Szent Mihály arkangyalról

Monte Sant'Angelo:
A Szent Mihály Arkangyal Szentély egy szent barlang, egyben népszerű katolikus kegyhely San Giovanni Rotondo közelében. Ezen a helyen jelent meg három alkalommal is Szent Mihály Arkangyal és maga szentelte meg ezt a helyet. A három jelenés 490-ben, 492-ben és 1656-ban történt.

Szent Mihály Arkangyal első alkalommal 490-ben jelent meg a Monte Sant’ Angelo-n. A hagyomány szerint egy helyi nemes, Elvio Emmanuele elveszítette gulyájának egyik bikáját. Hosszú keresés után megtalálta a bikát egy barlangban, melynek kificamodott az egyik lába. Mivel nem tudta megközelíteni az állatot, Elvio kilőtt a bikára egy nyílvesszőt, hogy elpusztítsa, azonban az irányt változtatott és őt magát sebezte meg. Elvio meghökkent és (feltehetően vérezve) a helyi püspökhöz, Aubert de Avranches-hoz ment, aki elrendelte, hogy három napig imádkozzék és böjtöljön.

A három nap letelte után Szent Mihály Arkangyal megjelent a püspöknek és a következőket mondta:

„Én vagyok Szent Mihály Arkangyal és örökké az Isten jelenlétében tündöklöm. Ezt a barlangot én választottam és általam megáldatott. Nincs szükség a bika vérének kiontására. Azon a helyen, ahol ez a szikla szélesen megnyílik, az emberek bűnei bocsánatot nyernek és amit ezen a helyen imában kérnek, meg fogják kapni. Ezért menj fel a hegyre ehhez a barlanghoz és ajánld fel a keresztények Istenének!”

A püspök az esemény után a saját pszichés állapota miatt kezdett aggódni és inkább nem foglalkozott a történtekkel. Két évvel később a Siponto nevű keresztény várost, amely a püspöki egyházmegye része volt, megtámadta az Odoacre nevű másik város pogány serege. Szent Mihály ismételten megjelent a püspöknek. Ezúttal ígéretet tett a város megmentésére. Amint ez megtörtént, Odoacre-t egy heves vihar pusztította el és Siponto lakossága megmenekült. Hálaadásképpen a püspök körmenetet vezetett a hegy tetejére, de nem mert belépni a barlangba. Hamarosan harmadszorra is megjelent Szent Mihály a püspöknek és utasította, hogy lépjen be a barlangba. Így szólt hozzá:

„Nem fontos, hogy te is felajánld ezt a templomot, melyet én már megszenteltem a jelenlétemmel. Lépj be és imádkozz a segítségemmel és dicsőítsd a Szentlelket. Meg fogom majd mutatni, hogy ez a hely általam már megszenteltetett.”

A püspök ekkor belépett a barlangba, ahol egy vörös lepellel letakart oltárt talált, rajta egy kristály kereszttel, valamint egy lábnyomra is lelt a földön. A püspök ekkor azonnal egy kápolna megépítését kezdeményezte a barlang bejáratánál, azonban ő maga nem szentelte azt fel, mivel előtte Szent Mihály már megtette. Ez a templom később aztán Mennyei Bazilika néven vált ismertté.

Szent Mihály Arkangyalnak volt egy újabb jelenése ugyanitt, 1656-ban, egy nagy pestisjárvány idején. A helyi püspök Szent Mihály védelméért esedezett és az Arkangyal megjelent neki. A járvány ezután megszűnt és a hegyi kegyhely népszerűbbé vált, mint valaha.

A szentély népszerű zarándokhely volt évszázadokom keresztül. Assisi Szent Ferenc, Clairvaux-i Szent Bernát, Svéd Szent Brigitta, Szent Gerhard Majella, Vercelli Szent Vilmos, továbbá hat pápa is elzarándokolt ide, hogy kérje Szent Mihály védelmező erejének segítségét.

Szent Mihály-szobor, Kölni katedrális (Németország)

A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály (Mihály arkangyal) egyike a 7 arkangyalnak (főangyalnak), ő a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Ünnepnapja szeptember 29. (a VI. századtól tartják.) Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, mint ahogyan ő maga is. Isten iránti hűsége megingathatatlan.

