Kérdések és válaszok az asztrológiáról, a természetfelettiről és a túlvilágról

A fordítás alapjául szolgáló mű: Astrology, the Supernatural and the Beyond

Fordította: Sri Chinmoy Center, Budapest

Madal Bal – Budapest, 2004

Előszó

A világ számos táján tartott, közönség számára is nyitott meditációi és egyetemi előadásai során Sri Chinmoynak több ezer kérdést tettek fel az okkultizmus, az asztrológia, a repülő csészealjak, a földönkívüli lények és hasonló témák vonatkozásában. Általában vonakodik az ilyen témák megvitatásától, mivel úgy érzi, a kereső értelmi kíváncsiságának kielégítése nem növeli az adott személy törekvését vagy Isten iránti odaadását. Ugyanakkor istenmegvalósított spirituális mesterként Sri Chinmoynak szabad bejárása van a belső világokba, így egyike azon keveseknek, akik valóban hiteles és mértékadó magyarázatot tudnak adni ezekre a jelenségekre, és időről időre válaszolt is ilyen témájú kérdésekre. A könyvben a legérdekesebb kérdésekből és Sri Chinmoy ezekre adott válaszaiból válogattunk.

Asztrológia és jóslás

 

KÉRDÉS: Mi a véleményed az asztrológiáról? Van igazság az asztrológiai jövendölésben?

SRI CHINMOY: Az asztrológia egy tudomány. Még a spirituális keresők is belső tudománynak nevezik, spirituális tudománynak.

Az asztrológia a csillagok dala. Ami elrendeltetett, és ami már a megnyilvánulás világába lépett, az mind meg van írva a csillagokban. Amikor az asztrológia a múlttal foglalkozik, ami már feljegyeztetett, akkor majdnem mindig helyes a következtetése. De az asztrológia segítségével betekinthetünk a lehetőségekbe is. Az asztrológia a múlt ismerete alapján megkísérli megmondani a jövendőt. A tapasztalt asztrológusok mesterei annak, hogyan kell behatolni ezen birodalom igazságába. Az asztrológia, ha gondosan és tudományosan művelik, legtöbbször teljesen pontos olyan hétköznapi emberek esetén, akik nem hisznek Istenben és saját magukban. De ha valaki hisz magában, ezzel a hittel felülmúlhatja az asztrológiát. Ezért mondjuk azt, hogy a hit, a töretlen akarat segítségével megváltoztatja a dolgokat. Ha akaratunk töretlen, megváltoztathatjuk sorsunkat. Igaz, minden múltbeli cselekedetünk fel van jegyezve a csillagokban. De ha ki akarjuk törölni a sorsunkat, az olyan, mintha egy magnószalagról törölnénk valamit. Mondok valamit, és az feljegyzésre kerül. De ha ki akarom törölni, megtehetem.

Az asztrológia száz százalékig pontos, ha valaki teljesen a fizikai világban él, és közönséges emberi életvitelt folytat. Ha valaki belép a belső életbe, a spirituális életbe, akkor az ő esetében az asztrológia hatvan-hetven százalékig helytálló. Ha a törekvő tudatosan vagy tudat alatt kapcsolatban van belső lényével, és belső lénye állandó kapcsolatban van a Forrással, akkor nagyon sok rossz dolgot elkerülhet. Végül, mikor valaki tudatosan bensőséges kapcsolatban van Istennel, esetében az asztrológia egyáltalán nem alkalmazható, mert az ő életében minden közvetlenül Istentől ered. A valódi egység Istennel messze felülmúlja az asztrológiát. Ha erős törekvésünkkel azt mondjuk: „Isten, én ezt nem akarom”, és ha egyek vagyunk Istennel, akkor Isten azt mondja: „Jó, akkor ne fogadd el.” Ez persze nem vonatkozik azokra, akik még kezdők a spirituális életben. Csak azok tudnak teljes mértékben kilépni a csillagok hatása alól, akiknek közvetlen belső kapcsolatuk van a legfelsőbb Lénnyel. De senki sem marad örökre kezdő. Az idő múltával egyre előrébb haladunk spirituális életünkben, és egyre védettebbek leszünk múltunk erőivel szemben.

Nos, még ha valaki nem is kereső, akkor is le lehet győzni az asztrológiai jövendölést. Egy mélyebb szinten mindig létezik egy magasabbrendűbb erő, amit Isten Kegyelmének nevezünk. Isten Kegyelme bárki sorsát meg tudja változtatni. Ez a Kegyelem mindenható; megváltoztatja az okkult lehetőségeket, felülmúlja az asztrológia törvényeit, amik Isten kozmikus Törvényei. Előfordul, hogy egy asztrológus jövendölése valójában igaz, mégsem válik valóra, mert Isten Kegyelme közbelép. Ez az oka, hogy az asztrológia csak harmincöt-negyven százalékban bizonyul igaznak, ha a jövőt érinti. Ha tudjuk, hogy van valami, ami végtelenül magasabbrendűbb, mint az asztrológiai törvények, akkor abban kell hinnünk. Ezért tanítványaimtól azt kérem, ne higgyenek a horoszkópokban és a tenyérjóslásban. Higgyetek törekvésetekben. Ha teljes mértékben hisztek törekvésetekben és Isten Kegyelmében, üdvözülni fogtok. Nem kell aggódnotok a jövőtök miatt.

Indiában jó néhány horoszkópkészítési rendszer ismeretes. A Bhrigu rendszer a legjelentősebb. Több ezer éve vezették be és mára már sokkötetnyi irodalma van, amelyben mindent feljegyeztek. Csak odaadod a képleted a brahminnak, az asztrológusnak, aki ezt a rendszert használja, és ő ott a szemed előtt fellapozza a megfelelő oldalakat, és mindent elmond az életedről. Ez nagyon gyakran igaz. Az élettörténeted már le van ott írva. Ha jól rajzolták meg a képletet, még horoszkópot sem kell készítenie. Az már eleve le van ott írva.

A legidősebb bátyám, aki asztrológus, elment egy olyan asztrológushoz, aki jól ismerte ezt a rendszert, és akinek mind megvoltak a régi szent könyvek, amikben minden le van írva. Amikor megmutatta a képletemet ennek az asztrológusnak, az azt mondta, hogy tizenkét éves korom után a horoszkópom nem használható tovább. Teljesen igaza volt, mivel tizenhárom éves koromban megvalósítottam Istent, és így védetté váltam az asztrológiai törvényekkel szemben.

Szeretnék még egy esetet elmondani a Brhrigu rendszerrel kapcsolatban. Az anyai nagybátyám elment egy asztrológushoz, hogy ezen rendszer szerint készíttesse el a horoszkópját. Neki és a feleségének nem volt gyermekük. A horoszkóp megemlítette, hogy ennek a párnak sosem lesz gyermeke, mert a nagybátyám, aki előző életében vadász volt, megölt egy vemhes szarvast. Miközben a szarvas az utolsót lélegezte, lelke így imádkozott Istenhez: „Ó Istenem, megölte bennem a gyermekemet. Kérlek, következő életében ne adj neki gyermeket!” Isten meghallgatta a szarvas imáját, és a nagybátyámnak ebben az életében nem lett gyermeke. Megvalósulásom után koncentráltam, hogy megnézzem, vajon igaz-e ez a történet a nagybátyámról, és úgy találtam, hogy teljességgel igaz.

Nos, ez nem jelenti azt, hogy amit az asztrológusok mondanak az mindig igaz. Távolról sem. Egyszer az egyik tanítványom sírva jött hozzám, hogy valaki azt jósolta, hogy az apja abban a hónapban meg fog halni. Én azt mondtam: „Nos, ha az apádnak meg kell halnia, akkor az asztrológus jóslatának megfelelően meg is fog halni.” Azután koncentráltam, és azt mondtam neki: „Ne aggódj! Nem teszek semmit. Nem hozom le Isten Kegyelmét, még csak nem is imádkozom az apádért Istenhez, de ez a jóslat téves.” Higgyétek el, nem imádkoztam Istenhez, hogy érvénytelenítse az asztrológus jóslatát, de az apja még mindig él és egészséges. Egy másik tanítvány anyjának egy jóslat szerint december tizennyolcadikán vagy tizenkilencedikén kellett volna meghalnia. Ez a tanítványom keservesen sírt, de én mondtam neki, hogy ez a jóslat is téves. Az anyja még most is él.

