Rudolf trónörökös meghalt, úgy-ahogy eltemették (magyar katonai kísérettel)és bekerült a Bécsi kapucinosok kriptájába Ferenc József egyik oldalára, míg a másik oldalra később - Rudolféval egyforma koporsóban - a meggyilkolt édesanya, Erzsébet királyné. Koporsójukon mindig van virág, - Erzsébetén piros szegfű, Rudolfén fehér (e sorok írójától is)  A tanúkat elhallgattatták,a halottak már nem beszélnek, a mayerlingi  vadászkastélyból pedig - Ferenc József rendeletére - karmelita apácakolostor lett.
Mellőzzük most azoknak az íróknak - írogatóknak, s újság-firkászoknak a förmedvényeit, amiket a tragédiával kapcsolatban kitaláltak, ugyanis sem eseményhűség, sem igazság, sem pedig logikus következtetés nincsen bennük. A későbbiek folyamán azonban még lesz pár olyan adat, amelyik
mégiscsak figyelemre méltó, mert a történelemben, ha néha túlkésőn is, de sok minden kiderül.
Rudolf trónörökös a Burg kápolnájában volt felravatalozva s naponta több százezren tekintették meg a teljesen bepólyázott fejű Rudolfot. A
halál okául a szívszélhűdést lehetett volna a legnagyobb valószínűséggel felhozni, de a boncolást végző bécsi orvosprofesszorok a szétroncsolt koponyát megpillantván, látták, hogy a halál valódi okának a nyomait a legügyesebb balzsamozó sem lesz képes eltűntetni.
Így jött létre az új verzió: "a pillanatnyi elmezavarában" revolverrel elkövetett öngyilkosság, ez aztán kielégíti a papságot is,  meg a nagyközönséget is, sőt leplezhetik vele és palástolhatják a bevallhatatlan igazságot. Így történt, hogy hivatalos "nagy temetés" nem volt, de Ganglbauer bécsi hercegérsek a kriptába tétel előtt beszentelte a halottat. Arról is van tudomásunk, hogy Ferenc József és a rokonok követték a koporsót a kriptába, ahol a király ráborulva imádkozott és megcsókolta, de emberfeletti ereje elhagyván heves zokogásba fakadt. (Simon Péter: Király és Haza, Budapest 1899)
Rudnay Egyed felvidéki birtokos és képviselő hosszú éveket töltött a mayerlingi tragédia kibontakozásával és ő egészen kereken kimondja, hogy Rudolf trónörököst Ferenc Ferdinánd és a cseh tisztekből álló maffiája gyilkolta meg. Szerelmi találkozó ürügyével, Mayerlingbe csalták, és ott a biliárd teremben székekkel, üvegekkel, kardokkal agyonverték, azután az alvó Vetsera Máriát agyonlőtték, majd a zajra elősiető Bauer fővadászt is ( La tragédie de Mayerling. Bruxelles, 1953).
Való igaz és mindenképen látható is, hogy csak a koponya teteje lehetett megsérülve, maga az egész fej nem, mert az arc szemöldökig látható. Azt minden öngyilkos baka tudta a Monarchia hadseregében, ha valóban meg akar halni, akkor vizet vesz a szájába és úgy süti el a fegyverét, s akkor az szétviszi az egész fejét darabokra. Rudnai Egyed megállapításai, a csehek elleni személyes ellenszenvét leszámítva, nélkülözik a teljes tárgyilagosságot s ez által az igazságot is, s konkrét bizonyítékok híján - bár közel jár az igazsághoz - végkövetkeztetése ilyen formában nem fogadható el.
Ami pedig a legújabb idevágó munkát illeti, Barth István: " A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös. (Szerelmi regény. Budapest, 1984) valóban az, aminek a szerző is nevezi: szerelmi regény. Még jobb meghatározás, a kiadó (Helikon) reklám ajánlása: néha olyan, mint egy nagyszabású történelmi tanulmány, inkább kalandregény és olyan lebilincselő, mint egy detektívregény a javából, de valójában mégis csak, mint a szerző mondja szerelmi regény, tele cseléd pletykákkal, rejtélyes levélváltásokkal, titkos üzenetek és érzelgős emlékezésekkel. Azonban pár adatára lehet támaszkodni és párszor a kérdést is felteszi: mégis megölték volna Rudolfot, ez lett volna a leplezendő titok?
Folytatódik a történelmi groteszk.
