A család az egyetlen olyan közösség, ahol nincsenek szerepek, önmagunk lehetünk. Ebben a szövetségben egymásért felelősséget vállalva, közös probléma megoldások születhetnek. Elfogadókká, befogadókká válva építhetjük közös várunkat, az őszinteség, bizalom és hűség fundamentumára. Vigyázva arra, ha bármelyik pillér kileng, meginog az alap, összedől a vár.
Nincs csúsztatás, maszatolás, hazugság, mindenki önmagát adhatja, ismerjük egymást. Tudjuk a hamisság nem takarja el az igazságot!
Ahol ezeket a szabályokat betartják, nyugalom, béke lakozik. Hibázunk persze, olykor bántunk és bántanak, de tudunk bocsánatot kérni és megbocsátani. A figyelemmel, szeretettel egymáshoz fordulásban „megoldjuk, megbeszéljük” lesz az alázat szólama. Egymást nem kritizáljuk, vádoljuk, nem ítélkezünk és nem mutogatunk vissza. Amin lehet változtatni megtesszük. amin nem elfogadjuk. Lapozunk. Új fejezetet nyitunk még nagyobb vehemenciával dolgozunk azon, hogy mindenből a legjobbat hozzuk ki.
Család … hetedíziglen összefont közösség.
Elgondolkodtatok azon, hogy mennyi inkarnációban lehetünk-, vagyunk együtt? Sokan nem hisznek ebben, azonban, ha megnézzük a mintákat, egy-egy ősünkben felismerhetjük magunkat.
Amióta Carl Jungot „meghívtam magamhoz”, a lélekkolostorom világa kitágult, felismertem a szinkronicitás törvénye szinte tűpontossággal a családi kapcsolataimat.
A lélek nem változik, változásunk a fejlődésünkben mutatkozik meg. Olyan tanulófolyamaton megyünk át, amit feladatként hoztunk. Minden a lélek által megtervezett, aminek végrehajtói, kivitelezői vagyunk földi síkon.
Nincsenek véletlenek. Amikor ezt megértjük megszűnik bennünk minden félelem, visszatérünk önmaguk valóságához. Elfogadókká válunk. Eltudjuk engedni azt, amihez eddig ragaszkodtunk, hiszen rájövünk, csak az lehet a miénk, amit nekünk szántak.
Emberi játszmákra azonban nagyon kell megfigyelni, sok a hamis kártyás. Fel kell állni attól az asztaltól, ahol az ilyen paklik vannak. Olykor döbbenten néztek ránk, mert lett vége a játéknak? Nem azt sajnálják, hogy veszítettek, hanem hogy mi rájöttünk a csalásra. Cinkelt lapokkal sem lehet mindig nyerni. Ilyen az élet, furák az emberek.
Visszatérve a családra. Mindenkinek van egy bibliai példája, amit a lelkében található jegyzetben a sors pennájával ír bele. Az enyémben a tékozló fiú esete található …
Abban a családban, ahol a szeretet a lelkitáplálék, oda mindig visszalehet térni, ha megéheznek, megszomjaznak, terítenek számára az asztalon, mert van megbocsátás.
Mai jegyzetem záró mondata ez legyen.
Mielőtt családodat érintő élethelyzetben döntést hozol, nézz magadba, tarts önvizsgálatot, ne vetítsd ki rájuk a saját hibáidat, mulasztásaidat. Lásd meg bennük a jót az erényeket és legyen ajándékod a cselekvő szeretet, így élhetsz Istennek tetsző életet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
