A LÉLEKEMBER 14. RÉSZ 2021.07.01. 19:43, Lélek Sándorné Gizella - Ekpafat
-Szeretet-, és boldogságtudata-
-Szeretet-, és boldogságtudata-
-Szeretet-, és boldogságtudata-
A lélekemberek ezekben a témákban is máshogyan gondolkodnak, mint az átlagemberek. Számukra a szeretet olyan, mint az egészséges hagyma, aminek a héja sokétű.
Első helyen találhatjuk a mindenekfölött álló Isten-i szeretetet, a teremtés koronájaként, ami örök és megbonthatatlan.
Ezt követi a szülői-, gyermeki-, feltétel nélküli szeretet.
Harmadikként a mindent elsöprő vibráló szerelem, ami változó intenzitású lehet. Életkorhoz nem kötött, mivel ezek az érzések a lélekben születnek meg. Elképzelhető, hogy múltbéli csalódások, sokk vagy késői felismerés ébreszti fel az alvó szikrát reményt adva az igazi boldogságélmény megélésének. Gyakran előfordul karmikus kapcsolatokban, főleg a több életen átívelő halmozott családi karmában. Ezek azonban mindig követhetők asztrolólógia képletek egymásra vetítsével. A hűség közöttük élethosszig tartó abban az esetben is, ha ez "érintésnélküli" lélekszerelemben teljesedehet ki.
A sorban következik a szintén sírig tartó hálaszeretet. Talán ez a legerősebb, rendszerint olyan szívességgel kezdődik, amivel el-, és lekötelezetté válik egyik ember a másik iránt, mert számára olyan szívességet tett, tesz, ami sorsfordító és életmentő lehet az adott helyzetben. Ebben az esetben megint másfajta a szeretet megnyílvánulás, a hála - mint cselekvő szeretet- van jelen. Az egyik ad, feláldoz, a másik elfogad. Ezáltal a két ember között egy tartós szövetség jöhet létre. Aki kap, az befogadja a figyelmet, gondoskodást, amivel a másik megajándékozza őt, főleg igaz ez akkor, ha ez kifejezetten pozitív hatással lesz az életére. A gondoskodó cselekvő szeretet hálája egyre közelebb hozza a feleket, szinte észrevétlenül nélkülözhetetlenné válnak egymás számára. Lehet ez barátság vagy tesvéri ragaszkodáshoz hasonló tartós érzelmi kötődés, de szerelemről mindenkor csak az egyik fél részéről beszélhetünk.
Nagyon sok kapcsolat, házasság működik így évtizedeken át, akkor is, ha köztudott , hogy őszinte szerelem ritkán alkulhat ki közöttük.
Azonban ezeket a békés, csendes együttéléseket az egymásrautaltság tartja fenn, ez azonban csendes sorsrontó is lehet. Ezek a kapcsolatok, általában nagyon békések, csendesek, elfogadók, az egymásrautaltság kovácsolja össze hosszú időn át, sokszor élethosszig tart a szószerinti „hála”. Kívülálló szemlélődők az ilyen, házasságokat irigylésre méltónak, vagy követendő mintának tartják. Soha nincsenek hangos viták, veszekedések, fenyegetések, mindkét fél érdeke a folyamatos biztonság-, egymás tiszteletben tartása, segítése, megértése, elfogadása, a harmónia megteremtése. Ugyanakkor -nem bevallottan-, szabadságot nem korlátozó, “lassú patakként “ élik le egymás mellett, és nem egymással az életüket. Szerencsés esetben nagyon jó szellemi partnerek lehetnek, ami növeli a társas-, és társadalmi kiegyenlítődést, az egyébként ingerszegény kapcsolatban. . Biztos vagyok benne, ha nem is beszélnek róla, mindkét fél részéről jelen van a szerelem „észtveszejtő borzongásának” hiánya, amit hálaszeretetben az egyik tud nyújtani a másiknak, aki elfogad, de nem tud adni. A másik gondoskodó, cselekvő szereteben viszonozza, de soha nem szerelemben. Ezért feltételezhető, hogy a fellépő társas magányukat pótcselekvésekkel oldják, sokszor hobbyszintű sportba-, gyűjtőszenvedélybe menekülve, vagy „élethosszig tartó tanulásba, önfejlesztésbe kezdenek.
Szinte testvérekként élik az életüket, örülnek egymás sikerének, segítik, öztönzik a másikat, látszólag kiegészítik egymást. A közösélet programjai elfedik, hogy a szívességet kapó fél egy mókuskerékben pörög, amiben önmaga érzelmi zsarolójává válhat. Adósságot törleszt, mindenben tökéletességre törekvő gondoskodásával, amit most a másik fogad el, szinte kikövetelve magának, természetesnek véve.
