A változatosság gyönyörködtet. Biztos? Hát…

-          Sárkányeresztés van? - kérdezi reggel a kolléganője, miután meghallja a Józsával folytatatott telefonbeszélgetését.

-          Igen, most a keresztlányaival és a húgával hazamegy a szüleihez egy hétre, szóval, szalma leszek!

-          Vigyázz, Zarán, óvakodj a kedves hangútól, mert az biztos, hogy ma is felhív. A helyedben nem kockáztatnám még egyszer a Józsával való kapcsolatodat, mert őszintén szólva, meg sem érdemled azt a rendes nőt.

-          Igazad van. Megállapodok mellette.

-          Ne értsd félre, de neki köszönheted, hogy itt vagy, hogy abbahagytad az iszogatást, és azt is, hogy úgy nézel ki, mint akit a skatulyából húztak elő.

-          Jól van, Vera, hagyd abba, tudtam én, hogy nem kellene meghívnom Józsát a céges bulira, mindenkitől azt hallom, főnök, főnyeremény ez a nő. Kérek egy kávét és nézzük, mi történt az éjjeli műszakban.

Zarán magas, őszülő hajú, markáns arcú férfi, aki még a negyvenes évei vége felé is képes kisfiús mosolyával minden nőt levenni a lábáról. Túl két házasságon és számtalan tartós vagy alkalmai kapcsolaton, maga is érzi, hogy ideje lenne megállapodni és megkóstolni a konzervatív, szélcsendes családi boldogságot, amelyet mind a mai napig kizárólag a szülei körében érez. Illetve ez már nem igaz, mert Józsa mellett olyan tiszta és egyszerű minden.

Maga sem érti, hogyan csinálja a kedvese, hogy vezető beosztásban dolgozik, gyakran túlórázik, otthon mégis megteremti számára a komfort érzetet. A lakásban tisztaság és rend honol, reggelente a szekrényben vállfákon függő harminckét vasalt inge közül válogathat, a fiókokban, katonás rendben a fehérneműi, gatyák, zoknik, pólók, mindig van reggeli és este meleg vacsora. Sokáig teszteli Józsát, a kissé gömbölyded, vidám, kiváló éles ésszel és nagy szívvel rendelkező negyvenéves nőt, aki rendszerint úgy néz ki, mint aki éppen hivatalos megbeszélésre készül, kosztümben jár, úgy vezet, mint egy férfi, nem csak a kocsiját, de a főosztályát is. Szépségnek nem mondható, de ápolt, okos, értelmes, kellemes parfüm illatú és percek alatt képes bárkivel szót érteni, nem azért, mert két diplomája van, hanem azért, mert műveltsége széles skálán mozog.

Kapcsolatuk elején, egyik éjjel két szeretkezés között megjegyzi, hogy úgy enne egy lekváros palacsintát. Észre sem veszi, mikor bújik ki a karjai közül, de alig fél óra múlva felkelti, és ágyba szervírozza a forró palacsintát.

Szeretőnek is kiváló, mégis közel egy évig nem meri a szüleinek bemutatni. Nem attól tart, hogy nem nyeri meg a tetszésüket, hanem attól tart, hogy hamarosan lecseréli egy dekoratív, kevésbé okos csajszira, aki nem lát bele a veséjébe, akit lehet kábítani, és aki csereszabatos.

-          Főnök, kapcsolhatom a műszakvezetőt?

-          Természetesen.

Erre a kérdésre más választ nem adhat.

Tíz perc múlva már a műhelyben van, és kezében a próbadarabbal, a tervrajz fölé hajolva próbálja kisilabizálni, hol az eltérés.

Két óra múlva keveredik vissza az irodába. A titkárnője azzal fogadja, hogy a „kedves hangú” már háromszor kereste. Persze, mert nincs a lakása előtt Józsa autója, és tudja, hogy egyedül van.

Józsával való négyéves együttélésük alatt félévi mosolyszünetet eredményez a kedves hangú, aki a csereszabatosak közé tartozik, és aki csak a vadászösztöne miatt kap puskavégre, de azonnal lebukik. Párja nem veszekszik, csak összepakol és visszamegy a saját lakásába. Fél évébe és rengeteg könyörgésébe kerül, mire visszamegy hozzá Józsa. Ám a kedves hangú, elvált, enyhén fehér májú asszony az óta is hívogatja, csakhogy a munkahelyén, otthon már nem meri.

A kora őszi nap fénye beragyogja az irodát.

