2011.09.04. 18:53, miner
Ó, miért nem adható el az idő,
hisz annyi mindenről lemondhatok,
unalmak percei tőlem átvehető,
lazaság idejéből akciósan adhatok.
Megvolnék érzelmes óráim nélkül is,
mert milyen az ember, feledve szenilis,
lehet hogy én is, ha sok a felesleg,
eladom perceim, jöjj hamar, s vedd meg!
Állítólag minden időhöz tér is kell,
hiába vagy birtokos, ha nem járhatod le és fel,
tér és idő, két elmaradhatatlan elem,
egyik nélkül a másik felesleges győzelem.
Lemondanék én még a holnapról is,
nem lennék elégedetlen a mával így,
ahogy most élek, mindig a mának,
odaadnám holnapom perceit egy kukásnak.
Egy bizonyos limit az ébrenlétünk,
azontúl az álom a valódi életünk,
jaj annak ki álmodni nem tud, vége,
eladhatja perceit, nincs mentsége.
Az űr felettem csak egy válaszfal,
ha elalszom, átvezet a létbe nem haraggal,
elfeledem a távokat, elosztok mindent,
meg nem hátrálva alszom közeledben.
Egy bolygó, melyet megosztok veletek,
hagyok minden jót, eladom mi öreg,
kiválasztottak vagytok, kedves vevőim,
fizessetek, hisz eladom leélt perceim.
Hinnetek kell, anélkül nincs vásár,
nincs tovább haladás, kell egy ideál,
nem lehettek gyám nélküli utasok,
mert az idő odafent komoly dolog.
Hát ezért minden alku lemondás,
eladom mindenem, ez nem ámítás,
csak álmaim tarthatom meg, csak azt,
fej-fej mellett időmmel gazdagodhatsz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Köszönöm, hogy olvastatok, üdv és szép estét mindenkinek