Kommunikálni minden ember tud, de mégsem ért hozzá mindenki...

A kommunikáció a születéssel kezdődik, mondanánk - ha ezt a cikket kb.10 évvel ezelőtt írtam volna. De a legújabb kutatások szerint a magzat 3-4 hónapos korában már képes az arcával érzelmeket kifejezni és az egyik legbonyolultabb, egyben legegyszerűbb közlésre a sírásra is. Nagy felbontású ultrahang felvételen már látták amikor a magzat sírt az anyaméhben. Ugyanakkor a mosolyt és a játékosságot szintén megfigyelték már a kutatók akik az egyedfejlődés első lépcsőjének tekintik a magzati állapotot.

Elérkeztünk a megszületésig.. Vajon mik azok a megnyilvánulások amire egy újszülött s később a csecsemő képes ?

Az újszülött „beszéde „ a tagolatlan sírás. Azt megfigyelték, hogy a kedves, beszélő hang megnyugtatja a minden neszre összeránduló, a világgal épphogy ismerkedő kis embert. Azt is tudjuk már, hogy az anya hangja számára a legismertebb hang, hiszen az anyaméhből ha kicsit távolabbinak tűnően is, de már sokszor hallotta,ezért könnyebben elfogad olyan dolgokat, mint öltözködés, fürdés.. Ebben a korban a kapcsolat legfontosabb eleme a szopás és figyelem.. Mivel még csak homályosan lát nagy feladata van a tapintásnak és a fülnek.. Rendkívül jól meg tudja különböztetni egy kis újszülött az anyját, illetve egy másik ember hangját.

Rövid időn belül kialakul a modulált sírás , ami azt jelenti, hogy különbözőképpen jelzi a sírásával a szükségleteit. Ezt a megkülönböztetést szerintem már minden anya átélte,- én is..

Volt olyan, hogy a szobában nem is voltam ott , de hallottam amint a pár hónapos fiam vagy lányom sírt és az apjuk szegény nem tudta eltalálni aki mellettük volt, hogy éppen mit akarhatnak. Úgy mentem be, hogy mondtam neki,- szomjas a gyerek, vagy éhes. Az a legborzasztóbb egy babánál ha fájdalmában sír. Akkor az ember úgy érzi, hogy megszakad a szíve…

A 2. hónaptól már próbál válaszolni a felnőtt beszédére csücsörítés formájában, majd képes a baba a hangadásra,- azaz gőgicsélésre. Ez csak néhány hang először és csak rövid ideig tart. (A és O hang leginkább)

A 3. hónaptól a gőgicsélés folyamatosabbá , hosszabbá válik. Hanganyaga nagyon gazdag,-a világ népeinek beszédében fellelhető összes hangokat tartalmazza. Gyakran játszik a hangjával... (Olyan tündériek ilyenkor..)

A 4-5. hónapban megszólítja a felnőttet, válaszol a beszédére azaz funkciója van a közlésének és ezzel nyilvánvalóvá válik a kapcsolattartás.

A 7-8. hónapban szótagokat kezd mondani, melyet többször megismétel(la-la-te-te) Ezért hívják ezt a korszakot „lalázós” korszaknak. Fontos megemlíteni, hogy ez a teljesítmény nagyon sokszor a felnőttet hívja oda és mivel ezzel sikerélményhez jut, újabb gyakorlásba kezd a kis ember…

A 9-10. hónapban megérti a nevét, már nem hangsúlyból (tehát non-verbálisan), hanem felfigyel arra is ha beszéd közben a nevét említik. A beszéd megértése eleinte cselekvéshez, tárgyakhoz kötődik.

A 12.hónapban egyszerű utasításokat megért és végre is képes hajtani. (Ilyenek pl., hogy rakjuk össze a játékokat, menjünk sétálni, fürödni.)

Olyan aranyosak, ha a szülő következetesen betartja a napirendet és próbál folyamatosan „jelen lenni” (nem csak ott lenni) az életében a kisgyermeknek, akkor zökkenőmentesen értik egymás nyelvét .. A legfontosabb kommunikáció fajták, illetve amiket a kisbaba a legérzékenyebben felfog a következők: Mosoly, mimika, tekintet, hangerő, érintés, simogatás, puszi.