Indiában sok olyan esetet ismerünk, amikor az asztrológia kudarcot vallott, különösen spirituális asramokkal kapcsolatban. Előfordul, hogy az asztrológus azt mondja, hogy mielőtt a gyermek tizennégy vagy tizenöt éves lesz, a szülei meghalnak. Ha azonban a szülők spirituális életbe kezdenek, mielőtt a gyermek elérné ezt a kort, még jóval tovább élhetnek. Nagyon sok guru megváltoztatta a tanítványai sorsát. Indiában nagyon sok történet szól erről. Például egy asztrológus azt mondta, hogy valaki egy bizonyos napon egy adott időpontban meg fog halni. De egy spirituális ember azt mondta neki, hogy jöjjön el hozzá. Az ember elment hozzá és a tanító a földre fektette, betakarta sárral, azután leült mellé és meditált. Mikor elmúlt a kijelölt óra, a guru eltávolította a sarat, ami új tanítványát fedte, és azt mondta neki: „Most menj el az asztrológushoz, és mutasd meg neki, hogy még mindig itt vagy a földön.” Nagyon sok ehhez hasonló hiteles eset létezik.

Életünkben vannak válságos helyzetek. Fiatal korunkban néha veszélybe kerül az életünk. De ha jelen van Isten kegyelme, vagy ha valaki, például valamelyik szülőnk vagy rokonunk tudatosan vagy tudat alatt imádkozik értünk, elkerülhetjük a veszélyt.

A horoszkópokban láthatjuk, hogy sokszor meg van írva az adott személy halála. Az asztrológus azt mondja, hogy veszély fenyeget majd, és az illető meghal. De ezek közül az emberek közül sokan életben vannak még. Ezen kívül a tenyerünkben is vannak vonalak, amelyek megmutatják, hány évet élhetünk itt a földön. Vannak esetek, amikor bárki, aki ért a tenyérjósláshoz megmondhatja, hogy az adott ember életvonala csak harminckét vagy harminchárom évre szól, ugyanakkor lehet, hogy ez a személy már hetvenkét vagy hetvenhárom éves. A tanítványaim között is van két vagy három olyan nő, akinek az életvonala teljesen meg van szakadva. Ha egy tenyérjós belenézne a tenyerükbe, látná a két különálló felet, és nagyon meg lenne lepődve, hogy még itt vannak a földön. Hogy történhet ez meg? Valamilyen magasabbrendű erő a felelős. Nincs olyan dolog, amit a Legfelsőbb Úr végtelen Kegyelme meg ne változtathatna.

KÉRDÉS: Mi a véleménye a jövendölésről? Valóban megismerhetjük előre a jövőt?

SRI CHINMOY: Amikor az emberek jósolnak, a jóslat néha valóra válik, máskor egyszerűen hibásnak bizonyul. Tételezzük fel, hogy nyitva van a harmadik szemed, és tudod, hogy valaki holnap meg fog halni. Ha elmondod neki, hogy ő holnap meghal, a lehető legtöbbet ártasz neki, mivel az a félelem, amit ma keltesz benne, elveszi minden életörömét, önbizalmát és biztonságérzetét. Félelme miatt hátralevő óráit már a halál birodalmában tölti. Még ha jövendölésed nem is válik valóra, az adott személy akkor is félig halott. Mi jó származik abból, ha megmondjuk neki, hogy meg fog halni? Nem valószínű, hogy ebből valaha bármi jó is származott.

Nagyon gyakran megesik, hogy az emberek döbbenetes pozitív jóslatokat tesznek, mint „kedvezni fog neked a szerencse” vagy „nagy ember lesz belőled”, „valami csodálatos lesz belőled, és az egész világ rajongani fog érted”. Ilyen jóslatok esetén gyakran látjuk az ellenséges erők gonosz beavatkozását. A személy, aki jósolt látta az igazságot, de az ő látása nem a Mindenható látása; ez olyan valakinek a látása, aki látni képes az igazságot, nem pedig az Egyé, aki megteremtheti és kinyilváníthatja az igazságot. Ha egy közönséges ember rendelkezik a jóslás képességével, úgy érzi ő teremtette az igazságot, de ez nem igaz. Egyedül Isten teremti az igazságot, és egyedül Isten képes megsemmisíteni vagy átalakítani az igazságot. Én személy szerint semmit sem szeretek megjósolni, mert a jövő megjövendölésével gyakran megszegjük a kozmikus Törvényt. Nem hagyjuk, hogy a jövő úgy fejeződjön ki, ahogy azt Isten szándékozta.

Egyszer egy tanítvány elment a Mesteréhez, és elmondta, egy asztrológus azt jövendölte neki, hogy még aznap meg fog halni. A Mester koncentált a tanítványra és azt mondta: „Igen, ez elrendeltetett, de lehozom a Mindenható Kegyelmét, és akkor meg tudlak menteni.” A tanítvány visszament az asztrológushoz, és azt mondta neki: „A Mesterem azt mondja, hogy a jóslatod nem válik valóra.”

Erre az asztrológus így válaszolt:” Több száz jóslatot adtam már, és minden jóslatom valóra vált. Ha a jóslatom a te esetedben nem válik valóra, a Mestered tanítványa leszek; ha viszont valóra válik a jóslatom, a Mesterednek kell eljönnie hozzám asztrológiát tanulni."

A tanítvány elmondta Mesterének, mit mondott az asztrológus, és a Mester ráállt az alkura.

Eltelt a nap, de semmi nem történt. Így hát az asztrológus elment a Mesterhez, hogy a tanítványa legyen, a mester pedig elmagyarázta neki: „A jövendölésed teljesen igaz volt. Vannak ugyan olyanok, akik téves jóslatokat adnak, de a te jóslatod igaz volt. De én lehoztam a Legfelsőbb Úr Kegyelmét, hogy megfordítsa tanítványom sorsát.

KÉRDÉS: Az utóbbi időkben az újságokban mindenütt olyan jóslatokat olvastam, miszerint a világ egy része szertefoszlik vagy belesüllyed a tengerbe. Van ebben valami igazság?

SRI CHINMOY: A világ tele van képzelődéssel. Isten nagyon kedves volt hozzánk, mérhetetlen képzelőerőt adott nekünk. Sem Kalifornia, sem Puerto Rico, sem a világ más része nem fog szertefoszlani. Ez egyszerűen abszurditás és képtelenség, még ha az asztrológusok ezt is mondják. Az ilyen rémhírek azonban nagy szenzációt keltenek. Ami a szárazföld tengerbe süllyedését illeti, mindig fennáll a lehetőség, hogy a Föld felszíne ily módon megváltozik, de ezt az asztrológusok nem tudják érdemben megjövendölni, mert mindig működnek olyan erők, amikkel ők nem tudnak számolni.

De miért foglalkozzunk azzal, hogy egy bizonyos hely megmarad-e vagy sem? Gondoljunk inkább saját megvalósulásunkra. Az Isten-megvalósítás a Célunk. Azon elmélkedni, hogy ez vagy az a hely továbbra is létezni fog-e, nem segít célunk elérésében. Ha Isten tudatában tudunk maradni, halhatatlanok vagyunk, de ha a földtudatban maradunk, nem leszünk halhatatlanok. Az isteni tudatállapot tesz minket halhatatlanná, nem pedig az a hely, ahol lakunk.

KÉRDÉS: Peter Hirkos, akit ma az egész világ ismer, egy hétköznapi ember volt, amíg egy házához közeli helyen le nem esett a létráról, és be nem verte a fejét. Amikor újra magához tért, képessé vált belelátni a jövőbe, és megmondani, hogy mi fog történni. Segít a rendőrségnek leleplezni a gyilkosokat, meg ilyesmik. Ön szerint mi történt, amikor leesett és beverte a fejét?

SRI CHINMOY: Ismernünk kell a múltját. Igaz, hogy ebben az életében hétköznapi ember volt, de ezt a képességet valószínűleg már korábbi inkarnációiban kifejlesztette. Egy adott órában megrázkódtatás érte ezt az embert, és ő azonnal felelevenítette régi életét és azt a képességet, amivel korábbi inkarnációiban rendelkezett.