Zarán kiteríti maga elé a reggeli újságot, most végre belenézhet. 1998. szeptember1. Ma kezdődik az iskola Rika számára. Az első felesége neveli a lányát, de ismét férjnél van és az új párja hozta fiú meg Rika nem jönnek ki. Zaránhoz akar költözni a lány, melyet sokáig nem tudja, hogyan tudassa Józsával, hiszen felborul az életük. Ám az asszony, bár neki nincs gyereke, úgy reagál, ahogyan nem is gondolná.

-          Szívem, nincs ezzel semmi baj. Egy tányér étellel többet főzni, öt váltás ruhával többet mosni nem gond.  

Automatikusan a telefon után nyúl és felhívja Józsa szüleit, hátha hazaértek. De még úton vannak, s a telefonnal csak annyit ér el, hogy aggódni kezdenek az anyósáék.

Szóval a hírek. Zörög az újságpapír, már akkorák a lapok, hogy alig lehet lapozni. A méret növekszik, a hírek meg bulvárosodnak.

Anyját is fel kellene hívni, mert a húgának akar rózsatöveket küldeni, egy egész rekesszel, de mivel vigye ki a külterületi családi házhoz, ha nem jó a kocsija, Józsa meg nincs itt.

Zsibbad a keze, kicsit szorít a mellkasa is.

Valami nem stimmel. Hiába akarja Józsa orvoshoz vinni, nem hajlandó menni. A körzeti orvosa volt középiskolás osztálytársnője, felír neki minden gyógyszert vizsgálat nélkül is és ez így van jól. A jogosítványát is úgy hosszabbítja meg, hogy az anyja megy be a papírokért, s egyúttal felíratja a maga és a papa gyógyszereit is.

Szülei jóvoltából megengedheti magának, hogy mérnök létére tizenöt évig elsősorban a sportnak éljen, és a munkahely számára csak egy szükséges rossz legyen. Apja, a precíz és rendkívül intelligens főkönyvelő, nem nézi jó szemmel, ahogyan azt sem, hogy szinte negyedévente váltogatja a barátnőit. Ezért is meglepő számára, hogy papa azonnal kezet csókol Józsának, amikor bemutatja neki az asszonyt, hármasban kimennek a nyaralóba és két órán át úgy beszélgetnek, mintha ezer éve ismernék egymást. Számára nem marad más, minthogy a végig nézze, éppen milyen termést lehet megkóstolni a kertben, mert ők ketten, fenn, az emeleti teraszon elmélyülten csevegnek. Papa összesen nem beszélt ennyit a két volt feleségével együttesen, mint Józsával az első találkozásuk alkalmával.

Anyja persze elfogult vele, nem is érti, hogy miért rajong férje Józsáért, számára egyik nő olyan, mint a másik, egyik sem érdemli meg az ő fiacskáját. Hiába, később letagadja, amikor maga is személyesen megismeri „azt a nőt”, aki mellett lenyugodni látszik a fia heves vérmérséklete, hiszen nem akar szembenézni a ténnyel, hogy negyvennyolc évesen benőhetne már a fia feje lágya.

Este focimeccs lesz a televízióban, meg a hűtőben ott van kétnapi meleg étel, melyet Józsa hagy számára. Majd szerdán elmegy az anyjához, addig kitart.

Ebéd után már kissé ideges, hogy nem jelentkezik Józsa, pedig otthon kell lennie, száznyolcvan kilométer nem a világ vége. Bizonyára megállnak útközben a gyerekekkel egy szendvicsre, de akkor is.

-          Főnök, amíg ebédeltél, keresett Józsa, szerencsésen megérkeztek.

Gyorsan visszahívja, de már ők is túl vannak az ebéden és csak az anyósa van otthon, a többiek horgásznak a Tisza-tavon.

Máris hiányzik az asszony, attól a tudattól, hogy nincsenek egy városban és párja este nem megy haza, egy héten keresztül, oly magányosnak érzi magát. Nem is magányos, nem ez rá az igazán jó kifejezés. Hiányzik, mintha a fél lelke eltűnne. Jó érezni a jelenlétét, akkor is, amikor nézi a nappaliban a televíziót, az asszony meg főz a konyhában, vagy a fürdőszobában beindítja a mosógépet, vagy éppen vasal. Megbeszélheti vele a gondjait, a munkahelyit is, melyeket rövid, frappáns megjegyzéseivel rögtön a helyére is tesz, s ezek hallatán Zaránnak azonnal beugrik, hogy mit kell tennie.

