Terhes Gábor


Szűkebb hazámhoz
(Kölcsey tiszteletére)

Olyan e hon nekem, mint igaz szerelmem,
Akiért áldoznám őszintén életem.
E földet egykoron latinul ismervén,
Villa Geu néven Vergilius nyelvén.
Szolgálhatott itt rég Cézár katonája,
Lehetett bizony Tiszánk vigyázója.

Ősatyám valaha hunoktól származott,
Ázsia szép lován e földön vágtatott.
Kilőtte jó nyilát a büszke Rómára,
Bálványt tört és zúzott zsarnokok kárára.
Oh! Attila meghalt, a hunok királya,
Országát veszíté fiai viszálya.

Később fiú született Álmos törzséből,
Árpád fejedelem, a szkíta nemzetből.
Ezen kis földön is megvetette lábát,
Isten megáldotta Csanád vezér házát.
Táltosok áldoztak a gyevi halmokon,
Ősi ima zengett sámáni ajkakon.

Az Atya Fiának ezredik évében,
Keresztséget nyertek a Háromság nevében.
Korona érkezett az Örök Városból,
Új ország adatott Szent István királytól.
Büszke hazát védtek fejedelmi ősök,
S lettek megénekelt homéroszi hősök.

Átszáguldott rajtunk a világ vihara,
Gyakran voltunk bizony árulás tábora.
Felesleges ezért sírni és zokogni,
Tanulj meg, jó magyar, szeretve küzdeni!
Ugorj fel szépen a jó lélek lovára,
S a szeretet nyilát lődd ki a világra!
Szűkebb Hazám figyelj, szeretve intelek,
Oly sokszor korhollak, ám mégis szeretlek!
Dolgos népednek szorgos munkásságára,
Szálljon le az Atya mennyei áldása!
Minden nemzet látja földed virágait,
Szikrázó napfényben ragyogó utcáit.

-1-

Drága Algyő földje, balladai szépség,
Táplálja lelkedet isteni reménység!
Neveld gyermekedet minden szépre, jóra,
Tanítsd az őszinte, tiszta magyar szóra!
Szeressen, áldjon a világ Teremtője,
Ne legyél kultúrád zsúfolt temetője!

Ne gyűlöld, ne üldözd az igaz Prófétát,
Hadd járja csak végig Horatius útját!
Ne utálj idegent, ne nézd bőre színét,
Ápold a szenvedőt, gyógyítsd testét-lelkét!
Szívemből felszállnak Ovidius-versek,
Ó, drága szép Algyő! Őszintén szeretlek!


Átírva és javítva: 2013. január 13.



(A fenti vers javított, részben átírt változat.
Tartalmi, lényegi mondanivalója nem változott.)