5. rész

Furcsa világ az ezoterika. Állandóan a szeretetről beszélünk, de vajon hányan tudjuk megélni azt. Egyáltalán tisztában vagyunk vele, mi szükséges ahhoz, hogy élni tudjunk vele?  Jézus tudta, azért gyakorolhatta. A szeretet legfontosabb alkotóeleme az alázat. Akinek a gondolatai, a cselekedete alázatban születik, képes megbocsátani és bocsánatot kérni. Csak olyan emberben tud beteljesedni, aki mind a három alkotórészt birtokolja. A ma emberéből általában hiányzik az egyik, - ha nem mindegyik, még is gyakran hagyja el száját az a szó "szeretet". Nézzünk csak körül… Hányan vannak körülöttünk, akik állandóan másokat hibáztatnak, mocskolódnak, soha senkiről jót nem mondanak, de azért sem tesznek semmit, hogy az életüket jobbá tegyék. Ők azok, akik elvárják tőlünk, mártírként tekintsünk rájuk, hiszen az övék a legnagyobb és a legnehezebb kereszt, amit cipelniük kell, pedig, ők mindenkit szeretnek, hangoztatják, amerre járnak. Gyakran azt is hozzá teszik, nem értik, miért veri őket az Isten!

Tanuljunk meg embert ismerni, de soha ne a szavak után,  a cselekedetek sokkal beszédesebbek. Az alázatos ember nem sokat beszél, főleg nem fecseg, csak tesz... Kezét nem csak simogatásra használja, hanem cekkereket cipel a szomszédnak, ha beteg, vagy öreg. Amikor bevásárolni megy, megkérdez másokat, nincs-e szükségük valamire.. Ez a cselekvő szeretet. Jézus is így tett, amikor az útjába került valaki, aki szükségben szenvedett, adott magából, gyógyított... Emlékszünk a halászokra? Megtehette volna, hogy a csónakot „tegye” tele hallal, de Ő a hálóba terelte a halakat, amihez munka által jutottak… Így tanította az elkeseredett halászokat.

Gondolkozzunk el, legyünk őszinték, legalább magunkhoz. Tudunk-e imádkozni azokért, akik megbántottak, elárultak, hátunkba tőrt döftek? Ha egy este megéljük, hogy a napi imánk értük is elhangoznak, már teljesítjük a második feltételt. Megbocsájtottunk. Letettük a keresztünk egyik nehezékét. A legnehezebbet! Megvallom, nekem is csak egyszer sikerült. Aztán itt a harmadik. A bocsánatkérés. Hányan állunk/álltunk ott egy sírnál, és bánkódunk, amiért nem tettük meg, amikor még volt rá lehetőség!

A legelkeserítőbb, amikor a lelkiismeret sem kiált! A háború óta hatmillió kis lélek nem születhetett meg.  hazánkban, aki megfogant! Hallani sokszor az ezoterikában, a lélek szabad akarata szerint... Melyik lélekre gondolunk ilyenkor? Ugye nem a mienkre? Hárítunk, mert így nem kell szembenézni tetteinkkel. Pedig az abortusz döntése nem a leszületni szándékozó lélek szabad akaratának a döntése. Bár azt mondják egyes irányzatok, hogy „így tanítanak” valamire. Nem hiszek benne, mert, ha így lenne, gyakori lenne a visszaszületése a szülőpárhoz. Valamikor kaptam egy jó anyagot. Körlevélben megkapjátok.

Gondolkodjunk el a szeretetről, magunkról, és a környezetünkről. Nézzünk meg egy olyan embert, aki körül állandó káosz van, szerintünk mennyire hibás az állapotáért? Tesz/tett érte valamit, hogy máshogy legyen? Majd keressünk egy  egyszerű hívő embert. Hasonlítsuk össze a kettőt. Nem véletlen állítom szembe őket. Aki valóban Jézus tanításaként éli a mindennapjait, az lehet beteg, szenvedhet, nem panaszkodik, várja, hogy  Isten akarata szerint alakuljon a sorsa, mert egyedül Ő tudja neki mi a jó! Az alázatos, hívő ember mindig akkora keresztet kap, amit maga is elbír, amiért soha nem hibáztat másokat!

Jobb alsó modulban a tanfolyamról szavazni lehet, kérem véleményezzétek! Köszönöm szépen!