Ez nagyon, nagyon sokszor előfordul a legközönségesebb emberekkel: szolgálókkal és cselédekkel. Ha valami komoly betegség támadja meg őket, mindenféle spirituális képességekhez jutnak; minden korábbi képességük feltárul. A betegség az utolsó lökés. Ezt a belső tisztulás csapásának nevezzük. Ez a csapás lényüknek, életüknek a megtisztítására szolgál. Ez nem véletlenszerű csapás; ez egy alkalom, amit a képességek megragadnak, hogy újra felszínre törjenek.

KÉRDÉS: Mi a különbség az asztrológia és a jóga között?

SRI CHINMOY: Az asztrológiának nincs meg a képessége, hogy megváltoztassa a sorsunkat, a spiritualitásnak, avagy a jógának ellenben megvan. Az asztrológia és a jóga között az a különbség, hogy az asztrológia csak jelez. A múlt alapján előrejelzi a jövőt, de nem változtatja azt meg. A jóga ellenben ténylegesen legyőzi a múltat, és alakítja a jövőt. Az asztrológia igen hatékonyan tölti be szerepét, egészen addig, amíg rá nem szánjuk magunkat a komoly spirituális életre. Ott az asztrológia fejet hajt, ahogy te is meghajolsz előttem. Amíg nem fogadjuk el a spiritualitást, az asztrológia nagyon erőteljes, mint egy oroszlán. Azután, ha komoly spirituális életbe kezdünk, az asztrológia apró házimacskává válik.

 

KÉRDÉS: Guru, egyszer azt mondtad, hogy megpróbáltál segíteni három tanítványnak, akiknél láttad, hogy elrendeltetett a haláluk. Azt mondtad, hogy kettőnél sikerrel jártál, a harmadiknál akkor még nem voltál biztos. Mitől függ ez? Az illető fogékonyságától?

SRI CHINMOY: Leginkább a fogékonyságtól. Én kész vagyok adni. Ha fogadni tudják, akkor minden rendben lesz, különben nem. Néha ellenállnak, vagy egyáltalán nincs életenergiájuk. Ha csak egy csepp életenergia is van, és az orvos ad egy injekciót, akkor az adott személy talán magához tér. Legalább van rá lehetőség és remény. De ha az illető már teljesen halott, mit használna egy injekció? Hasonlóképp, mindegy mennyi erőt hozunk le Fentről, ha az illető életenergiája túlságosan korlátozott, az eset teljesen reménytelen.

 

KÉRDÉS: Van-e annak valami jelentősége, ha egy gyermek nap- vagy holdfogyatkozás idején születik?

SRI CHINMOY: Egy csillagász vagy egy asztrológus illetékesebb lenne ennek a kérdésnek a megválaszolásában. Spirituális szempontból nézve, azt tudom mondani, hogy a napfogyatkozás alatt született gyermek hatalmas energiát hoz a földre. Ha a gyermek életének korai szakaszán ezt az energiát nem tereljük spirituális mederbe, az rengeteg gondot okozhat. A gyermek engedetlenné és fegyelmezetlenné válhat, és pusztító célra használhatja ezt az energiát. Ha a gyermek spirituálisan fejlett, határtalan energiáját a spirituális magasságok megmászására, és Isten munkájának elvégzésére használja. Ugyanakkor előfordulhat, ha az ilyen gyermek nem spirituális beállítottságú, hogy energiái Isten Kegyelméből mégis tökéletes egyensúlyba kerülnek. Ilyenkor szintén építő munkát végezhet a világban.

A holdfogyatkozás alatt született gyermekeknek édes, békés természete van. Ha a gyermek spirituális, akkor édes és harmonikus személyiségén és az Isteni iránti szeretetén keresztül éri el a célját. Ha az ilyen ember nem spirituális, hajlamos lehet a tunyaságra és az álmosságra, és egész életét mindentől elzárkózva és belsőleg alva töltheti.

 

KÉRDÉS: A csillagok hatnak ránk, a Föld hat ránk, és így tovább. Amikor meditálunk, mi is hatással vagyunk például más bolygókra, vagy valami másra?

SRI CHINMOY: Attól függ ki az, aki meditál. Ha valaki már legfelsőbb rendű törekvő, és meditációja gyümölcsöt hoz, kézzelfogható gyümölcsöt, ilyenkor, az nagyon is hatással van a bolygókra. Meditációja behatol a bolygókba, és új életet teremt. A világatmoszférából egyfajta kifinomult spirituális energiát visz a bolygókba. De ha egy spirituális mester meditál, ha akarja, az ő meditációja Isten világegyetemének bármelyik bolygójába behatolhat. A magasan fejlett keresők, akik a megvalósulás küszöbén állnak, szintén befolyásolhatják a bolygókat. Amikor ezek az emberek meditálnak, behatolhatnak a bolygókba, vagy felajánlhatják meditációjuk eredményét a bolygóknak. Ez szinte minden nap megtörténik.

A spirituális erőtől az okkult erőig

KÉRDÉS: Mi az okkultizmus, és milyen síkon találhatók az okkult erők?

SRI CHINMOY: Az okkultizmus egy tudomány. Az okkultizmus tiszta, ha a szubtilis fizikai vagy a felső fizikai szinteken űzik. Vannak, akik ezt asztrális síknak nevezik, míg mások vitális világnak. De valójában a belső vitális sík az, ahol az okkult erők forrását találjuk. Az okkult erők rejtett természetünk erői. Az okkult világ a szubtilis fizikai, a vitális és a felső fizikai sík.

Ha tudatosan és szándékosan belépünk a vitális síkra, az első dolog, ami történik velünk, hogy foglyul ejtenek a vitális lények. Ezek a lények igen gyakran szívesen rendelkezésünkre bocsátják okkult erejük egy részét. Egy ideig engedik, hogy használjuk az ő saját okkult erejüket, azután megpróbálnak irányításuk alá vonni. Ezeknek a lényeknek rengeteg ostoba vágya van, amit megpróbálnak beteljesíteni azon a keresőn keresztül, akire az okkult erejüket bízták.

Ha a kereső valódi és őszinte, és spirituális okból lép be a vitális síkra, miközben belső tudatát tágítja, akkor nem fenyeget veszély, mivel a kereső törekvése szilárd. Csak külső és belső természete spirituális kiterjesztését akarja, és nem érdeklik az úgynevezett okkult erők. De az a kereső, aki megbolygatja az okkult világot, azt tapasztalja, hogy Célja még mindig elérhetetlen messzeségben van, ugyanakkor rájön, hogy a vitális sík lényei könyörtelenül foglyul ejtették. Elveszett, teljesen elveszett. Nagyon-nagyon sok kereső van, aki teljes őszinteséggel vágott neki spirituális utazásának, de útközben foglyul ejtették az okkult erők, és nem tudta elérni Célját.

 

KÉRDÉS: Sok könyvet írtak az okkultizmusról. Szerinted, van ezeknek bármi valós értéke?

SRI CHINMOY: Teljesen tisztában vagyok vele, hogy közületek sokan okkultizmussal foglalkozó könyveket tanulmányoznak, de őszinte kérésem hozzátok, hogy ne tanulmányozzatok olyan okkultizmussal foglalkozó könyveket, amit nem spirituális Mesterek vagy megvalósult lelkek írtak. Az okkultizmusról szóló könyvek nagy része csak fantáziaszülemények gyűjteménye. Pusztán könyvek tanulmányozásából senki nem juthat még egy szemernyi okkult erőhöz sem. A könyvek felfedhetik az okkultizmus titkait, de okkult erőket csak úgy fejleszthetünk, ha mélyen magunkba merülünk és kiterjesztjük a tudatunkat, vagy ha őszintén könyörgünk, hogy ezeket a rejtett képességeket felszínre hozzuk, remélhetőleg csak isteni célokra.

 

KÉRDÉS: Meg tudná mondani mi a különbség a spirituális erő és az okkult erő között?

SRI CHINMOY: A spirituális erő nagyon tágas és tündöklő. Folyamatosan kiterjeszti mind a végest, mind pedig a végtelent. Ha valami kicsi, a spirituális élet megnöveli. Ha már eleve is nagyon nagy, a spiritualitás még nagyobbá teszi. Az okkult erő más természetű. Azt mondhatjuk, hogy az egy közvetlen, kihegyezett, azonnali erő – nagyon éles, mint a kard pengéje.

