A szeretet alázatot követel, márpedig az az ember tud-, és képes csak szeretni, aki a benne lévő uralkodási vágyat elutasítani képes, mert a szeretet az maga az alázat.
A karitatív tevékenységet is szeretet-szolgálatnak nevezzük, holott ez önfeláldozással járó cselekvő szeretet, a legszebb és legtisztább, amit egy ember adhat magából . A másik ember felé fordulással, törődéssel a másik ember érzelmeivel, szükségleteinek kielégítésével. A cselekvő szeretet a lélekember szükséglete, lelkének tápláléka, boldogságforrása, mivel megéli az embertársai iránti szeretetét, saját szabadságának, kötetlenségének felemelő voltát.
„Amit akarsz, hogy neked tegyenek az emberek, te is azt tedd nekik.” Csodálatos, mindenki számára érthető kezdeményezésre utaló útmutatás, nem kitérés mások elöl. Amennyiben azt akarom, tiszteljenek, becsüljenek, elfogadjanak, szükség estén segítsenek, nekem is így kell feléjük viszonyulni. Ha azt szeretném, mások nézzék el ügyetlenségeimet, fogadjanak el hibáimmal együtt nekem is így kell tennem. Az értelmes egészséges lélekkel élő ember így gondolkodik, így cselekszik.
A másokon átgázoló, letaroló, gúnyolódó, gyűlülettől és bosszúvágytól fűtött visszamutogató, másokat kihasználó, hazug embert még több figyelemben, szeretetben kell részesítenünk, hiszen önmagával szemben is képtelen szerethető harmóniát teremteni. Megkell tanítani szeretve szeretni, ami az elfogadáson alapul..
Ezt nevezzük egyetemes szeretetnek.
A szeretet kapcsolata örök cél, az örök boldogság előképe és elővételezése., előre vetítése.
Az emberi tudatban az örökkévalóság az idő és tér megszűnésére utal.
Azonban van egy idő és térben való megjelenési formája a szeretetnek, amikor a szeretet hangulata feloldja a problémákat, megoldja a nehézségeket, örömforráshoz juttatva, megteremtve a földi örökkévalóság vágyát. Szeretnénk „megállítani az időt” és belépni az örökkévalóság kapuján.
Ugye ismerjük, ilyenkor hányszor sóhajtunk fel, tekintetünket az ég felé szegezve, hányszor hagyja el szánkat az Úrhoz felé a kérés, „Add meg nekem tartson ez örökké…”
Minél gazdagabb lélekben valaki, annál többet tud adni, és szeretetével másokból kihozni. Ilyen a lélekember, akinek gondoskodó szeretete képes kihozni a rejtett tartalékokat a környezetében élőkből, szeretet által születnek csodálatos gondolatok, formák, írások, zenék, színek, alkotások.
A szeretet lélektani megvilágítás hiányában gyakran hánykolódik, a gyűlölet markában ameddig nem tisztázzák a szeretet igazi jelentőségét. Érdemes utána olvasni itt miről beszélek: H. Kuhn: Liebe: Geschichte eines Begriffs 1975.
Tehát szeretni csak az képes, aki mindezeket felismeri és a bosszút, gyűlöletet elveti.
A szeretet gyakorlását a minden napi életben éljük meg. Pál apostol ünnepi beszédét a szeretetről a szürke hétköznapokhoz társítja. Az önmagunkból való kilépéshez motivációkra van szükség. Az önzés ellenszerére, ami sokak számára nem könnyű feladat, pedig csak így indulhatunk el a szeretet útján.
Meddig kell feláldozni magamat, hogy ne térjek le a szeretet útjáról? Ha nekem kötelességem a szeretet kedvéért áldozatot hozni vajon jogos igényt támasztok e a másikkal szemben ha kötelessége teljesítésének betartására ösztönzöm. Keresztényi értékrend szerint elvárható, hogy a szeretet érdekében a végső határig kitartsunk. Úgy szeressük, mint egy gyermeket, türelmesen nem oktatva, tanítva, hanem példát mutatva. Prohászka Ottokár szerint azok az igazságok hatnak ránk erősen, amelyekkel azt gondoljuk, hogy a kapcsolatainkban, hogy mi fedezzük fel őket.
Az életnek tipikus nagy dilemmája a sorsdöntő választások.
A szeretet ősi dilemmája, hogy el tudunk e jutni érzéki vágyainkkal az őszinte önmagunkat feláldozó tiszta szeretetéig. Ez a folyamat legtöbbször alpinista képességet követel meg az embertől, mellyel egy lélekember is nehezen birkózik meg, mivel szemlélődő (kontempláció) életet él.
Átadom a legszebb elfogadó szeretet imáját szeretettel.
A szeretet és elfogadás –fényadó- imája: A Fényadó imája:
Köszönöm, hogy vagy, hogy találkoztunk.
Szeretlek. Elfogadlak; akárki vagy, akármilyen vagy.
Nem várok Tőled semmit.
Nem megváltoztatni akarlak, hanem megváltozni akarok Általad.
Köszönöm, hogy léted arra indít, hogy túllépjem felszíni önmagam, és a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem a
Benned és bennem lakozó Mindenséget, azt, hogy a Mindenség Szívében egyek vagyunk.
Biegelbauer Pál
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