 

Szent Mihály-szobor, Donyeck (Ukrajna)

Nevének jelentése:
Neve a héber „mi ká él” = „ki olyan, mint az Isten?” kifejezésből ered. A keresztény hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal az Istenhez hűséges angyalok vezére, akik Isten oldalán állnak a lázadó angyalok, azaz a gonosz lelkek elleni harcban. Az Istenhez hűséges angyalok jelszava, csatakiáltása: Ki olyan, mint az Isten?!, aminek voltaképpeni értelme ez: Senki sem olyan, mint az Isten, vagyis: Isten a leghatalmasabb, ő a győztes, őt kell Úrnak elismerni, őt kell szolgálni.
 

Hans Memling: Az Utolsó Ítélet, Szent Mihály arkangyalt ábrázolja, aki megméri lelkeket és a kárhozottakat a Pokolba irányítja.

Tettei:
Bibliai történetekhez kapcsolódóan:
•    Az Isten ellen fellázadt Sátánt (Lucifert) eltiporta, és lándzsájával átszúrta, majd letaszította a földre.
•    Felemelte a mennybe Énokh prófétát.
•    A Jelenések Könyve szerint a végítéletkor feloldozza a Sátán láncait és ideiglenesen hagyja, hogy kitombolja magát a földön.

Nem bibliai legendák szerint:
•    452-ben Attila, a hunok fejedelme Ravennánál tárgyalt I. Leó pápával és „ekkor feje fölött a levegőben egy férfiút láta lebegni, kezében kivont karddal, ki fogait csikorgatva fejét lecsapni fenyegetőzik” Forrás: Márk Krónikája-Képes krónika
•    1077 körül Szent László és Salamon viadala közben Salamon „két angyalt láta László feje fölött tüzes karddal repkedve és ellenségeit fenyegetve”  Forrás: Márk Krónikája- Képes krónika

Szent Mihály-ikon, Szentpétervár (Oroszország)

Szimbolika
A többi főangyalhoz hasonlóan a művészetben általában szárnnyal van ábrázolva, egyházi ruhában (alba, dalmatika, vagy pluviálé), vagy harci öltözékben (karddal, pajzzsal és kopjával), lábánál a legyőzött sárkánnyal (a Sátán megtestesítőjével).

Többször ábrázolják mérleggel a kezében, mint a jó és a rossz eldöntésére hivatott személyt, a lelkek mérlegelőjét.

Mihály (Micháél) és Gábor (Gabriél) arkangyal képe megjelenik a magyar Szent Koronán is.

A magyar néphagyományban Szent Mihály ott van a haldoklók mellett, segít itthagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Ehhez a jelenséghez kapcsolódik a Szent Mihály lova elnevezés. Innen a magyar néphagyományban a Göncölszekér másik neve, Szent Mihály szekere, sőt, a Tejút egyik középkori neve Szent Mihály útja.

Szent Mihályról elnevezett magyar helyek:
A legtöbb magyar (a történelmi Magyarországot is beleértve) templom Szent Mihály nevét viseli. A legrégebbi magyar (rovás)írásos emlék Szent Mihályról Vargyason található, a régi templom egyik kövén, melynek felirata: „Mihály, Isten szentje”.
------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szent Mihály-ima
XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte. Ezek egyike az alább következő imádság Szent Mihály támogatásáért a sátán elleni harcban.
 

Latinul:
Sancte Michael Archangele,
defende nos in proelio;
contra nequitiam et insidias diaboli esto praesidium.
Imperet illi Deus, supplices deprecamur:
tuque, Princeps militiae Caelestis,
satanam aliosque spiritus malignos,
qui ad perditionem animarum pervagantur in mundo,
divina virtute in infernum detrude.
Amen

 

Magyarul:
Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a Sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Amen

Bizalmas munkatársainak XIII. Leó pápa elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta: „El tudom pusztítani Egyházadat!” Jóságos hang válaszolt. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a Sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6-12; 2,1-7), a Sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a XX. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye.
 

Sajnos a II. Vatikáni Zsinat liberális egyházpolitikájának következtében már nem mondjuk kötelezően ezt a gyönyörű imát a szentmisék után. Jó lenne ismét „divatba hozni”, ill. legalább mi magunk illesszük bele a mindennapi imaéletünkbe!