Ha spirituális erőt használunk, az csupa béke és harmónia. Ha valaki spirituális erőt alkalmaz rajtunk, azt érezzük, hogy az egy dinamikus erő, de ugyanakkor nincs benne erőszak. Olyan, mintha a békés, nyugodt tengert látnánk. Amikor kavarog a hullámoktól, az riasztó, de amikor a tenger csendes, akkor nem félünk tőle. Ennek ellenére mindkét esetben ugyanaz az erő van jelen. Ha belépünk a tenger tudatába, láthatjuk, hogy hatalmas, korlátlan ereje van. A spirituális erő egy csendes, végtelen kiterjedés, mint a nyugodt tenger, amelyben nincsenek erőszakos mozgások. Mégis kézzelfogható dinamikus erővel bír.

Az okkult erőben ugyanakkor van egyfajta mozgás, ami szinte mindig nyugtalan. A gyermeknek van ereje, és a felnőttnek is van ereje. A gyermek ereje állandóan megmutatkozik vagy kinyilvánul, mivel a gyermek folyamatosan ki akarja fejezni erejét. A felnőtt ember azonban tudja, hogy van ereje, és hogy az szükség szerint rendelkezésére áll, ezért azt nem kell állandóan kimutatnia. Az okkult erők birtokosának ritkán van békéje, míg a spirituális erők birtokosát elárasztja a béke. Az okkult erőkkel bíró ember hatalmas mutatványt csinál okkultizmusából. A spirituális erőket birtokló jógi belsőleg próbálja megváltoztatni a világ arcát.

Az okkult erőt nagyon gyakran használják negatív módon. Az okkultizmusban azt láthatjuk, hogy az erő gyakorlatilag olyan, mint egy vérengző állat ereje. Ha az okkult erő használója nem bölcs, akkor az csak rombolásra szolgál. Csak úgy lehet pozitív, ha spirituális mester irányítja. Okkult erőt birtokolni olyan, mint kötélen járni – nagyon veszélyes és kockázatos. Spirituális erővel rendelkezni olyan, mint egy veszélytelen szilárd úton sétálni. Ha valaki rendelkezik mind spirituális, mind pedig okkult erővel, akkor szintén nincsenek nehézségek, nem fenyeget veszély.

A spirituális erővel elérjük a sikert – lassan, töretlenül és biztosan. Tévedhetetlenül elérjük, amit kitűztünk magunk elé. Az okkult erővel, ha helyesen használjuk, azonnal és közvetlenül megtehetjük, amit tenni akarunk. Ha az okkultizmus rendkívüli sebessége szükségét érzi, hogy átadja magát a spirituális erő bölcsességfényének, akkor az okkultizmus valódi áldás az emberiség számára. Valódi ajándék Istentől, mivel az emberiségnek nincs türelme; mindent egy pillanat alatt akar megkapni. De ha az okkultizmus ellenáll a spirituális erőnek, magát az igazságot tagadja meg. És ha tagadja az igazságot, rombolást teremt az emberiségben és az emberiség számára.

Ha valaki az okkultizmust az emberiség tudatának felébresztése céljából akarja gyakorolni, először le kell győznie a félelmet: a fizikai, a vitális, a mentális és a pszichikai félelmet. Ha azért akarjuk az okkultizmust alkalmazni, hogy szolgáljuk a Legfelsőbbet, az emberiségben lakozó istenit, akkor le kell győzni az alsórendű életerőt, amit szexualitásnak nevezünk. Ezt a természetünkben lévő tisztátalan, sötét vágyat teljesen le kell győzni. Azután, ha valaki ráébred, hogy az Örök Életet éli ebben a múlandó életben, akkor a saját lényében vagy tudatában megszerzett Végtelenséget, Örökkévalóságot és Halhatatlanságot az emberiség, isteni módon való, szolgálatára tudja használni. Ilyenkor az okkult erő valódi áldás.

Szeretném, ha odaadó tanítványaim, akiket érdekel az okkultizmus, észben tartanák: első a spiritualitás, azután jöhet az okkultizmus, első az isteniség, azután jön az emberiség. Ha már ismerjük az isteniséget, és az isteniségben tudunk maradni, csak akkor lehetünk az emberiség szolgálatára. A kinyilvánítás megvalósulás nélkül egyáltalán nem kinyilvánítás. Olyan, mint az élettelen test.

Ha egyszer elérem a célt, és a céllá válok, akkor már minden bennem van. Semmi sem zavarhat meg, semmi sem pusztíthat el, semmi sem bánthat, semmilyen módon sem. Isten teremtésében minden látható, érezhető és elfogadható. A megvalósult ember mind a spirituális, mind az okkult erővel bánni tud. Az Igazság felismerése után, annak kinyilvánításához a földön, segítségül kell hívnunk minden tudati síkot, beleértve az okkult síkot is.

A spiritualitás sokkal magasabbrendűbb az okkultizmusnál. Az okkult régió és az okkult gyakorlat is Isten teremtésének része. De ha Isten-megvalósítást akarunk, nem kell feltétlenül átmennünk az okkult régión. Ha valakinek Istenre és csakis Istenre van szüksége, akkor azt kell, hogy mondjam, az okkultizmus egy cseppet sem segít az Isten-megvalósításban. A spiritualitás azonban abszolút szükséges Isten megvalósításához.

Az igazi spirituális keresőt egyáltalán nem érdekli az okkultizmus. De a Legfelsőbb felé vezető útján az okkult erő néha magától eljön hozzá, mint próbatétel, hogy kiderüljön, vajon nagy hatást tesz-e rá, és megmutatja-e a világnak csodatevő képességeit, vagy megfelelően és isteni módon használja azt. Néha, amikor a kereső a megvalósulás küszöbén áll, az okkult erők a különböző tudati síkokról eljönnek hozzá, és megérintik a lábát. Azt mondják: ”Mester, használj minket. A szolgálatodra leszünk, nem fogunk rosszat tenni. Csak használj minket megvalósulásod beteljesítésére.” Meglehetősen sok spirituális mester esetén történt ez meg.

Nagyon sokszor használtam okkult erőt, de mindig csak akkor, ha a bennem lakozó Legfelsőbb Úr erre megkért. És csak arra használom, hogy belsőleg segítsek. Nem szeretem külsőleg használni az okkult erőmet, mert félreértenének. És sosem fogom arra használni, hogy megkínozzak, vagy megbüntessek valakit.

Az okkult erő nagyon dinamikus, de gyakran előfordul, hogy nem merítenek belőle dinamikát. Ehelyett erőszakot merítenek belőle, és ezt az erőszakot arra használják, hogy másoknak ártsanak, vagy hogy saját személyes vágyaikat beteljesítsék. Az okkult erő önmagában nem rossz. Vannak, akik azt mondják, hogyha valaki okkult erőhöz jut, akkor félrevezet másokat, és tönkreteszi saját magát. Indiában néhány spirituális személy egyáltalán nem törődik az okkult erővel. De ez az erő önmagában nem rossz, csak az, ahogy használják. A tűzzel megégethetjük magunkat, de főzhetünk is vele. Ha van egy késünk, azzal leszúrhatunk valakit, vagy faraghatunk vele egy gyönyörű szobrot. Bizonyos mértékig igaz, hogy ha nincs késed, nem tehetsz vele semmi rosszat. De sok jó dolog is van, amit így esetleg szintén nem tudsz megtenni. Nekünk kell bölcsen bánni az okkult erővel, ha megkapjuk.

Vannak Indiában olyan spirituális mesterek, akik azt tanácsolják tanítványaiknak, hogy egyáltalán ne foglalkozzanak az okkult erőkkel, hanem először a spirituális életet gyakorolják. Akkor spirituális erőre tesznek szert, ami nem okozhat problémát. Természeténél fogva a spirituális erőnek nincsenek olyan erőszakos és romboló tulajdonságai, mint az okkult erőnek, de még a spirituális erővel is vissza lehet élni, ha valaki nem hallgat belső lénye vagy a Legfelsőbb parancsára.

Vannak olyan spirituális keresők is, akik a spiritualitást és az okkultizmust együtt gyakorolják. Azt mondják, hogy napközben a spiritualitást kell gyakorolni, éjszaka pedig az okkultizmust. Járjon a spiritualitás és az okkultizmus kéz a kézben. Ez az út egy kicsit veszélyes. Sokan próbálkoztak vele, de legtöbbjüknek nem sikerült a kettőt megfelelően egyesíteni. A legbiztosabb és leghatékonyabb módszer, ha nekivágunk a spirituális útnak, és saját tudatunkat a Végtelenbe és az Örökkévalóságba tágítjuk. Ily módon teljes uralmat nyerünk az okkult világ fölött.

