sárgaszemű, sosem fogsz te nekem egy egérkét, milyen barát vagy te, mondd, te, én azt hittem minden percben egereket fogok enni melletted. Hát csalódtam.
- Tudom. - ásított sárgaszemű. - Igazad lehet, de ne feledd, hogy egerészni, csak éjjel lehet. Holnap sétáljunk egyet éjjel és akkor meglátod mennyi egeret hozok.
- Jó, úgy lesz. - egyeztek meg végül.
Este el is indultak: Kék Csőr nem láttott semmit, csak ment a sárgaszemű után, és nem gyözött csodálkozni, hogy mennyi egeret ad a csőrébe.
Kékcsőrű egyszer csak úgy érezte, nem bír már egyet sem lépni. Ekkor történt valami. Megjelent egy róka. Sárgaszemű kereket oldott, de Kék Csőr sajnos annyira jól lakott, nem bírt felrepülni még egy faágra sem. A róka sem volt rest, azon nyomban bekapta.
Ha a róka bé nem kapta volna, az én mesém is folytatódna.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Nagyon tetszenek a meséid! Gratulálok!