A kommunikációban először a passzív szókészlet alakul ki, - megérti a beszédet ,de nem tudja még kifejezni magát . Majd később követi az aktív szókincs , a gondozási műveletek közötti beszéd , a mesélés és a folyamatos beszélgetés a felnőtt részéről, ami sokszor látszólag egyoldalúnak tűnik, de igazából hálásabb közönsége sose lehet az embernek mint egy kisgyermek. Elkezdődik a gagyogás, az egyszavas beszéd és az olyan „mondatok „ aminek egyszerre több jelentése is van. Biztos ha mindenki visszagondol a gyermeke első kis próbálkozásaira amikor a kisgyerek próbál kapcsolatot találni a kis fejében  a gondolatai között, számtalan példa jut majd eszükbe.

A 2. év végéig sokat fejlődik a beszéd. Megtanulják a tárgyak nevét. folyamatos „kérdés –felelet” korszakot élnek át a család tagjai. „Mi ez” –korszaknak is szokás nevezni.

A 3. év végéig már ugrásszerűen nő a szókincs. El tudja mondani, hogy mi történt vele, szereti a mesét és szívesen hallgatja a felnőttek beszélgetéseit. Igazából itt kezdődnek a szocializáció  formái megnyilvánulni. megérti a környezetét és a kortársai felé is szívesen fordul, beszélget velük, együtt játszanak .A játék, a mese, a bábozás és formázás mind fokozzák a kisgyermek fejlődését .

Iskoláskorban a beszéd a gondolkodással van szoros egységben. Ebben az időben a gyermek hatalmas tudásvágya és minden irányba forduló érdeklődése jelentősen megkönnyítí, (megkönnyíthetné) az arra lélekben és tudásban alkalmas pedagógusok munkáját.

Sok minden dől el ebben a korban és hatalmas intenzitásban képes a gyerek birtokba venni a rengeteg tudást , ismeretet, csak azt nem kell elfelejteni, hogy 6-8-10 évesen is „csak” gyerek még.

Tehát fő életformájuk a játék, a játszva tanulás és a nyugodt tempóban való érdekes ismeretszerzés lenne a cél. Sokat lehetne írni erről a témáról, de gyakorló szülő lévén ezt meghagyom a szakavatott tanítóknak . Ők biztosan más szemszögből tudnák ezt a témát körüljárni.

Következő fontos állomásunk a kommunikáció fejlődésében a prepubertás, illetve a pubertás.

A kommunikációban gyakoriak a konfliktusok a felnőttekkel. Előfordulnak szereptévesztések, indulat és dühkitörések. A beszédükben fontos szerepet kapnak a zsargon szavak,- amelyek az adott csoporthoz való tartozás fontos kellékei.

Beszélhetünk még a kamaszok látványos kritizáló hajlamairól és időnként látszólag értelmetlen hangulatváltozásairól.. De ezek mind a korosztály jellemző megnyilvánulásai és jó esetben a fiatal felnőtt korra jelentősen megváltozik a hozzáállás mind a család, mind a környezettel szemben.

A legfontosabb folyamat kezdődik el a fiatal ember számára a kapcsolatok kialakulása másik nem irányába , a leválás a család fele és a társadalomba való beilleszkedés együttese.

Nem könnyű a fiatal embernek ma az élete , de a családi védőháló a jelentősen megnyújtott tanulási időszak miatt sokáig szükséges, és ezért gyakran előfordul napjainkban, hogy a 20-as éveit jóval elhagyó fiatalember még mindig a szülőkkel osztozik nap, mint nap. Ez is próbája a szociális alkalmazkodásnak..nem is kicsit!

A felnőttkorra végül is kialakul az egyénre jellemző kommunikáció,de ez a fejlődés sose áll meg. A beszéd és gondolkodás egysége mindig fejleszthető és folyamatos olvasással , tanulással elérhető az aktív szókincs bővülése. A világban való eligazodáshoz nagy szükség van az idegen nyelvek elsajátítására, alkalmazására. Minél jobban beszéli egy ember a saját nyelvét annál inkább képes más népek nyelveit megtanulni és használni.

