1956. október 23-án felébredt az alvó oroszlán, és a magyar nép szembeszállt az akkori világ talán legfélelmetesebb hadseregével.
„Az erősebb előtt mindig a gyenge a vétkes."- így elbuktak, mert el kellett bukniuk…és a rest világ hallgatott…

Soha, de soha nem érdekelte Európát Magyarország sorsa:
Sem a tatárjárásnál, sem a törökdúlásnál, sem Trianonnál és 56-ban sem.
Egyedül vagyunk, voltunk és leszünk. Egyedül.
Magyar sors, rebellis, ilyen a magyaré.
Átkozott rapszódia, egy meg nem unt rossz románc.

Magyarnak lenni nem születés kérdése, hanem sorskérdés. És, hogy nehéz sors megélni a Kárpát-hazában, vagy bárhol a földtekén magyarságunkat? Meglehet, de Isten segítségével, erős hittel és a fajtánkra olyannyira jellemző makacs kitartásunkkal elbírjuk. Ha a terheket egyedül kell vinnünk, úgy egyedül visszük, ha nem segít a világ, akkor magunk vívjuk meg az összes csatát.

Az utolsó '”ötvenhatos” rádióadás drámai sorait olvasva/hallgatva, azért baljós és fájó érzések gyűlnek szívemben:

Legalább volt/van felénk a világ részéről valami csekély lelkiismeret furdalás?!

„A Magyar Szabadságharcos Rádió utolsó felhívását intézi a szabad világhoz.

Világ népei!

Az ezer éves Magyarország őrtornyain kezdenek kihunyni az utolsó lángok. A szovjet hadsereg megpróbál szétzúzni bennünket. Páncélosaik, és ágyúik Magyarországon dübörögnek át, asszonyaink, anyáink, leányaink veszélyben vannak. Mentsétek meg lelkeinket!
S. O. S.! S. O. S.!

Lehet, hogy most szólal meg utoljára az Utolsó Szabad Magyar Rádió.
Világ népei!
Hallgassatok meg, segítsetek!
Ne tanáccsal, ne szavakkal, hanem tettel! Ne feledjétek, hogy a szovjetbarbár támadását nem lehet feltartóztatni. A következő áldozatok Ti lesztek!
Segítsetek! S. O. S.!

Világ népei!

Az igazság, és szabadság nevében segítsetek!
A hajó süllyed, a lángok kihunynak, óráról órára sötétebbek lesznek az árnyak Magyarország felett.
Halljátok meg kiáltásunkat, nyújtsatok testvéri kezet!
Mentsetek meg, segítség, segítség! S. O. S.!
Isten Veletek, és Velünk!”

-zcsf-