Egy meghitt délután...

Mindannyian ismerünk embereket, akik egy kiadós vita után, mikor már minden érvüket megcáfoltad, az összes állításukról bebizonyítottad, hogy hamis, és elégedetten hátradűlnél, nos, akkor megszólal, és azt mondja:- Csak annyit akartam még mondani, hogy…
És kezdődik minden elölről, egész addig, míg idegrohamot nem kapsz, és vitapartnered fejét bele nem húzod egy kemény tárgyba, ami rövidre zárja a dolgot egy darabig.

Az érzelmek intenzívek, főleg, ha pár sört már elfogyasztottál. Hitvilágod úgy érzed, megingathatatlan, és kedélyesen nézel ki kedvenc kocsmád ablakán a kinti hideg zord világra. Úgy érzed, minden szép, és jó, melegség járja át szívedet, lelkedet. Ekkor nyílik az ajtó, és belép rajta a végzeted.

- Jó napot! Ideülhetek önhöz? Kér még egy sört?- kérdezi ártatlan, barátságos szemekkel, melyeknek nem tudsz nemet mondani.
- Tessék! Üljön csak! A következő kört én fizetem!

Beszélgetésbe elegyedtek. Témáitok változatosak. Zene, időjárás, foci, politika, nők. Amiről két férfi beszélgetni szokott. Barátságot érzel az idegen iránt, rendesen fogy a sör is. És ekkor felbukkan egy zavaró körülmény! Másképp emlékeztek egy focimeccs végeredményére, és arra, kik rúgták a gólokat!

Te állítod, hogy 5:3 lett a vége, és Bólintó János kettőt fejelt, Csetlő Ádám, pedig hármat rúgott. Ő állítja, 5:2 lett a vége, Bólintó nem is játszott azon a meccsen, sérült volt, mert otthon lefejelte a vitrin sarkát, Csetlő, pedig öngólt szerzett .

Hitetlenkedve nézel rá. Neked akarja ez a pancser megmagyarázni, hogy mitől megy a villamos? Neked, akinek kisujjában van a foci! Egy élő focilexikonnak! Tisztán emlékszel mindenre, ami aznap történt, még arra is, hány fok volt a hőmérséklet! Hah! Ekkor jön elő azzal, hogy „csak annyit akartam még mondani, hogy…”

Véred felforr. Kezd feszült lenni a hangulat, de az idegen ebből semmit nem érzékel. Vesztére! A kocsmáros már ismer téged, gyorsan elpakol mindent a pultról, és sűrűn keresztet vet.

Te arcodon ádáz mosollyal megkérdezed:- Biztos benne, hogy Bólintó János sérült volt aznap? Biztos? Mert én is biztos vagyok az igazamban!- áttérsz tegező üzemmódba- Te kis köcsög! Most azt hiszed, te győztél?

Bumm! Piff-puff! A pasi már fekszik is kiterítve. Te nyertél! Győzelmi mámortól átitatva hazamész, és előkeresed a focilexikonod. Döbbenten olvasod, hogy nem neked volt igazad, Bólintó tényleg lefejelte aznap otthon a vitrin sarkát. Van ez így! De akkor is! Mégis mit képzel magáról az a kis pondró! Amúgy is! Veled ne vitázzon senki! Megnyugodsz. A világ újra a rendes kerékvágásba áll. Megint neked volt igazad, ahogy mindig. Nem is érted, miért nem szeret téged senki, és miért vagy magányos.

(A történetben szereplő személyek kitaláltak, semmi közük a valósághoz! Kivéve Bólintó Jánosét, aki tényleg lefejelte otthon a vitrin sarkát, mikor csukafejessel akarta visszaküldeni röptében a cumisüveget, amit kisfia leejtett. Karrierje ekkor megtört, valami megváltozott benne, soha nem lett már a régi, de ez egy másik történet.)