Mint egy lélekcsoport tagjai, vonzzák egymást a lélekemberek, minél többen tartózkodnak egy térben, annál érezhetőbbé válik az energiacsere közelükben. Empataként antennájuk érzékenyebbek a rezgésekre, így természetes, hogy jól érzik magukat egymás társaságában. Elképzelhető, hogy egy külön lélekcsoportot alkotnak. Nem csak egymás társaságát igénylik, de önzetlenül megosztják tapasztalataikat, segítik egymás fejlődését. A lélekember személyválogatás nélkül mindenkihez elfogadással közelít, szinte keresi a lehetőséget, hogy segíthessen másokon.
Előző részben említettem kevés közöttük, aki boldognak vallja magát. Elképzelhető, ahogy a szeretetet is analizálják, felbontják „szeretetcsomagokra”, úgymint isteni-, szülői, testvéri-, családi hála-, baráti-, felebaráti-, és ellenségeken gyakorolt szeretetre, ugyan így vannak a boldogság megélésének fogalmával.
Számukra a boldogság nem kifejezetten a szerelemben megélt harmonikus kapcsolatokra korlátozódik. Esetükben a harmónia is más értelmet kap, mint az átlagembernél. Harmónia első és legfontosabb pillére nem csak a szeretet, szerelem függvénye (ez másodlagos, bár elengedhetetlen feltétele), hanem a mindennapok megélhetését/megélését biztosító elégedettség. Az az állapot, amikor a lélek szabad-akaratának döntéseit úgy tudja irányítani, hogy az összeegyeztethető legyen azon igényével, hogy olyan munkát végezzen, amiben örömét leli. Legyen az képességének megfelelő-, alkotó tevékenység, aminek a végeredményére saját maga is büszkén tekint.
Boldog, csak azaz egyén lehet, aki rendelkezik olyan inspiráló háttérrel, ahol fontosnak érzi magát, figyelnek rá, dicsérik, érdeklődnek a részletekről, beszélhet róla, tudását ébren tartva elmagyarázhatja a munka menetét, ezáltal rejtett tartalékai is a felszínre hozhatóvá válnak, így sikeres embernek érezheti magát. Az ilyen ember alázata az egó fölé emelkedik, környezetére visszasugározza mindazt a gondoskodó, féltő, óvó, szeretetet, amit kapott. Ezáltal válik felelősségteljessé azokkal szemben, akik megteremtik számára az egészséges lélek fizikai síkra terelő-, alkotáshoz az örömszerző hozzáállás lehetőségét.
Egy olyan ember, aki nem tudja megkóstolni keze munkájának termését, gyümölcsét, soha nem mondhatja magát boldognak. A boldogság másik feltétele a folyamatos egymásra figyelés. A probléma megoldás képességek csak szoros-, tabuknélküli párbeszéddel érhetők el. Ehhez szükséges a megfelelő tér-, és idő. Különös hangsúlyt fektetek itt a közös étkezések utáni nagy beszélgetésekre. Térről tettem említést, olyan helyről, ahol kényelmesen elférnek, egymás szemébe nézhetnek és főleg „látnak”, a testbeszédre is figyelni tudnak. Sajnos a tudatos demoralizálás következtében megszűntek a több generációs együttélések, de még a konyhai asztalok körben ülésének lehetősége is kizárt panellakások esetében. Kialakított pultos konyhák, egy nagyszobával, és parányi félszobákkal. Kevés helyen található étkező asztal, inkább kényelmes szórakoztatásra rendezkednek be a családok.
Mindenki akkor eszik, amikor fáradtan beesik a konyhába. Utána irány a saját elszeparált rezidenciája, számítógép, tévé… Alig találkoznak a családtagok. Nos, ez bizony megint csak nem egy boldog családi minta. Tehát második tétel, ami kizárja a boldogság fogalmát, mert szerintem inkább vezet társas magányhoz, mint boldog családi élethez. Ilyen környezetben nem alakul ki az egymás iránt érzett felelősségvállalás, a közös probléma-megoldás képességének felismerése, a konfliktusok promt. azonnali elsimítása, a bocsánatkérés és megbocsájtás –boldogsághoz vezető- lehetősége.
Boldogságnak nevezhető az, ha valaki megengedheti magának a rendszeres nyaralásokat, síeléseket, évközi kikapcsolódásokat?
Csak akkor, ha egész évben jelen van van életükben az egység, az egymásra figyelés, és cselekvő szeretetben élik meg. Ebben az esetben kijelentheti az egyén, hogy minden rendben van, nem boldogtalan.
Azonban ez keveseknek adatik meg. A nem megfelelő munka, környezet, családon belüli diszharmónia-, és az anyagiak hiánya gátat szab a boldogságnak.
Hányszor látunk széteső, olykor csak a közös vagyon enyvével összetartó családokat nyári tengerparti képeken, koktéllal a kezükben –másokat megpukkasztó- „boldog” műmosollyal boldogságot színlelni.
A boldogtalan lélekember nem szégyelli elismerni valós boldogtalanságát.
Azonban a boldogságukat gyakran hangoztatók mindig gyanús, mert a boldogság nem eget-rengető szerelemből fakad, hanem a testi-, lelki szellemi hármas harmónia együtteséből épül fel. Akiknek a fent felsoroltak bármelyik hiányzik, boldogságot nem megteremteni, csak hazudni tudnak maguknak.
A lélekember születési horoszkópjából kiolvasható a kezdeti nehézségek, sokszor a pokoljárásuk lenyomata a jegyekből, a házakban megjelenő bolygóhatásokból, fényszögekből.
Napjegyeket megfigyelve a következőket láttam. Legtöbben víz minőségűek, Holdjuk gyakran Merkúr közeli, az aszcendensük változó.
Őket követik a föld-, levegő-, és tűz minőség. A lélekember Napja és Holdja meghatározza a kiválasztottságát, bizonyításként ehhez valamelyikük Kyronja társul. A lélekember -teremtett lélektársa- mindenkor megtalálható az egymásra vetített képletekben így természetes, az ő találkozásuk hozhat mindkettőjük számára igazi boldogságot, hiszen többéleten átívelő családi karmában élik meg az életüket, váltakozó nemekben és szerepekben. Az ilyen találkozások azonban elég ritkák.
A lélekember én-sémája szociális érzékenységre, karitatív szolgálatokra van felépítve. Igyekszik minden embert egyformán kezelni, el-, és befogadónak lenni, oly annyira, hogy ez sokszor félreérthető a környezete számára. Mindenkihez kedves, megértő, az ellenségeivel szemben tisztelettudó, képes szeretni őket, alapból ilyen, ez az egyik tulajdonság, ami meghatározza kiválasztódását a tömegből. Érzékenységéből fakadóan sértődékeny, ilyenkor páncélja mögé bújik, vagy körül bástyázza magát, falakat épít, visszavonul. Nem nyalogatja sokáig a sebeit, neki jobban fáj, a megromlott helyzet, kapcsolat,, így gyakran megesik, hogy maga kezdeményezi a békülést. A békétlenség számára elviselhetetlen.
Ha egy lélekembert szerettek a legtöbb, mit adhattok neki, a figyelmetek, biztosítani őt folyamatosan az érzéseitekről, érezze, hogy figyeltek rá, öleljétek meg, ha kezetekkel nem éritek el, lélekben, ő megérzi, tér-, és idő nem akadály számára ez minden napi ajándék, mert érzi, nincs egyedül.
Folytatás. köv...
Következő rész:
A LÉLEKEMBER 7. RÉSZ
Lélekember 7–Múlt, jelen, jövő, és érzékelések
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
