Egy napsütötte reggelen...

A lány a padon lehunyt szemmel élvezte a kora tavaszi napsütést, friss szellő simogatta arcát, madarak gyönyörű éneke szólt. Mélyet szippantott a rügyező virágok illatából, teste-lelke újjászületett. Nyugalmát zörgés szakította meg. Kinyitotta szemét, és meglátta a hajléktalant.

A hajléktalannak melege volt. Régi, kopott kabátja volt takarója is, nem merte ott hagyni kuckójában, félt, hogy ellopják. Ma különösen üresek voltak a kukák! Nejlonzacskója üresen lötyögött kerékpárjának kormányán. Éhes volt, és fáradt. Egyetlen társa, kócos, kis korcs kutyája szaporán szedte tappancsait mellette.

A kutya boldog volt! Élvezte a sétát, szerette gazdiját teljes szívéből! Hirtelen lépteket hallott! -Vau! Vau! Ne közelíts!

A férfi összerezzent az ugatásra. Kizökkent gondolatmenetéből, mely a család, munkahely, pénz körül forgott. Nagyot sóhajtott, és lehajtott fejjel ballagott tovább. Gondolatai visszatértek családjához. Elmosolyodott. Lánya jutott eszébe.
- Milyen aranyos volt tegnap!

A kislány kinézett az ablakon, és szíve nagyot dobbant. – De jó lenne futkosni az udvaron a barátaimmal! Irigykedve nézte a fiút, aki őrült sebességgel hajtotta kerékpárját a járdán, az út túloldalán.

A fiú szíve hevesen dobogott. Minél hamarabb el kell érnie anya munkahelyére!
- Apa megölte magát!
Egy levelet talált, mikor hazaért, melyben apa elbúcsúzott tőlük, és mindenfelé üres gyógyszeres dobozok hevertek szétdobálva, apja, pedig ott feküdt a heverőn, hörögve, nyálát csorgatva. Sietni kell! Hajtotta a biciklit, mint az őrült. Majdnem elütött egy nénit, aki korához képest fiatalosan ugrott félre.

A néni nagyot káromkodott magában.
A kis taknyos! Majdnem elütötte! Nem tisztelnek ezek már semmit! Bezzeg a mi időnkben! Mivé vált ez a világ?
A Postára sietett, feladni a levelet az unokáknak, akiket már régen nem látott. Úgy hiányoztak neki! Mióta elköltöztek, nem is látta őket, csak levelezés útján tartották a kapcsolatot. Ő nem ért ezekhez a modern kütyükhöz! Nem kell neki számítógép!
Befordult a sarkon, ott volt a bicikli letámasztva a Posta előtt, most ismerte fel, a postáskisasszony fiáé volt.

A postáskisasszony hívta a mentők számát, miközben fiát nézte, aki idegesen topogott. Elege volt már férje örökös öngyilkossági kísérleteiből. Döntött! Ha ezt is túléli, válik!
Felvették a mentőknél a telefont.

- Mentőállomás! Igen! Értem! Máris megyünk! Küldöm a kocsit!

A mentőorvos fáradtan dűlt hátra, idegrendszerének húrjai pattanásig feszültek. Emberi tragédiák tucatjait látta mindennap, olyanokat, amiket sokan el sem hinnének. A mentőkocsi éles kanyart vett, szirénája egyfolytában süvöltött. Sietni kell!

A lány a padon letette maga mellé a könyvét, zavarta a folytonos szirénázás, így nem tudott koncentrálni.
- Vajon mi történhetett?

A hajléktalan megvakarta kutyája füle tövét, aki elégedetten csóválta farkát.
- Te! Nagyon huncut vagy! Hallod ezt a szirénázást? Hát, persze, hogy hallod! Valaki megint bajban van. Az Isten segítse meg!

A kutya boldogan nézte gazdáját, megértő szemei hálásan csillogtak.

A férfi kiállt az ablakba, nézte, amint a mentősök berohannak a szomszéd háztömbbe. Örült, hogy nem velük történt probléma. Erre a gondolatra kicsit elszégyellte magát. Visszahúzódott a nagyszoba belsejébe, és leült a számítógép elé. Elolvasta levelezését.

Kicsengettek. A kislány boldogan csukta be könyvét. Irány az udvar! Játék a barátokkal!

A fiú sebesen tekert hazafelé, hogy beengedje a mentősöket. Könnye arcát mosta.

A néni nagyot sóhajtva ült le a fotelba. Fájt a dereka nagyon. A függöny be volt húzva, a kellemes félhomály megnyugtatta. Az ágyra nézett, melyen egy sárga műanyag kismackó hevert, zöld ruhába öltöztetve, fél szeme hiányzott. A fiáé volt, mindig ezzel aludt kiskorában, és ő megőrizte az unokáknak. Ki tudja? Hátha játszanak még vele?

A postáskisasszony felvette a telefont.
- Igen? Ó! Te vagy az? De örülök, hogy hívtál! Képzeld, mi történt! Igen! Már megint! Á! Elegem van!

A mentőorvos egyből látta, nincs semmi remény. Fásultan tette a dolgát, majd lemondóan sóhajtott egyet.

A lány libabőrös lett. Hirtelen elborult az ég.