A hálával fizető, sorsában, megnyugvó lelkében azonban ott tátong a lyuk, valaminek a hiánya, amire vágyik, szeretné megélni, de a mókuskerékből kilépni nem lehet. Lekötelezte magát, végig kell csinálnia, főleg akkor, ha a másik kerül olyan helyzetbe, hogy segítségére szorul. Ez lehet szükséget szenvedés, vagy betegség. A lelkiismeret minden kötődésnél erősebb ezekben az esetekben.
Ezek köztes állapotok a lélekember szerint, amikor nem nevezi az érintetteket boldogtalannak, de kapcsolatuk boldognak sem nevezhető…
A következő a baráti szeretet. Az alkalmi barátságnak tűnö szövetséget nem részletezem, azok múlandóak. A legsokrétűbb, az őszinte szereteten alapuló barátság, ami lehet sírig tartó. Amennyiben nem érdekbarátság és az őszinteség a legerősebb pillére. A barátságban nincsenek múltbéli pisszenések, titkok, visszamutogatások, bűnbakok keresése, így szerepekre, játszmákra sincs szükség. Ismerik egymást, elfogadják, befogadják olyannak és annak, aki, és amilyen. Mindenki önmagát adhatja. Egészséges viták, véleménycserék által megismerik a másik gondolatait a világ dolgairól. Építik, gazdagítják egymást. Csodálatos szövetség. állandó készenléttel a másik érdekében és védelmében egymás életvitelét úgy elfogadva és támogatva, amiben az kiteljesedhet, és megélheti a saját értékrendje szerinti boldogságát szabadon.
Soha nem lehet közöttük, „most nem érek rá, majd legközelebb”. Az egyik legszebb dolog, ami az életben történhet velünk, ha igaz barátra lelünk.
Következzen hát a boldogságtudat
Mint a fentiekben a szeretet, ugyanilyen sokrétű a lélekember esetében a boldogságtudat. Nem fogadják el azt a teóriát, hogy a boldogságérzés valamihez kötődik Megmosolyogják azokat az önmagukat boldognak kikiáltó embereket, akik a boldogságot két ember kapcsolatáhozk, vagy anyagi helyzetéhez fűzik. Lelki szegénységnek tartanak minden polgárpukkasztó üzenetet, mint, pl. " a szegény sokszor boldogabb".
A boldogságnak nincs betétkönyve, világnézete, pártja, rassza. A boldogság állapot, amiben az egyén minden -ez nagyon fontos- szempontból elégedett, az életének minden szegletében rend és harmónia uralkodik, nem ismeri a hiányérzetet, kiszolgáltatottságo, másokra utalást. Ugyanakkor elfogadják, hogy a mindent felülíró kölcsönös szerelem valóban kelthet boldogságérzetet, de ez még nem a tökéletes boldogság, így ezt szerelmi "boldogsághoz" közeli állapotnak differenciálják. Azonban ez csak egy szelet az élet óriás tortájából. Mert lehet egy ember boldog szerelem nélkül, aki sikeres a munkájában, családja, a gyermekei, és unokái vannak, mindenki egészséges és semmiben nem szenvednek hiányt. Boldog lehet az akinek van munkája, nincsenek megélhetési gondjai, azt csinálja, amit szeret, úgy élheti az életét, hogy önmaga lehet és amiben örömét leli.
Boldog az ember, ha lehetősége van álmait-, vágyait valósággá váltani. Boldog az ember, aki hitében megélheti az Úr csodáit, a rábízott feladatokat, szolgálatot örömmel végzi. Tehát a boldogságot sem lehet kisajátítani szerelemre, szeretetre, mert aki ezt teszi önmagát csapja be, éppolyan veszélyes, mint az én-sémákat egy központúvá tenni, rosszul felépíteni, mert könnyen létrejöhet a dominó elv, ha az „egy” sérül, borul a többi.
Élhetünk jól, megelégedetten akár a „köztes létben”, nem magunkra aggatni a boldogság jelzőt, miközben ádáz harcokat vívunk önmagunkkal.
A boldogságot nem érdemes hajszolni, kergetni az soha nem kintről érkezik, belőlünk születik meg hitünk, akaratunk, másokhoz való viszonyunk és lehetőségeink, tehetőségeink szerint. .
Folyt. köv.
A lélekember titka
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