-          Főnök, - nyit be újra a titkárnője – kapcsolom a húgát és ne felejtsd el, hogy fél óra múlva vár az igazgató úr.

A húga természetesen reklamálja a virágtöveket, igazán elvihetné, ne legyen lusta, most úgyis ráér, ha nincs itthon Józsa.

Ez már mindennek a teteje, neki nem lehet nyugta, egy kicsi sem?

Az igazgatónak is most kell a havi statisztikai jelentés, még hozzá sem fogott. Illetve egyik kolléganője készítené, de fogalma sincs, hol tart vele.

-          Vera, kérlek, beküldenéd Piroskát a statisztikával?

Paksamétával érkezik a kolléganője, nem csak a megszokott sima táblázatot hozza, hanem mindenféle diagramokat, amelyek a tervtől és az előző időszaktól való eltéréseket szemlélteti.

-          Nagyon ügyes, kollegina.

-          Köszönöm, de Józsa mutatta meg, hogyan tudnám szemléletesebbé tenni. Tudja, főnök, a múlt héten, amikor magára várt, beszélgettünk és megmutatta a diagramkészítés fortélyait. Látja, ez a…

Piroska lelkesen magyarázza a színes ábrák jelentését, melyet meg sem tud jegyezni és nem is nagyon akarja. Inkább bosszankodik, hogyan sikerül a céges bulin mindenkit megnyernie Józsának, hogy az óta is, ha nagy ritkán bejön hozzá, a kollégái körülveszik és tanácsokat kérnek tőle.

Nincs idő, mennie kell az igazgatóhoz.

-          Majd erre még visszatérünk – veti oda a meglepett nőnek és a hóna alá csapva a paksamétát elrohan az igazgatóhoz.

Fél óra múlva zavart mosollyal kér egy kávét a titkárnőjétől. A főnöke megdicséri, hogy ilyen jól szemléltetve még nem is volt módja áttekinteni a féléves adatokat és nagyon örül, hogy Zarán megreformálja az eddigi jelentéseket.

-          Piroska, ettől kezdve azt a metódust kérem folytatni – mondja mogorván és berohan a szobájába, becsukja maga után az ajtót.

Józsa, Józsa, mindenütt csak Józsa keze nyoma!

Előkeresi a noteszát és felhívja a kedves hangút. Egy jó numeráért másnap együtt kiviszik a húgához a palántákat. Ennyivel tartozik magának!

Hazafelé menet beugrik az egyik haverjához, aki zöldséges és este tízig nyitva tart. Ott múlatja az idő, a kis televízión nézik együtt a meccset, közben kiszolgálják a vevőket és megisznak egy üveg vodkát.

Este tizenegyre ér haza, csak letusol, és azonnal ágyba bújik. Nem veszi be a gyógyszereit, mert a vodkára nem lehet.

Telefonján villog a piros gomb, üzenete érkezett. Józsa kereste, reméli, minden rendben van és a kedves hangú is biztosítja, hogy izgatottan várja a másnap délutánt.

Reggel azonnal hívja Józsát, hogy az este meccset nézett a barátjával, s minden rendben, majd a kedves hangúval is beszél, nehogy eszébe jusson elébe menni a munkahelyére.

Anyjáékhoz egyedül megy fel a virágpalántákért, ám a papa az ablakból figyeli, mivel viszi fia a ládát, mert, hogy nem gyalog megy, az biztos. Észre is veszi, hogy a sarkon túl egy kispolszkiba próbálja egy szőke nővel közösen betuszkolni a ládát. Csak csóválja a fejét az öreg, nem lesz ennek jó vége.

Zarán este megint nem hívja fel Józsát, nincs is otthon, a kedves hangúnál gyakorolja a szexmaratont, és másnap reggel onnan indul a munkába.

A titkárnője összeszorítja a száját, nehogy egy megjegyzés is elhagyja azt, inkább erős kávét főz, és szó nélkül leteszi Zarán asztalára.

A férfi köszönetképpen bólint, s ráemeli véreres, kialvatlan szemét.

Kilenckor észbe kap a titkárnő, hogy minden előző napi levelet postázott, az újakat meg iktatta, és közben Zarán nem jelentkezik, amely meglehetősen szokatlan. Még az újságját sem kéri. Halkan kopog és benyit.  Halkan felsikolt. Zaránt az asztalra borulva találja, a pohárban ott a kávéja fele.