Ha egy spirituális mesternek megvan a képessége, hogy spirituális erőt használjon, megkérdezhetjük tőle, képes-e okkult erőt is használni, anélkül, hogy hibázna. A válasz, nem. Ha egy spirituális mester spirituális erőt használ, általában jól használja. De ha okkult erőről van szó, alapvetően nem él vissza vele, de előfordulhat az is, hogy egyszerűen nem tudja kezelni. Rettenetes ellentét van a spirituális erő és az okkult erő között, ha a mester nem a legmagasabb osztályú. Mit tehet ebben az esetben? Teljesen el kell vetnie okkult erejét. Azt kell mondania: „Én ezt nem kérem. Túl veszélyes. Hadd használjak csak spirituális erőt, ami a fény és üdvösség végtelen tengere. Ez a fény és üdvösség elegendő erő nekem.”

Ha tényleges törekvésed és meditációd mellett csak egy kicsit is gyakorlod a kundalini jógát – mondjuk csak tizenöt percet naponta – meglátod, hogy a pszihikai vagy okkult központjaid megnyílnak. De ha csak azért lépsz a belső életbe, hogy okkult erőre tegyél szert, hogy képességeidet megmutathasd a világnak, akkor életedben sosem virrad fel a valódi spiritualitás. Ha meg akarod nyitni a szívközpontodat, és csodákat akarsz tenni, hogy az emberek nagyra tartsanak és bámuljanak, tévedsz, ha azt hiszed, hogy csodálatuk és nagyrabecsülésük jobban ösztönöz majd. Más esetekben, ha teszel valamit, és ezért az egekig magasztalnak, lehet hogy lelkesedést nyersz belőle, hogy még jobban csináld. Ebben az esetben azonban ez nem így működik. Ha fitogtatod az okkult erődet, és mások csodálnak, biztos lehetsz benne, hogy ez a vesztedet okozza. Egyáltalán nem leszel inspirált; épp ellenkezőleg, ahelyett hogy mélyen magadba merülnél, hogy valódi megvalósulást kapj, azon igyekszel majd, hogy okkult erődet növeld. Az okkult erő csupa kísértés.

Minél inkább mutogatod okkult erődet, annál gyorsabban veszíted el, mivel nem tudtál eggyé válni a forrással. Az okkult erő forrása a fény – meglehetősen korlátozott, de mindazonáltal igen tiszta fény. Ha fénnyel akarsz foglalkozni, spirituális fénnyel kellene foglalkoznod. Ha korlátozott is, nem baj, mert nem okoz veszélyt. Esetleg fejfájást kapsz, ha túl sokat hívsz le belőle, de elpusztítani nem fog. Még ha képességeden felül hozol is le spirituális erőt, az akkor sem pusztít el teljesen. De ha képességeiden felüli okkult erőt húzol magadhoz, akkor a bolondok házában végzed. Ennyire veszélyes, ennyire romboló hatású.

Első kívánságunk az kell legyen, hogy a Legfelsőbb kedvében járjunk. Hogy a kedvében járhassunk, minden törekvésünket Neki kell adnunk, és mindent a Lábai elé kell helyeznünk. Ha már elégedetté tettük, az Ő dolga, hogy spirituális erőt vagy okkult erőt ad-e nekünk, vagy éppen mindkettőt. Ha spirituális erőt akar adni nekünk, nagyszerű. Ha okkult erőt akar adni, az is nagyszerű. Ha átadtuk magunkat az Akaratának, és Ő okkult erőt ad nekünk, nyugodtak lehetünk, hogy azt a képességet is megadja, hogy azt helyesen, az Ő céljaira használjuk.

Ha saját módodon akarsz a Supreme kedvében járni, sok tettetett dolgot teszel, hogy az örömére szolgálj. Foggal-körömmel próbálsz meg a kedvére tenni. Ha természeted nem tiszta, még addig is elmehetsz, hogy megpróbálsz hízelegni Neki, vagy megvesztegetni Őt. De ha természeted tiszta, teljesen tiszta, hófehér, akkor úgy próbálsz a kedvére tenni, ahogyan azt Ő szeretné. Ha meg tudod ezt tenni, ha Istent az Ő saját módján tudod megörvendeztetni, minden okkult erő és minden spirituális erő a lábaidnál fog heverni, és szolgálni fog téged. A világnak arra van szüksége, hogy Isten kedvében járjon. Ha a kedvében tud járni, kész lesz a megvilágosodásra. De a világ kudarcra ítéltetett, mert hatalomért könyörög. Ha a világ Isten Szeretetét kérné, Isten mostanra már megmentette, megvilágosította, tökéletessé és halhatatlanná tette volna.

 

KÉRDÉS: Meg tudná magyarázni, hogy mi is a pszichikai erő, és miben különbözik a spirituális erőtől?

SRI CHINMOY: A pszichikai erő általában az az erő, amivel a gyermek rendelkezik szüleivel való teljes és állandó egysége révén. A gyermek, szülei belső tulajdonát teljesen a sajátjának tartja. Mondanom sem kell, hogy ez az érzése teljesen megalapozott. A szülőknek szintén hatalmas örömet nyújt, ahogy látják, hogy a gyermek belső feltárulkozása és kinyilvánítása teljes mértékben tőlük függ. A pszichikai erők nem megdönthetetlenek. Az istentelen erők nagyon gyakran megtámadják azokat. A Supreme azonban mindig a pszichikai erő megtestesítője, a pszichikai lény mellé áll, és megmenti őt.

A pszichikai lény, a maga pszichikai erejével, természetesen egy igen erőteljes és beteljesítő lénnyé növekedhet. Mivel a pszichikai lény fejlődik, a pszichikai erők fokozatos gyarapodása nem csak lehetséges, de szükségszerű is. A pszichikai erők megnyilvánulása, az isteni kinyilvánítás egy finom, törékeny, lágy és áttetsző módja a fejlett keresőkben. A pszichikai erővel csodákat is lehet tenni. A pszichikai erővel szert tehetünk arra a képességre, hogy azonosuljunk mások múltjával, jelenével és jövőjével, illetve a saját múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel, ezáltal látva is azt. Bár ez az isteni erő kifejeződése, a pszichikai erő mégis hatalmas szépséggel bír; mint a virág vagy a hold szépsége. A pszichikai szépség önmagában is kézzelfogható erő.

Általánosságban szólva, a pszichikai erő a gyermek ereje, bár ez az erő a Forrással való bensőséges egységénél fogva korlátlanná válhat. A spirituális erő a felnőtt ember ereje, bár nem biztos, hogy mindig bölcsen használja azt. Az okkult erő a nyughatatlan, dinamikus ifjú ereje. A spirituális erő a csendes, nyugodt tenger ereje. Az okkult erő a hatalmas, gyors hullám ereje. A spirituális erő általában nem olyan gyors, mint az okkult erő, az okkult erő viszont gyakran romba dönt, ahelyett, hogy építene. A spirituális erő mindig annak tulajdonít fontosságot, hogy lassan, kitartóan, biztosan és meggyőzően az Igazság Palotáját építse.

A spirituális erő bármit tesz is, az hibátlan, szilárd és tartós. A spirituális erő belülről bizalommal, Fentről pedig biztosítékkal bír. Az isteniség teljes földi kinyilvánítása érdekében, minden pszichikai erőnek és minden okkult erőnek követnie kell a spirituális erő útmutatását, hogy elérjék az Abszolút Legfelsőbb Urat.

 

KÉRDÉS: Azt mondták nekem, hogy már elkezdtem kifejleszteni a pszichikus erőimet. Járjak-e tovább is spiritiszta központokba ezzel a célzattal?

