Surján László

Lehet-e egy pártember független,
avagy gondolatok a demokráciáról

Úton-útfélen hallom, hogy a Fidesz nem demokratikus párt. Pedig az elmúlt hetek jó egynéhány eseménye megnyugtathatta volna a demokráciáért krokodilkönnyeket hullatókat. De nem nyugodtak, nem is akartak megnyugodni. Mert nem a valóság számít, hanem a kampány. No éppen ez a demokrácia halála.

Orbán a saját emberét ülteti be mindenhová, még az államelnöki posztot is egy pártkatona tölti be, vége a demokráciának. Ugye ismerős ez a sirám. S lám, még meg sem melegedett Áder János köztársasági elnök új hivatalában, máris visszaküldött néhány törvényt megfontolásra, s meg is mondta, mi volt a hiba, ami miatt nem írta alá azokat. Betetőzte ezt a folyamatot a választójogi törvénynek az alkotmánybírósághoz való küldése.

A demokrácia védelmezőinek pózában tetszelgők szemmel láthatóan nem értik ezt. Egy párthoz való tartozás nem jelent rabszolgaságot s nem jelenti azt sem, hogy amennyiben pártok feletti posztot tölt be egy ember, vagy a pártoktól teljesen függetlent, akkor ne volna képes pártbéli meggyőződésétől függetlenül tevékenykedni. Nemcsak az olyan kiemelt posztokról van szó, mint a köztársasági elnök. Ha valaki orvoshoz fordul, nem a párttagkönyve után érdeklődik, hanem orvosi szaktudásáról, emberségéről próbál tájékozódni. Akár mennyire kialakultak a szekértáborok, a vendéglőben elsősorban a szakács rátermettsége érdekel, nem pedig az, hogy a pincér kire szavaz. Vannak jelek, sajnos, hogy az ennyire durva kettészakítottság felé haladunk, de alig hiszem, hogy kell magyarázni: ez nem jó irány.

Persze nehéz ezt megérteni azoknak, akik sokat tanultak régen a pártosságról. Az egypárt rendszer a párthoz való kötődést, a párt érdekében való tevékenységet nem is próbálta leplezni azzal, hogy mindez a nemzet érdekében történik. Erényt akart csinálni a pártosságból. Gondosan elhallgatták, hogy a párt szó és a latin pars, rész szó között összefüggés sejthető. Ha csak egy párt van, akkor aki nem a párthoz tartozik: ellenség. Aki ezen nőtt fel, ebben akart kiteljesedni, karriert építeni, annak úgy kell ez a mai többpártrendszer, mint púp a hátára. És nem is értik az egyén és a párt valódi kapcsolatát, csak azt a szoros béklyót ismerik, amiben felnőttek, amit mondjuk a KISZ vezetőiként felvállaltak, s már fiatalon megtapasztalták a brancson belüli lét előnyeit. Ez a mélyebb oka, nemcsak a rövid távú politikai előnyszerzés, például annak, hogy a Demokratikus Koalíció a Fidesz székház előtt tüntet, mert Bayer Zsolt írt valamit. Bayerről mindenki tudja, szokott erősen fogalmazni, sokan ezért szeretik, mások ezért utálják. De pusztán azért, mert Bayer Zsolt a Fidesz alapító tagja, nem lehet állításait, véleményét a Fidesz kijelentéseinek tekinteni. Ez csak egy olyan diktatúrában képzelhető el, mint amilyenben még a gyurcsány-nemzedék is szocializálódott. Persze a puha diktatúra már adott lehetőséget arra, hogy a párt berkein kívül is élhessen az ember, sokunknak ez sikerült is, de sokan a könnyebb utat választották. Az a hír, hogy a DK Bayer kapcsán a Fidesz ellen tüntet, azt bizonyítja, hogy a D betű közönséges csalás az elnevezésükben.

Egyébként a nevük másik tagja, a Koalíció is hamis. A DK az MSZP-ből taktikai és/vagy hiúsági okból kilépettek csapata, amelyik magába olvasztotta az SZDSZ maradékából azokat, akiknek ehhez volt gyomruk. Két párttöredékről van szó, nem igazi koalícióról. Persze, amikor alakultak, még azt képzelték, hogy a DK mindazok gyűjtőhelye lesz, akik baloldaliak ugyan, de az MSZP-t valamiért nem vállalják. Azóta versenytársuk akadt, az Együtt, hiszen ők is hasonlóan fogalmaznak. De legalább nem hamis a nevük. Játszunk a szórenddel: a nevük nem hamis.

A baloldal ma látszatokat kelt és e látszatok ellen hadakozik. Ezzel megteremti egy látszat győzelem lehetőségét, amit reményeim szerint nem fog tudni valóságos győzelemmé érlelni. A politikában ugyan a látszatnak valóság ereje van, de ennek gyenge pontja, hogy a látszatok leleplezhetők.

fotó: mti

 

forrásoldal:http://mkdsz.hu/content/view/29498/202/