Az empátia mélyülésével , fejlődésével a kommunikáció, a szavak nélküli elemek értelmezése és tovább adása szintén egy magasabb szintre juthat. Bizonyos értelemben a szociálisan érzékeny emberek rendkívül jól kommunikálnak.. Meg lehet figyelni!

Az időskor egy speciális állapot amit minden ember másképp él meg. Természetesen ez nagyon sok mindentől függ. Az ember addigi kapcsolatrendszerétől, a családi támogatástól, anyagi és társadalmi helyzettől. Ha az idős ember elveszti a társát azt sajnos általában az egyedüllét követi.

Ilyenkor a kommunikáció hiányt szenved és rendszerint felüti a fejét a „kommunikációs éhség”. Érdekes dolog ez.. Ha valaki veszi a fáradtságot és elmegy esetleg egy parkba és leül egy idős ember mellé ( persze ha vevő akar lenni), hamar egy élettörténet kellős közepében találhatja magát..

Sokat tanulhatunk tőlük és állítom , hogy ha öregjeinket gyakrabban meghallgatnánk,- sokkal könnyebb életünk lenne. De ez csak az én személyes meglátásom , illetve tapasztalatom. (Hosszú évekig éltem az anyósom mellett olyan békességben és harmóniában ,amit sok anya –gyerek kapcsolat nem él át. Nekem azok az évek az életem ajándékai voltak)

A hosszú ideig tartó magányosság a remete magatartáshoz vezetnek.

Mik is ezek? Lássuk.

Az idős ember nem keresi mások társaságát. Elutasítja a közeledési kísérleteket és megpróbál a környezetéről tudomást se venni.

A hallás , illetve a látás gyengülése is vezethet egy ilyenfajta izolálódáshoz, de igazából ha csak ez a probléma azt a család és a társak segítő hozzáállásával megoldást megoldást lehet találni.

A baj akkor van , ha az idős ember magára maradva , begubózva az érzékeit sem tudja használni. (Ilyenkor kéne közbeavatkozni a szociális szerveknek, gondozóhálózatoknak, ami bizony sokszor nem történik meg ).

Még tovább nehezíti az idős ember problémáját, hogy a mozgás és teljesítőképesség romlásával , az emlékező és gondolkodóképesség tompulásával egyre nehezebben teremt kapcsolatot a környezettel.

És eljutottam ahhoz a szakaszhoz amit aktív betegápolóként a legnehezebbnek tartok. Ez a haldokló ember kommunikációja. Azt szokták mondani, hogy a végstádiumos beteg tisztában van azzal, hogy búcsúzik az élettől. Nem mindig.. Különböző szakaszokon megy át a viselkedése. Ilyenek az elutasítás, düh, alkudozás, depresszió és végül belenyugvás. Ezeket azért kell megemlíteni mert minden szakaszt minden ember egyéni módon él meg, és nem lehet egy súlyos beteg embertől semmit sem zokon venni, illetve „nem érteni”. Nehéz feladat ez, legyen az a családban feleség, barát , vagy bármilyen rokon.

Egyvalamit mindig szem előtt kell tartani. Az, aki búcsúzik annak minden joga meg van ahhoz, hogy méltó halált kapjon. És ez alatt azt értem, hogy nem szabadna olyan történjen hogy egy  ember magányosan menjen el...

Mi, emberek alapvetően társas lények vagyunk. Szükségünk van egymásra, a mondatokra és érintésekre.

Aki az utolsó útján jár már nem sokat beszél, inkább csak a hallás és a tapintás az, ami a külvilághoz kapcsolja. Nagyon nehéz egy magába zárkózott haldokló embernél megállapítani, hogy vajon érti e amit mondunk neki, mert már nem érdekli... De az utolsó pillanatig szüksége van a jelenlétünkre , a kezünkre, hogy megfoghassa bármikor…