SRI CHINMOY: A te esetedben, őszintén azt kell, mondjam, hogy nem lenne bölcs dolog most ilyen képességeket fejlesztened. Miért? Mert a szemeidből látom, hogy nagyon őszinte személy vagy. Nem szabadna megelégedned ezekkel a pszichikai erőkkel. Lelked messze, messzebb a legmesszebb akar jutni. Vannak, akikben nincs meg a törekvés, hogy eljussanak a Legfelsőbbhöz, a Legvégsőhöz. Megelégszenek apró, kis pszichikai erőkkel, és nem akarnak tovább haladni. Előfordulhat, hogy valakinek azt tanácsolom, hogy fejlessze pszichikai képességeit. De a te esetedben, ha ilyen képességeket fejlesztesz, azok utadba fognak állni, és nem tudsz majd tovább haladni, hogy elérd életedben a Legvégsőt. Nos, neked kell választanod: beéred egy darab cukorkával, vagy kivárod a Mindenható végtelen Igazságát, végtelen Kincsét.

Ha pszichikai képességekkel rendelkezel, akkor pusztán ezeket a képességeket próbálod használni, és azok elbűvölnek. Nagyon gyakran, az, aki egy kis pszichikai képességre, pszichikai erőre tesz szert, megelégszik vele, és elkezdi azt különböző személyekre alkalmazni, ha kell, ha nem. Ez olyan, mint amikor egy gyereknek mindenféle csillogó játékai vannak, és minduntalan azokkal játszik. Elhanyagolja a tanulmányait, és buta marad. Ha a gyermek őszinte vagy becsületes, megfelelő jelentőséget tulajdonít tanulmányainak, abbahagyja a játékot és nekilát tanulni, mert tudja, hogy tanulnia kell ahhoz, hogy művelt ember legyen.

A pszichikai képességek másik veszélye, hogy nagyon gyakran szellemek fenyegetik. Akik pszichikai képességeket fejlesztenek, spirituális vagy okkult szempontból nem feltétlenül erősek. A pszichikai képességek a pszichikai világból származnak. Nagyon finomak, lágyak, és mondhatni törékenyek. Nagyon gyakran fenyegetik őket okkult erők, amelyek néha nagyon vadak, dinamikusak, pimaszak és rombolóak. Az éhes, elégedetlen szellemek megpróbálnak behatolni a kereső pszichikai képességeibe, és elvenni mindazt a törekvést, amivel akkor rendelkezett, mielőtt megállt spirituális utazásában, hogy pszichikai erőit fejlessze. Ugyanakkor, ha valaki valódi spirituális fejlődést, belső fejlődést ér el, anélkül hogy pszichikai képességekkel törődne, utazása végén, miután megvalósította Istent, bizonyosan megkapja ezeket a képességeket.

Sosem leszel vesztes azért, mert nem fordítasz figyelmet a pszichikai képességekre, mivel azok automatikusan kifejlődnek benned, amikor mély meditációdban minden központod megnyílik. Ahhoz, hogy ilyen meditációt érhess el, el kell menned egy istenmegvalósított spirituális mesterhez, aki egyénileg tanít téged, és a rossz erők támadásától is meg tud védeni.

Hogy egészen őszinte legyek hozzád, már most is négy erő támad folyamatosan. Kérlek, nagyon vigyázz ezekkel az erőkkel. Ez a négy erő már ott lebeg körülötted. Nem jók; ezek istentelen erők. Egyrészről a pszichikai képességeid megnyílóban vannak, vagy készülnek megnyílni, másrészt vannak erők, negatív erők, amelyek próbálnak elpusztítani téged. Tehát kérlek, mélyedj magadba. Könyörögj belsőleg Isten oltalmáért és Isten megvilágosító Fényéért, és ezek az erők elhagynak téged. El kell, hogy hagyjanak.

KÉRDÉS: Hasznosak-e a pszichikai erők, vagy hátráltatják-e bizonyos szempontból az önmegvalósítást?

SRI CHINMOY: A pszichikai erők egyáltalán nem segítenek az Isten-megvalósításban. De a pszichikai erőket lehet, szükséges és kell is használni, ha ez az Isteni Akarat, miután Isten megadta nekünk az önmegvalósítást. Az egyik nagy spirituális Mester, Sri Rámakrisna azt szokta mondani, hogy aki pszichikai erőre tesz szert, tönkreteszi önmegvalósításának lehetőségét. Megszerzi ugyan a pszichikai erőket, de Isten megtagadtatik tőle, mondotta.

Ki a birtokosa minden erőnek? Isten. Ha eggyé válunk a Birtokossal, minden tulajdona azonnal a miénk lesz. De ha a Birtokossal nem törődve csak a tulajdonért könyörgünk, annak megszerzése csak hátráltat majd a végső Cél felé vezető utunkon. Valójában áldás, ha nincsenek pszichikai erőink mielőtt jelentősebb megvalósítást érnék el. Ha túl korán megkapjuk azokat, a mutatványok világába, a csodák és varázslatok világába kerülünk, és nem a törekvés, az odaadás és a megvalósulás világába.

Rámakrisna egyszer megkérdezte legnagyszerűbb tanítványát, Szvámi Vivékánandát – akit eredetileg Narennak hívtak: „Naren, sok évig önmegtartóztatásban éltem, nézd hát, rendelkezem az összes magas sziddhivel. Szeretnéd ezeket megkapni tőlem? Nem kell meditálnod érte, mert ezt már megtettem helyetted. Neked adom minden erőmet.” Naren késlekedés nélkül így válaszolt: „Segítenek ezek az önmegvalósításomban?” A mester azt felelte: ”Kedves Naren, nem segítenek. Az önmegvalósításnál a pszichikai erők nem számítanak. De ha akarod, az önmegvalósítás után használhatod őket. És ha rendelkezel ezekkel a pszichikai erőkkel, az emberek köréd sereglenek majd, és jobban szolgálhatod Istent az emberiségben.” A tanítvány így felelt: ”Nem, köszönöm nem kérem. Hadd valósítsam meg előbb Istent. Majd azután foglalkozom vele, hogy megszerezzem ezeket az erőket.” Ekkor Rámakrisna a többi tanítvány előtt hosszan megáldotta legkedvesebb tanítványát és így szólt: „Tudtam, hogy te kiállod a próbámat. Ha bárki másnak tettem volna fel ugyanezt a kérdést, mint a mohó emberek, azt válaszolta volna, ’Igen. Igen, kérlek, add nekem az erőket. Igazán kedves tőled.’ De tudtam, hogy a te szíved teljesen tiszta. Te Istent akarod, egyedül csak Istent.”

 

KÉRDÉS: Az indiai fakírok, akik ezekkel az erőkkel rendelkeznek, ezeket a jóga nemes céljainak támogatására szentelik, vagy üzleti célra használják?

SRI CHINMOY: Valójában nagyon sokuk letért az igazság ösvényéről. Akik így cselekedtek, pszichikai erejük épp olyan, mint a fekete mágia. Semmiféle spirituális célt nem szolgál. Ha valaki beteg, és Isten azt mondja, gyógyítsd meg azt az embert, vagy ha valakit veszély fenyeget, és Isten azt akarja, hogy mentsd meg azt a személyt, akkor használnod kell a pszichikai erődet. De pszichikai erőt csak akkor szabad használni, ha azt Isten kérte vagy jóváhagyta. Indiában és másutt is a legtöbb ember, aki ezeket az erőket használja, nem Isten Akarata szerint cselekszik. Csak saját büszkeségüket, hiúságukat és egójukat elégítik ki. Megsértik Isten Törvényét. De rettenetes hibát követnek el, és nagyon súlyos büntetés vár rájuk a következő életükben.

KÉRDÉS: Igaz, hogy a jógiknál a pszichikai erők nem fejlődnek ki, vagy mutatkoznak meg automatikusan, hanem különféle gyakorlatokkal, vagy más módon kell kifejleszteni azokat?

SRI CHINMOY: A testben hét fő pszichikai központ van. Ezek nem a fizikai testben, hanem a szubtilis testben találhatók. Van egy a fejtetőn, az ezerszirmú lótusz, ennek sahasrara a neve. A látás helye a két szemöldök között és egy kicsit feljebb található adzsna csakra. A torok aljában van a beszéd és a külső megnyilatkozás központja, a visuddha csakra. A mellkasunk közepén van az anahata vagy szívcsakra. Sokan főleg innen merítik pszichikai erejüket. A köldöknél található a manipura. A lép magasságában van még egy központ, a svadhisthana. És legalul, a gerincoszlop alján található a muladhara csakra. Muladhara, svadhisthana, manipura, anahata, visuddha, adzsna, sahasrara: ez a hét csakra.

