Évek óta foglalkozom a szabadidősport népszerüsítésével, az embereknek segíteni igyekszem, hogy rendszeresen mozogjanak, egészségtudatos módon éljenek. Ezért hoztam létre öt évvel ezelőtt a Rekreátor Magazint.

Újságíróként igyekszem eljutni minden olyan programra, ahol ebben a témában érdekességeket, újdonságokat találok. Ilyen esemény a női mozgásfesztivál, amelyet 2011-ben szeptember 4-én rendeztek (ez már a tizenharmadik alkalom). Érdeklődtem, hogy mikor lesz a sajtótájékoztatója, válaszolták, hogy idén nem lesz, de majd menjek ki a helyszínre és ott kapok sajtóanyagot. Kimentem és nem kaptam... A szabadidősport szövetség fontos embere kicsit depressziósan ácsorgott egy szolid asztalnál, és mondta, hogy nem készült sajtóanyag... Látva tétovaságomat, megígérte, hogy átküldenek valamit, egyébként pedig írjak, amit látok... (Ez is megoldás, de nem ismerhetek minden gyakorlatvezetőt, tehát a pontos cikkhez szükség lenne némi információra...)

Örültem, hogy alkalmam nyílt szót váltani a szabadidősportért felelős emberrel, így megkérdeztem, hogy miért nem rendezik meg 2008 óta a Szépkorúak mozgásprogramját, pedig idén jelezték, hogy lesz, aztán halogatták, végül kiderült, hogy elmarad.

"Nincs pénz, anélkül pedig nem tudunk rendezvényt szervezni."-mondta a szomorú ember. Én pedig nem búsítottam tovább, mert láttam, hogy valóban bántja őt is az elmaradt program. Elindultam tehát a női mozgásfesztiválon anyagot gyűjteni.

Végigjártam többször is a helyszínt, fotóztam, beszélgettem és megállapítottam, hogy bizony ellaposodott ez a rendezvény. Olyan, mintha mindenki eljönne, de hiányzik a lelkesedés, ami a korábbi években érezhető volt. A ping-pong asztal árván várta az ütögetőket (pedig én is nagyon szeretek ping-pongozni, de most nem azért jöttem...) A nordic walking botok búsan várták a jelentkezőket, de senkit nem láttam, aki elkezdte volna ezt a nagyon hasznos gyakorlást.

A zenés mozgásórák körül látszott némi elszántság, ott ütemesen mozogtak a fiatal hölgyek a népszerű edzők irányításával.

Néhányan a pontgyűjtés miatt kipróbálták a különféle mozgásformákat. Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt egyszer én is elszántam magam a pontgyűjtésre... Akkor valahogy sokkal érdekesebb volt minden, a rendezés is komolyabb volt. Lehet, hogy én voltam fiatalabb? Nem hiszem, hogy csak ez a baj. Egyszerűen a pénztelenség és a fásultság nyomta rá bélyegét a rendezvényre, ez pedig elszomorító!

Néhány éve még volt Sportminisztérium, azután lett sport szakállamtitkárság, most pedig már csak valami mellékes dologként csatolták valamelyik tárcához, azt sem tudom, melyikhez. Igaz, ennek magam is oka vagyok, mert amikor legutoljára elmentem egy megbeszélésre a képviselői irodaházba, majdnem megütött a guta, ahogy a sportra előterjesztett igényekre sorra érkezett a válasz: "a költségvetés nem támogatja", vagyis sorra söpörték le az asztalról nemcsak a szabadidő sport kéréseit, hanem a parasportot, a sérültek sportját és minden egyebet. Azóta nem megyek ilyen ülésekre, mert fölöslegesnek tartom saját magam bosszantását.

Annak idején azt tanultam a TF-en, hogy a szabadidősportra fordított forintok igencsak hasznosak, hiszen a kétszeresét hozzák vissza azzal, hogy az emberek egészsége valódi érték, csökkennek az egészségügyi kiadások, hogyha egészségtudatosan élnek, rendszeresen sportolnak az emberek.

A döntéshozók ezt nem tudják? Szomorú gondolataim között már az is felmerült, hogy de bizony tudják, csak nem igazán érdekli őket... Remélem tévedek!