(Adalék 2012. 12. 21.-éhez)

Gavallér János

Lélektelen mutatók, avagy a kapitalizmus vége
(Adalék 2012. 12. 21.-éhez)

Nincs értelme kerülgetni a forró kását: Ki kell mondani, hogy a gazdaság fiktív szereplői megfosztották az embert önérzetétől, megalázták, elvették a tisztességbe vetett hitét. Mennyit ér egy egészséges ember és mennyit egy beteg? Merthogy a modern társadalom egyéne idegroncs, pszichopaták sokaságát termeli ki, ez tény. A tisztességes, emberöltőn át tartó munka értéktelen és megalázó egzisztenciát biztosít, erről a bankok, a törvények, a statisztikák tehetnek legfőbbként, vagyis a lélektelen mutatók.

Nem szabad az embernek azt éreznie, hogy tehetetlen, sorsát tőle független folyamatok alakítják, irányítják, ennek ellenére egy olyan világban élünk, ahol számmisztikai adat lett. Megbukott a kapitalista társadalmi rendszer, mert képtelen érzésekkel megtölteni viszonyrendszereit, ember pediglen érzés nélkül nincs, ezért szükségszerű egy új merőben más alapokon működő gazdasági formula kialakítása.

Minden, ami élő, olyan rendszereket alkot, amelyek az életminőségét, növekedését elősegíti. A modernkor emberére az a jellemző, ami fajfennmaradási szempontból aggasztó, hogy saját maga szükségleteinek olyan mértékű rabja lett, hogy utódlásról egyre kevésbé gondoskodik. Az életkörülményeit úgy javítja – ilyen a nyugati civilizált világ-, hogy lélekszámilag zsugorodik. A tendencia mindenütt nyomon követhető, ami ugye ahhoz vezet, hogy a látszat ellenére, egyre gyengül ellenálló képessége és az általa kialakított mérőeszközök, mint például a pénz, rabjává válik. A gond ott kezdődött, hogy a szolgálatára, viszonyrendszerének szabályozására kitalált eszköz, a pénz, olyan ruhát kapott a kapitalizmus által, hogy nem, mint fizetőeszköz, hanem gerjesztő, előállító, azaz teremtő funkcióvá lépett elő, az alkalmazási szisztémák miatt. Elég, ha valaki, ma már valakik a törvények által engedélyezett módon garanciát vállalnak azért, hogy emberek tucatjai munkával létrehoznak egy értéket, és mivel a törvények engedélyezik, ezért az előállított érték bizonyos hányadát ők zsebelik be. A kapitalizmus által életre keltett bankrendszer nem más, mint élősködő organizmus.

Ha az állam, az egyén, vagy a bank (szerződésekben vállaltak alapján), megfosztja szolgáltatásainak ellenértékeként az embert az általa előállított javak szétosztásától, akkor előidézi a lassú érdektelenséget, közömbösséget, azaz megbetegíti a termelőt, az érték előállítót. Az emberi belátás ösztöne, a közösségért érzett felelősségnek kell meghatároznia, hogy az egyén a munkája által előállított javakból mennyit áldoz életkörülményeinek a javítására. Embertársi felelősség, hogy az egománia (önzésre alapuló magántulajdon burjánzás) uralkodását lecserélje gondoskodó felelősség tudatra, a szeretet hatalmának erejét érvényesítse!

Itt az idő, hogy a kizsákmányolás korát a sutba dobjuk és egyszerűen hagyjuk, hogy szívünk szeretete uralkodjon a gazdaság felett.

2012. 12. 18.

Kép:szlt.int.-ről