Ha a kereső tudatosan vagy tudat alatt ezekre a pszichikai központokra koncentrál, pszichikai erőket fejleszt. Lehet, hogy nem tudja a központ pontos nevét, de ha a megfelelő helyre koncentrál, automatikusan intuitív erőre tesz szert. Ahhoz, hogy a csakrák kinyíljanak, és a kundalini elkezdjen működni, minden egyes csakrára külön kell koncentrálni. Ez az egyik módja, hogy spirituális fegyelemmel pszichikai erőhöz jussunk.

Főleg itt nyugaton gyakran hallom, hogy emberek azt mondják, hogy pszichikai erővel rendelkeznek, holott az adott személynek lehet, hogy egy szemernyi pszichikai ereje sincsen. Néha az emberek az intuíció síkjáról vagy a fizikai elméből, ahol kifinomult intuíció található, szert tesznek egy kis intuitív megérzésre, és aztán azt állítják, hogy pszichikai erővel rendelkeznek. De nem olyan könnyű pszichikai erőre szert tenni. Keményen meg kell érte dolgoznunk, hogy elérhessük azt.

Ugyanakkor, ha egy guru vagy spirituális mester úgy akarja, beléd öntheti ezt az erőt, anélkül, hogy meditálnál vagy kundalini jógát gyakorolnál. A spirituális mesterek kiváltsága, hogy átadhatják ezeket az erőket, de mindez Isten Akaratán múlik. Ha Isten pszichikai erőt akar adományozni neked, álmodban adhat neked egy mantrát, ami pont neked való. Ilyenkor az az alak, avagy lény, aki megjelenik az álmodban, megmondja hány ezerszer ismételd el az adott mantrát. Nem kell egy adott központra koncentrálnod, csak elismétled a mantrát, ahányszor kell, és megkapod a pszichikai erőt. Ez így működik a megvalósulással is. A legtöbb ember úgy valósítja meg Istent, hogy egész életében spiritualitást gyakorol, de vannak, akiknek egyáltalán nem kell, hogy spirituális életet éljenek. Egy álomban Isten belép az adott személybe, és megvilágosítja annak tudatát. Ezután bárki, aki spirituális látással rendelkezik, érzékeli, hogy az adott személy felszabadult és megvalósult.

A pszichikai erőkért sem mindig szükséges tudatosan könyörögni. Ha valakiből jógi lesz, a központjai gyakran spontán módon megnyílnak, és a pszichikai erők automatikusan felszínre jönnek. Még ha valaki nem is törődik a pszichikai erővel, az általában felszínre jön, amikor az adott személy gyorsan, nagyon gyorsan közelít céljához. Ha az okkult erő áldásként érkezik, és nem akadályozza meg, hogy az illető kifejezze belső isteniségét, akkor nincs benne semmi ártalmas. De ha mint átok, vagy akadály az útjába áll, ha megkísérti, és sebessége elvesztésére, vagy az út elhagyására készteti, akkor bátran el kell utasítania, és előbb a cél elérésére kell koncentrálnia.

KÉRDÉS: Pszichikai erőnek neveznéd-e azt a képességet, hogy valaki közvetlenül, kimondott szavak nélkül kommunikálni tud saját mesterével?

SRI CHINMOY: Nem szükséges pszichikai erő ahhoz, hogy valaki kapcsolatba lépjen a mesterével. Ezt odaadással és fenntartás nélküli hittel is meg lehet tenni. Hol van a mester? Azt mondod, hogy te itt vagy Puerto Ricoban, a mestered pedig talán New Yorkban. De nem. Ott van szíved mélyén, szíved legbelsőbb zugában. Ha bármikor kapcsolatba akarsz lépni a mestereddel, csak lépj be a szívedbe, hatolj annak legmélyére, és ott megtalálod őt.

Nincs szükség pszichikai erőre, csak odaadásra és hitre. Ha odaadással rendelkezel, a mestered, vagy akihez imádkozol, lesi minden kívánságodat. Sri Krisna, India legkiválóbb spirituális mestere azt mondta: „Isten könnyen ad a tanítványnak erőt, fényt, üdvösséget, és mindenféle isteni tulajdonságot. De ha odaadást ad a tanítványnak, ami szintén egyfajta isteni áldás, akkor csapdába esett. Amint a tanítvány megkapja az odaadást, bizonyos lehet benne, hogy mestere az ő tökéletes rabszolgájává válik. Igazán odaadó ember nagyon-nagyon kevés van a földön, míg bölcs embert, megvilágosult embert, vagy békés embert könnyen találhatunk.”

Krisnának volt egy nagyon közeli tanítványa, Vidhura, aki nagyon-nagyon szegény volt. Egy napon Krisna meglátogatta Vidhura házát. Vidhura nem tudott neki rizst vagy rendes ételt adni, így hát egy nagyon egyszerű ételt szolgált fel Sri Krisnának, banánlevélen. Sri Krisna szíve az extázis és a gyönyör tengerében úszott. Mit tett hát? Először megette az ételt, azután megette az egész banánlevelet. Vidhura megkérdezte: „Mester, mit teszel? Megeszed a banánlevelet! Az nem étel!” Krisna erre így válaszolt: „Ó Vidhura, hogyan választhatnám el ételedet a banánlevéltől? Hogyan választhatnám el odaadásodat létedtől? Ételedben odaadást látok, testedben odaadást látok, szívedben odaadást látok, banánleveledben is odaadást látok. Bármit látok nálad, körülötted és benned, az mind csupa odaadás. Semmivel sem tudom jobban elválasztani az ételt a levéltől, mint lelkedet a testedtől.” Ez történik hát, ha valaki valóban odaadó Isten, a Legfelsőbb Úr iránt. Annak az embernek Isten mindig ott áll az oldalán.

Szeretnék valamit mondani a hitről. Biztos mindannyian hallottatok már a Gangeszről, India legszentebb folyójáról. Azt tartják, hogy aki a Gangeszban megmerítkezik, minden bűnétől megszabadul. Egész évben mindenféle bűnöket elkövethetünk, és ha pusztán belépünk a Gangeszba, ezek a bűnök mind eltűnnek. Ez a mi indiai hitünk.

Egyszer Párvati megkérdezte hitvesét, Sívát: „Igaz, hogyha egy ember egyszer megmerítkezik a Gangeszban, minden bűne egy szempillantás alatt szertefoszlik? Valóban ilyen hite van az embereknek?”

Síva így válaszolt: „Nos a legjobb az lesz, ha szemléltetem. Mindketten emberi alakot öltünk, és leülünk a Gangesz partjára. Én egy igen öreg ember leszek, te pedig egy öregasszony. Egy csecsemőt tartasz majd a kezedben, és én elveszem az életét. Akkor te azonnal elkezdesz keserű könnyeket hullatni, és kiabálni, hogy elvesztetted egyetlen gyermekünk. Sokan odajönnek, hogy vigasztaljanak, te pedig elmondod nekik: „Ha egy olyan ember áldja meg a gyermekemet, aki úgy érzi, nincs bűne, a gyermek feléled.”

Így hát emberi alakot öltöttek, és leültek a Gangesz partjára. Emberek százai jöttek, hogy ússzanak és fürdőzzenek a Gangeszban. Parvati azt mondta: „Ti itt mindannyian tudjátok, hogy amint beléptek a Gangeszba, bűneitek nem léteznek többé. Menjetek tehát, merítkezzetek meg és áldjátok meg a gyermekemet, és akkor visszatér belé az élet.” Több százan mentek el mellettük, de senki nem akarta megtenni. Készek voltak úszni, készek voltak megmerítkezni vagy akár órákat fürdeni a Gangeszban, de tudták, hogy ennek semmi hatása sem lesz a gyermekre. Megérinthetik a gyermeket, de az nem fog életre kelni.

Így ment ez órákon át. Azután az ott ácsorgók láthatták, hogy egy középkorú ember odamegy az asszonyhoz, aki elvesztette egyetlen gyermekét. Igencsak kellemetlen szaga volt, és indiai mértékkel mérve „jellemtelennek” mondanánk. Az ember odajött az asszonyhoz és megkérdezte: „Miért sírsz?” Az asszony azt válaszolta: „Azért sírok, mert senki nem akarja megáldani a gyermekemet, pedig mindenki tudja, hogy amint megfürdik a Gangeszban, minden bűn távozik belőle, és életre tudja kelteni a gyermekem.”