Nem tudja pontosan, hogy alszik vagy rosszul van, de amint magához tér a férfi, taxit hív és hazaküldi, mert nem hajlandó sem kórházba, sem az orvoshoz elmenni, majd otthon kipiheni magát.

Tizenegykor Józsa keresi Zaránt, merthogy sem este, sem reggel nem beszéltek. Vera nem kertel, elmondja az asszonynak, hogy a főnöke rosszul lett és hazaküldték.

Otthon eléri a férfit, aki kicsit szaggatottan beszél. Azonnal indulna vissza, de Zarán lebeszéli, nincs baj, délután megy az orvoshoz, pihenjen csak. Ha gond lesz, papa majd felhívja Józsát, de kipiheni magát, ez csak sima fáradtság.

Este ismét keresi az asszony, de csak az üzenetrögzítő kapcsol be. Felhívja az anyósát, aki megnyugtatja, hogy Zaránnal minden rendben, kivett másnapra egy nap szabadságot és reggel együtt kimennek a lányáékhoz, segítenek nekik a palántázásban.

A következő két napon Józsa nem tudja elérni Zaránt, és már az üzenetrögzítő sem kapcsol be, mert megtelt.

Egy nappal korábban elindulnak vissza. A húgát és a gyerekeket felteszi a vonatra, nekik még Pesttől az osztrák határig kell utazniuk, hogy hazaérjenek.

Zarán lakása a magasföldszinten van, félig leeresztve a redőny, de az ablak nyitva. Hiába csenget, nem jön ki a férfi. A lakáskulcsát visszaadta neki az utazás előtt, hogy a lánya be tudjon menni, ha közben odaköltözne, azt meg restellné, ha ki kellene csöngetni valamelyik szomszédot, hogy beengedje, de akkor sem tudna a lakásba bemenni.

Józsa megrázza a fejét, légy észnél, biztatja magát, az is lehet, hogy elugrott a haverjához, ha nyitva az ablak, nem lehet messze.

Visszaül a kocsiba, hazamegy a saját lakásába, tesz-vesz, kipakolja az otthonról hozott elemózsiát, beteszi a hűtőbe, bekapcsolja a mosógépet, de nem múlik a nyugtalansága.

Süt a nap, szellő sem rezdül.

Felhívhatná papáékat, de kár lenne görögtüzet kelteni. Beszél a szüleivel, hogy szerencsésen megérkezett, és kérdésre, hogy mi van Zaránnal, csak kitérő választ ad, még nem volt ideje elmenni hozzá.

Két óra múlva kikapcsolja a mosógépet, meg se várva, hogy lejárjon a program, beül a kocsiba és mire Lágymányosból átverekedi magár Zuglóba, eltelik vagy fél óra.

Zarán lakásánál nincs változás. Esélye sincs, hogy benézzen az ablakon, inkább elmegy a zöldséges haverhoz.

-          Két napja nem láttuk – közli az asszonnyal – pedig tudod, hogy minden nap vesz valamilyen gyümölcsöt.

Megisznak egy üveg kólát, közben meghányják, vetik az eseményeket, végül úgy döntenek, hogy egy feszítővassal felszerelkezve, és egyik haverral kiegészülve, felmentő seregként elmennek Zarán lakására.

Józsa a zsigereiben érzi a veszélyt, hogy olyan esemény történt, amely eddigi közös életük választóvize lehet.

A két haver sem tud más megoldást kiókumulálni, mintsem egyik fiú a másiknak bakot tart és így jutnak be a lakásba.

-          Nyugi, Józsa, már látom, ott fekszik az ágyban.

-          Egyedül?

-          Hát, úgy látszik.

Kapaszkodik a vékony, alacsony fiatalember, hogy beférjen a redőny alatt. Sikerül is a mutatvány és két perc múlva kinyitja a lakás ajtaját, belülről benne a kulcs, majd a lépcsőház ajtaját is. Nem szól, egy szót sem, csak int a barátjának, hogy maradjon Józsa mellett.

Az asszony fülledt, édeskés, ismeretlen és kellemetlen szagot érez az előszobában. Valóban ágyban fekszik Zarán, az orráig betakarózva, és mint mindig, ha egyedül marad, Józsa párnája is a feje alá gyűrve. Józsa beletúr a férfi sűrű, erős szálú hajába:

-          Ébresztő, kedves, megjöttem.

Ujjai hideget tapintanak, felhajtja hát a paplant.

Sikoltása az utcán is hallatszik.

Zarán féloldalt fekszik. A hullafoltok már a nyakáig érnek.

 

b.kép:szlzh.int.-ről

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés