kép: Tóbiás Klára -Magyar Piétá- szobra Szegeden

"Akinek füle van, hallja meg!"

Gavallér János

Háborúk, embertőzsdék, játékok


Devizahitel, vagy valami teljesen más? A lakosság félrevezetése, tematizálása mindig egy újabb és újabb zsákutca felé, hogy úgy mondjam tisztességtelen közéleti magatartás, azaz a politikai elit, a gazdasági vezetők, méltánytalan erőfölényükkel visszaélnek.

Magyarországon –és ez az én hazám-, időről-időre újabb és újabb „csalit dob piacra a média” el-elhiteti, ha kell, hogy jóléti rendszerváltás, politikai fordulat, sőt, „fülkeforradalom”, vagy épp a világválság hatásait éljük, de mindenképp összébb kell húzni, azt a bizonyos derékszíjat. Míg mások milliárdokkal játszanak:

”Az elmúlt két hét részvénypiaci zuhanása során közel 7000 milliárd dollárnyi – megközelítőleg 60 évnyi magyar GDP - részvényvagyon vált köddé a világ tőzsdéin, miután a befektetők az adósságválság elmélyülésével pánikszerűen dobták piacra értékpapírjaikat.”

A bosszantó, hogy semmi sem történik, csak magyarázkodik a világ-elit, hogy ez egy természetes folyamat. Őrület! Míg emberek tízezrei naponta éhen halnak, addig egyesek, hatalmi-mámorukkal visszaélve, eljátszhatják egy ország 60 évnyi termelését – és a világok leghumánusabb létformája, a demokrácia, uralja a gondolaterőszakot.

Meddig és hova fejlődik a társadalomtudomány? Az ember már csak eszköz, hitelrabszolga, hogy a játék, a nagyok játéka folytatódjék!

Nem az a gond, hogy a számolgatásokból kihagyták a lelket, hanem hogy míg nekik jó, addig nem hajlandók figyelembe venni azon lelkeket, élő érző embereket, akik miattuk szenvednek.
Tehet-e úgy ígéreteket az elit, hogy fittyet hány a valóságalapra? Míg nekik jó, nekünk hallgatni kell? Hol az út vége, pénzbirodalom?

Mit is ír a biblia a hitelről? (idézet innen: http://www.gotquestions.org/Magyar/keresztyen-adossag.html)

”Pál arra figyelmeztet bennünket a Róma 13:8-ban, hogy senkinek semmivel ne tartozzunk, csak hogy szeressük. Ez jól szemlélteti, hogy mennyire ellenszenves Isten számára, ha a tartozás nincsen időre kifizetve (lásd még Zsoltárok 37:21). Ugyanakkor a Biblia nyíltan nem ítéli el az adósság összes fajtáját. Óvva int ellene, dicséri azt, aki nem adósodik el, de nem tiltja az adósságot. Kemény szavakkal ítéli el azokat a kölcsönt nyújtókat, akik visszaélnek a feléjük tartozó adósok helyzetével, de az adósokat nem ítéli el.

Némelyek megkérdőjelezik a kölcsön után felszámított kamat létjogosultságát, de többször is látjuk a Bibliában, hogy a kölcsönadott pénz után igenis elvárták a tisztességes mértékű kamatot (Példabeszédek 28:8; Máté 25:27). Az ókori Izráelben a törvény az egyik fajta kölcsön esetében tiltotta a kamat felszámítását, ez pedig a szegényeknek adott kölcsön (3 Mózes 25:35–38). Ebből a törvényből sok társadalmi, pénzügyi és szellemi dolog következik; ezek közül kettő mindenképpen említésre méltó. Először is, ez a törvény segítségére volt a szegényeknek, mert nem nehezítette meg a helyzetüket. Már az is éppen elég, hogy valaki elszegényedett; igen megalázó lehetett segítséget kérni. De ha még a kölcsön visszafizetésére rájön a megnyomorító kamatteher, akkor ez a dolog végül nem segítséget, hanem további szenvedést eredményez.”

„Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli.” A talentumok példázata (Mt. 25:14-30)

Akik számára magyarázatot követelnek a fenti idézetek, azok keressék a pénzmaffia berkeiben.

Hogy a világot uralhatja egy olyan gazdasági oligarchia, amely nincs tisztában a lelkiismereti következményekkel, az nem a világ-elit hibája, hanem a „Júdások”, a média-guruk alázatos szolgalelkűsége miatt alakulhatott ki.

Mert mit is szajkóz a világot markában tartó (tele) vízió utódjaként megalkotott „Internet”, az államadósságok rendezése okán? Rendbe kell tenni az államháztartást, vagyis a kiadásokat csökkenteni kell és akkor majd a még magasabb adósságot, esetleg fizetni tudja – a teljes eladósodásban szenvedő néptől beszedett adókból az állam-, ha éppen a tőzsdejátékok vezetői el nem játszanak újabb 60 évnyi termelést! Gondolkodnak-e a tisztelt urak? A kevesebből többet kérni, életellenes előny, a szintén élni kívánó emberektől.

Hogy miként és hogyan számolják a strigulákat – talán emberi lelkeket- a győztes, törvényalkotó diktátum-hatalmak, az talán már megérne egy szakrális embertörténeti elemzést, de egy biztos, nem volt és nem lesz olyan hatalom, amely megszüntetheti az emberi érzelmeket, a lelkiismeret örök törvényeit.

Az életképes ember, tud szolgálatot tenni az emberiségnek, ám a kétségek között vergődő lélek csak segítség útján képes akár önmaga fenntartására is. A kérdés csak az, hogy kinyújtjuk kezünket a másik ember felé, vagy erőszakkal megsemmisítjük. Mert a Nemes képes önzetlenül is adni, de a hamis próféták a szavaikért is pénzt kérnek! „Akinek füle van, hallja meg!”

2011. 08. 12.