„Ezért sírsz? Nekem van hitem. Hadd próbáljam meg.” mondta az ember, azzal beugrott a Gangeszba. Pár perc múlva visszatért, megérintette a gyermeket és az azonnal életre kelt. Ekkor Síva így szólt: „Látod, ezrekből csak egy embernek volt hite a Gangeszban!” És ezzel Síva, Párvati és a gyermek eltűntek.

Gyakran mondjuk, hogy hiszünk valamiben, de csak áltatjuk magunkat. Ez az ember sosem foglalkozott a spirituális élettel, de tudta, hogy a Gangesz a Himalájában ered. Minden indiai spirituális mester csodálja a Himaláját, és a legtöbb védikus látó is a Himalája barlangjaiban meditált. Ennek az embernek korlátlan hite volt a Gangeszban. Legtöbbünk, bement volna ugyan a Gangeszba, de nem merte volna megérinteni a gyermeket, mert senki nem szeret nevetség tárgyává válni. Ha a gyakorlati életről van szó, legtöbbünk kudarcot vall. És majdnem mindannyiunk, aki esetleg megérintette volna a gyermeket, meglátta volna, hogy kísérlete sikertelen, mert nincs valódi hitünk a Gangeszban. De ez a bizonyos ember hitt a Gangeszban. Ha igaz hitünk van Istenben, nem kell napi huszonnégy órát meditálnunk, egy pár perc már megteszi a hatását. Ha ilyen lélekteli hitünk van Istenben, Isten gondunkat viseli.

 

KÉRDÉS: Lehetséges-e az, hogy valaki negatív okkultizmust gyakorolna, anélkül, hogy tudna róla, pusztán rosszindulatú beszéddel meg ilyesmikkel?

SRI CHINMOY: Minden erő, legyen az pozitív vagy negatív, azonnal megteremti a maga világát. Ahányszor útjára bocsátunk egy gondolatot, saját világot teremtünk. De ha azt állítjuk, hogy pusztán negatív gondolatokkal okkultizmust gyakorolunk, az teljesen téves. Ugyanígy, a pozitív gondolatokkal sem teremtünk magasabb spirituális életet. A tagadás és a rombolás szinte mindig az elégedetlen vitális világban van, és igen gyakran az okkultizmust is itt gyakoroljuk. A pozitív kijelentések és a célirányos akarat, hogy feltárjuk és kinyilvánítsuk isteniségünket, mindig a belső világban, a pszichikai világban születnek. Tehát tudnunk kell, hogyan és miért használjuk ezeket az erőket.

KÉRDÉS: Vesztünk azzal valamit, ha nem fejlesztjük magunkat az okkult világban?

SRI CHINMOY: Semmit nem veszítünk, mivel a legmagasabb megvalósítást a spirituális világban nyerjük. Ha a belső világban, a spirituális világban élünk, automatikusan megkapjuk a spirituális világ felbecsülhetetlen gazdagságát. És meglátjuk, hogy az okkult erők, és minden másfajta erő is ott lakoznak. Tehát nem veszítünk semmit, ha nem fordítunk figyelmet az okkult világra.

KÉRDÉS: Úgy gondoltam az okkultizmus valami olyasmi, mint a fekete mágia. Elmondaná, mi is az?

SRI CHINMOY: Igen, az okkultizmus legalacsonyabb értelmében véve fekete mágia. Az okkultizmus a legtisztább értelemben véve az Isteni Erő, az Egyetemes Erő dinamikus formája. Ha az okkultizmust arra használják, hogy megtörjék Isten egyetemes összhangját, akkor fekete mágia a neve. A fekete mágia igen gyakran természetünk tisztátalanságával és sötétségével foglalkozik. A tiszta okkultizmusnak, az igazi okkultizmusnak semmi köze a fekete mágiához vagy a fekete mágusokhoz.

Tudok egy asszonyról Miamiban, aki fekete mágiát használt, hogy elérje, hogy a nővére halva született csecsemőt hozzon a világra. Ennek a nőnek magának nem volt meg az ereje, ezért elment egy Haiti-i fekete mágushoz, és ő használta az erejét. Mindenféle gondokat okozott, pusztán azáltal, hogy Haitiből használta az okkult erejét. Ez a bizonyos nővér mindenféle nyavalyáktól szenvedett, amit az orvosok nem tudtak meggyógyítani. Kénytelen lesz elmenni egészen Haiti-ig, és könyörögni a fekete mágusnak, hogy segítse ki őt abból a bajból, amit saját nővére hozott a fejére.

Manhattanben volt két vagy három esetünk efféle fekete mágiával. Az egyik tanítvány nővére elment Haitire. Azután a férje nem tudott járni, egész tál ételek estek ki a kezéből, és egyéb dolgok is történtek, mindez az okkult erőktől. A férj eljött hozzám az Indiai Konzulátusra, és meditált velem. Egyszer vagy kétszer otthon is meglátogatott. Meggyógyult, és azután elment.

Az okkult világban a közönséges okkultisták kutya-macska háborút vívnak. Sőt, tulajdonképp még rosszabbat, mert a kutyák és a macskát legalább lefáradnak. A közönséges okkultisták meditálnak, szert tesznek némi okkult erőre, és azután, ahelyett hogy a helyes utat, a spirituális utat követnék, arra használják erejüket, hogy más okkultisták erejét ellopják.

A fekete mágusok megvalósult vagy spirituális erővel rendelkező embereknek soha sem tudnak ártani. A megvalósult spirituális embernek ellenben megvan a képessége, hogy megfenyegesse az okkultistát vagy a fekete mágust, bár rendszerint nem tesz ilyet. Ha spirituális személy használ okkultizmust, isteni módon használja azt. Ha komoly támadásra kerül sor, és valakit az a veszély fenyeget, hogy letér a spirituális útról, vagy komoly balesete lesz belső vagy külső életében, azonnal használni fogom okkult erőmet, ha az Isteni akkor azt akarja, hogy én legyek az eszköz, aki az adott személynek segít. Ez tiszta okkult erő.

Indiában gyakran próbáltak fekete mágusok megbüntetni spirituális mestereket, vagy tönkretenni spirituális erejüket. Az eredmény az lett, hogy minden mágikus erejüket át kellet adniuk a spirituális mesternek. Gyakran előfordult, hogy okkultisták megpróbálták ellopni egy alvó spirituális mester erejét. A mesterek csak két-három órát pihennek, néha egyáltalán nem alszanak. Amikor elvesztik az eszméletüket, minden kapcsolatot elveszítenek a fizikai világgal. Ilyenkor az okkultista behatolhat a spirituális mesterbe és megpróbálhatja elrabolni a spirituális erejét. De ezek az okkultisták bolondok, mert a Mindentudó és Mindenható állandóan vezeti és védelmezi a spirituális mestereket. Az okkultisták veszítenek, és minden okkult erejüket át kell adniuk a spirituális mestereknek. Azután az okkultisták csak sírnak és sírnak. Némelyik ilyen volt okkultista ma annak a spirituális mesternek a tanítványa, aki elvette az okkult erejét. Egyes fekete mágusok, akik spirituális mestereket próbáltak kínozni, elveszítették istentelen, ördögi hajlamukat és fehér mágusok lettnek. Olyan emberhez mentek, aki csupa könyörület volt, így megmenekültek.

1963 végén egy nagyon híres muzulmán okkultista látogatott Hyderabadból Pondicherrybe. Okkultista volt, asztrológus és fekete mágus egyben. Egy igen közeli barátom és csodálóm azt mondta: „Úgy szeretném, ha eljönnél meglátogatni ezt az okkultistát.” Azt válaszoltam: „Nem szeretek okkultistákat látogatni. Ha okkultistáról van szó, én nem akarok elmenni.” A barátom azonban ragaszkodott a kéréséhez, így hát elmentem meglátogatni az okkultistát a szállodában. Amikor a szobájába mentem, én csak álltam az ajtóban, míg az okkultista egy széken ült. Hogy mit látott a szememben, csak Isten tudja. De olyan megrázkódtatás érte, hogy az asztalra borult, és öt percig ki sem tudta nyitni a szemét. Nem bírt a szemembe nézni. Csak sírt és sírt, mintha valaki épp az imént mentette volna meg az életét. Azután felemelkedett, és összekulcsolt kezekkel odajött hozzám, és így szólt: „Életem ezen óráján eljöttél. Isten okkult

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés