2011.09.07. 22:44, hana
Nem kerek az ég pereme,
hegyek dombok csipkézete
díszíti, mintha egy párta lenne.
Hej a párta, asszonyok bánata,
mely abroncsként gondjuk szaporítja.
Volt idő, hogy tudtuk módját rendnek,
de már azóta ezer év is eltelt.
Asszonyok, barátnők, de kicsi lett a világ,
nosza nézzük átal együtt a ládafiát,
itt eme rekeszben a szerelem praktikái
amott a másikban a szerelem házipatikája.
A harmadikban a szerelem titkosítása,
negyediket nem is említem, elveszett a kulcsa.
Melyik rekeszt kezdjem, praktikákat talán?
Mire való ez a sok hajtincs, ször, ször hátán?
Amott egy kökény szem, mire is használták?
Hűséget esküvőnek tán nyelve alá rakták?
Nem merek tovább menni, titkos zár kulcsát
nem bírom előkeresni, itt valaki bekukucskált.
Azt mondják grófnők szerettek szénahordókat,
illatos drogokban de jókat hancuroztak.
Mi történt? Ma már se grófné, se illem,
múltnak negyedik rekesszében, úgy képzelem,
gyermekáldásra lelnék, igen ám, de minek?
Kutyát etetnek ma életerős gyermek helyett.
Reális lehetett a tejben, vajban fürösztés.
Elképzelem a fehérben a fehérnép fehérítést,
vajat is rakhattak talán dézsába, csöbörbe,
bele is csücsült a Pirike, vagy a Bözsike,
s jött az októberi, szőlőtaposás.
Lányok lába nemes mustban hogy ugrált
padlás ez a múlt, le kell jönnöm a pincébe.
De hol van a bor? A gróf úr felhörpintette?
No, ha fel, akkor adjon isten néki erőt,
jövőre újabb bort és még sok tejben feredőt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Vidám -szinte mondóka-, nekem ez biza nagyon tetszik, gratulálok!