Mindezzel még nem zárult le a dráma utolsó felvonása. Csak az bizonyos, hogy Taaffe miniszterelnöknek megőrzésre átadott dokumentumokat - amikor a Habsburgok családi levéltára megnyílt – nem találták meg, vagy valami titkos páncélszekrényben porosodott. Ugyanis a miniszterelnök özvegye, férje halála után (1895) két nagy kötegnyi iratot egy lepecsételt ládában letétbe helyezett egy bécsi közjegyzőnél, akitől a második Taaffe gróf a fiú 1912-ben visszakérte.
Azonban a ládát feltörve találták (akkor már a közjegyző fia és örököse) és a fontos iratok eltűntek. Nyomozást is indítottak, de az akkor 82 éves uralkodót nem bolygatták a hírrel.
Megint csak a kérdés: kinek állt érdekében hogy a fontos iratok eltűnjenek? Azon kívül az ellischaui kastélyban 1926-ban nagy tűz ütött ki, ott is eléghetett az iratköteg vagy - amint azt a fiú állítja – a vatikáni levéltárban helyezte el megőrzésre. A Taaffe fiú is meghalt 1928-ban s az azt követő évben Randolph Hearst , a milliárdos sajtókirály Californiából  200 ezer dollárt kínált a dokumentumokért, az akkori Taaffe grófnak,(ez már az unoka), ő azonban a fejedelmi összeget arisztokratikus gőggel visszautasította. Egyébként könnyen lehet, hogy az ajánlat idején az anyag nem is volt már a Taaffe unoka birtokában, mert 1919-ben félő volt, hogy az Ausztriától elszakadt Csehországban is megnyílik az ellischaui levéltár, és a tulajdonos elégette a kompromittáló iratokat.
Egyébként az utolsó Taaffe (az unoka), aki bámulatos történelmi szimatától vezérelve, 1937-ben eladta csehországi birtokát és hazaköltözött őseinek 250 éve elhagyott földjére, Írországba az ellischaui levéltárat is magával vitte. Egy "mayerlingista" kutató levéllel fordult hozzá és azt a választ kapta, hogy apja a halálos ágyán megfogadtatta vele, hogy minden Mayerlingre vonatkozó kérdést
megválaszolatlanul hagy. Ez az Eduaárd Taaffe gróf - a miniszterelnök unokája - 1967-ben halt meg és vele magvaszakadt a családnak...
Egyébként a mayerlingi rejtélyre, nemcsak a Hearst-konszer  volt kíváncsi, hanem a németek is már Hitler uralma alatt. Nem sokkal az Anschluss után, 1938-ban egy magasrangú SS tiszt bizonyos Fitzthum ezredes jelenik meg a bécsi egyetem bonctani intézetében és a pincéből előkeresteti Rudolf trónörökösnek egészében soha nyilvánosságra nem hozott boncolási jegyzőkönyvét, melynek erről a másolati példányáról akkor már réges-régen mindenki megfeledkezett (Talán maga Taaffe miniszterelnök is) és egyetlen szónyi magyarázat nélkül magával vitte Berlinbe. Arról, hogy parancsra tette-e vagy talán maga is "mayerlingista" volt, nem esik szó a történetben. Egyébként ugyanez a Fitzthum ezredes 1941-ben Augsburgban is feltűnik, még hozzá az aggok házában, ahol Marie Larisch-Wallersee grófnő utolsó éveit töltötte, és az utolsó gondozójától és örökösétől elkobozta az "igazi" emlékirat kéziratát, amiben (következtethetjük) az igazat írta meg, az SS tiszt ezt is magával vitte Berlinbe. A boncolási jegyzőkönyvnek, és a Larisch- kéziratnak a háború végével nyoma veszett.
Epilógus
Zita az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó császárnéja, illetve magyar királynéja a NewYork Times-nek tavaly márciusban adott interjúban kijelentette, hogy az ausztriai Mayerling vadászkastélyban titokzatos körülmények között meghalt Rudolf osztrák-magyar trónörököst tulajdonképpen politikai okokból gyilkolták meg. Zita királynét az első világháború után, amikor a Habsburg ház összeomlott, kitiltották Ausztriából. Jelenleg 92 esztendős, és egy svájci apácakolostorban (Zizers)  él és legújabban az osztrák kormány engedélyezte a visszatérését. Nyilatkozott a Kronen-Zeitung munkatársának, ahol megismételte, a New York Times-nek tett kijelentését, hogy Rudolf trónörökös 1888-ban nem követett el öngyilkosságot, amint azt hivatalosan bejelentették, hanem politikai gyilkosság áldozata volt. Állítása szerint a családot Rudolf apja Ferenc József megeskette, hogy a gyilkossággal kapcsolatos dolgokat soha senki sem hozza szóba. Zita királyné a gyilkosokat nem nevezte meg, s az indítékokra sem célzott, de ígérte, hogy hamarosan nyilvánosságra hozza a bizonyítékokat.
