Mennyi minden zavarja csillagszórós örömünket.
Pedig csak az kellene zavarja,
hogy a Szenteste meghitt rejtelmét éneklő
angyalokra kevésbé figyelünk,
mint az ünnep zajos forgatagára.
Karácsonyi örömünknek valós oka van!
Üdvözítőnk született,
Benne eljött közénk az Isten!
Vállalta készségesen, hogy velünk vándorol
világunk történéseiben.
Osztozik örömünkben, bánatunkban,
félelmeinkben és bizakodásainkban.
Vele képesek lehetünk
a legnemesebb törekvésekre.
A karácsonyi boldogító üzenet az,
hogy nem vagyunk már egyedül.
Velünk az Isten, - Emmánuel!
A Jászolban levő Gyermek
elfogad bennünket annak, amik vagyunk.
Viszonzásul felemel bennünket abba, ami az övé:
szeretetébe, kereszthalálába, feltámadásába,
- istenségébe.
Ezen csodálkoztak az angyalok,
ezen álmélkodtak a pásztorok,
a betlehemi Éjszakán.
Amire a pásztorok akkor még képtelen voltak,
azt nekünk ma már kötelességünk felvállalni.
Fel kell fognunk,
hogy nem azért jött közénk az Isten,
hogy mennyé változtassa világunkat.
Hanem azért jött, hogy mi földiek,
Országának örököseivé lehessünk.
Útitársunkká szegődött ebben.
Kéz a kézben zarándoklás ez.
Egyik kezünkkel a mennyei Atya kezét szorítjuk,
a másik kezünket embertársaink felé nyújtjuk.
Próbáljuk csak meg!
Ezt megtehetjük, már ma este is!
Köszönöm szépen, nagyon szép.