Zita királynét nem kötötte eskü, hiszen akkor még nem is élt és a későbbi férje Károly királyi herceg is csak két éves volt. Azonban 1914-ben nagybátyja, Ferenc Ferdinand meg gyilkolása után trónörökös lett, és Ferenc József halála után (1916)  osztrák császár, és magyar király. Tehát nagyon valószínű, hogy Károly király és Zita királyné is mindent tudtak, a családban gyakori beszédtéma lehetett, mert az esetről könyveket, regényt, színdarabot, és szennyiratokat, s filmet is készítettek, Zita királyné is azt mondta, hogy azért törte meg a több évtizedes csendet, mert véget akar egyszer s mindenkorra vetni a szennyes mendemondáknak, és a többoldalú spekulációknak.. Igen nagy érdeklődéssel várjuk Zita királyné új nyilatkozatát, és esetleges könyvét, hogy végre bebizonyosodjék az igazság. S ettől az igazságtól nem járhat messze a hivatalos történészek, és jó akaratú amatőr  mayerlingisták feltételezése, hogy Rudolf trónörökös nem akart véget vetni életének, hanem messze ágazó politikai összeesküvés áldozata lett.

Mint ígértem megírom a véleményemet: egyet értek Rudnay Egyeddel hogy Ferenc Ferdinánd és cseh tiszt barátaival gyilkolták meg Rudolf trónörököst.
Ferenc Ferdinánd gyűlölte a magyarokat, és semmi estre sem akarta, hogy Rudolfot magyar királlyá koronázzák, a magyar barátaival kialakítson egy erős magyar hatalmat, és ő a cseh barátaival messze kerüljön a döntéshozásokhoz. Sértődött, mellőzött személy volt, és többször kifakadt, hogy ő az utolsó, aki értesül az eseményekről.
A gyerekei ki voltak tiltva a trónörökségből.  Ferencz József nem tudta elviselni, hogy a családban van a fia gyilkosa, inkább megeskette a családot, hogy ez ki ne tudódjon. Nem volt elég erős, hogy  bíróság elé állítassa a fia gyilkosait. Ő tudta az igazságot, és amikor tudatták vele szarajevói merényletben meggyilkolt Ferenc Ferdinánd halálhírét, annyit mondott, hogy: "Az Isten mindent a helyére tesz."
Szerintem sima hadbírósági esetnek kellett volna lenni, és az összeesküvőkkel együtt az Aradi 13 sorsára kellett volna jutniuk. Egyébként állítólag Damjanich, (vagy a felesége) megátkozta Ferenc Józsefet, hogy haljon meg a családjából 13, és állítólag Ferenc Ferdinánd volt a tizenharmadik. ( Itt megemlítem, hogy Haynau 300,000 koronával tartozott Kiss Ernőnek)
Minden esetre,  jaj lett volna nekünk, ha Ferenc Ferdinánd lett volna a királyunk, csak sajnos nagy árat fizettünk a Habsburgoktól való megszabadulásért.
Önkéntelenül is felvetődik bennem a kérdés, hogy nem-e azért ellenezte a háborút Tisza István, mert nem akart háborúba menni egy gyilkos miatt. Lehet, hogy Ő is tudta az igazságot. Viszont Ausztriának presztízskérdés volt megbüntetni a trónörökös gyilkos szerbeket.
Az első helytelen döntés láncban hozta a további kényszerhelyzetet. A messze ágazó politikai gyilkosság valószínűleg céloz a század elejei  pápaválasztásra is, amikor Ferenc József nem írta alá, megvétózta a bankárok jelöltjét, mint apostoli király, és mást kellett választani.
Bár ez időben később volt, de lehetséges, hogy a nagy pertől indul a bosszú... Gondolom, ismeritek Kozma József márciusi beszédét.
Bizonyosan nem gondolnak ma azok, akik a terroristák ellen háborúznak, hogy az első világháborúban nem engedték megbüntetni a terroristákat
megvédték őket. Most vessenek magukra.

Vinczer S. Péter