Mai modern "rohanó" világunkban a környezetünkre és embertársainkra szánt idő sokszor olyan kevés, hogy úgy éreztem kellene valami kapaszkodó , valami segítség a viszonyaink, kapcsolataink úgynevezett feltérképezésére, könnyebb megértésére.
Sok jó könyv és kiadvány van a boltokban és az interneten is, de olyan szemszögből nézve a dolgokat ahogy én látom szerintem nem sok van.

Gyakorló , mindennap a betegágy mellett dolgozó szakemberként nagyon sokszor hasznosnak találtam ezeket az ismereteket ,amiket szeretnék az olvasóval megosztani.

Az a véleményem, hogy ha tisztában vagyunk a napi történések, "adok-kapok" kapcsolatok, és bonyolultnak látszó családi összezördülések okaival, akkor az életünk könnyebb és gördülékenyebb lesz.
Kezdjük az elején. Csak nagy vonalakban szeretném először felvázolni az alapfogalmakat.


Mit is jelent az, hogy kommunikáció?

A kommunikáció folyamat, amelynek során az ember tudatosan vagy tudattalanul befolyást gyakorol a másik emberre. Ennek a hatásnak közvetítéséhez különböző eszközöket, jeleket használ fel, amelyek a gondolatokat, mint tartalmat hordozzák. Mindez tudattalanul zajlik, szinte automatikus. Akár akarjuk, akár nem, folyamatosan küldünk jeleket ma többi ember felé.

 

Mi szükséges ahhoz, hogy a kommunikáció létrejöjjön?

Kell egy közlő fél (más néven: adól),- ahonnan az egész folyamat elindul. Kell egy befogadó )(azaz, vevő) Ezenkívül ,szükség van egy jelre ami a kód, - azaz a közölt tartalom elemi egysége. Ha nincs egy megfelelő közeg ahol lezajlik a kommunikáció akkor nem is jöhet létre. És szükség van magára az információra, ami gyakorlatilag a közlő (adó) mondanivalója .

A létrejött folyamat valahogy így néz ki: A kommunikátor az információt átteszi kódba (kódolja ) a kódban továbbítja , majd a befogadó ezt dekódolja(megfejti).
A sikeres megértés feltétele, hogy közös legyen a jelrendszer, a közlés a csatornán jusson el a másikig, ne torzítsa sem fizikai akadály, pl. zaj- sem szociális akadály.

Két közismert formája van a kommunikációnak,- verbális( szóbeli) és nonverbális( szavak nélküli ).
A verbális része az ember speciális tudását tükrözi, ami csak rá jellemző. Önmagában is alkalmas arra, hogy információt továbbítsunk vele .

Ez a legbonyolultabb kódrendszer. Írott formája eszköz a közvetett kommunikációhoz. A beszéd az ember sajátja és rendkívül bonyolult biológiai, neurológiai , pszichikai tudás van mögötte. Nem véletlen , hogy a kisgyerek amikor megszületik évekig tanulja a beszédet és valamikor a 3 éves kor körül kezd a felnőtt társadalom számára is érthetővé válni . (természetesen a közvetlen környezete már a születés pillanatától"tanulja" megérteni őt és pont a nonverbális jelek azok amikkel képes addig kapcsolatot teremteni és megértetni magát.

 

Mik is azok ?

A testbeszéd, különféle mozgásos jelek, gesztusok, a mimika, a testtartás, és a térközszabályozás.
Szerintem mindenki látott már újszülöttet sírni, és emlékszik mennyire változatosan tudja kifejezni az éhségét a magányosságát vagy éppen a szeretethiányát. Minden porcikája "beszél" ilyenkor a kis embernek. Vagy más. Láthatjuk mennyi jellel, mozdulattal fejezi ki magát a születésétől néma ember.
Érdekes a testtartás megfigyelése idegen embereken , akik nem kontrollálják éppen magukat.

Mennyi érzelmet tud kifejezni egy fájdalomtól összegörnyedő ember!
A másik nagyon érdekes és értékes adat az emberről a térközszabályozás . Két pólusú kapcsolatban kommunikatív jelentősége van annak a távolságnak ,amelyet a beszélgetések során felvesznek. Befolyásolja a hallást a látást a kommunikáció legfontosabb érzékszerveit. Minél formálisabb a viszony, a kontaktus annál nagyobb térközzel nyitható meg. Nem megfelelő távolság esetén a másik fél előre vagy hátralép.

Ugye sokan ültek már zsúfolt autóbuszon vagy metrón? Tipikus példája a térközszabályozásnak.. Szinte magunk se tudjuk miért ,de rosszul érezzük magunkat és alig várjuk ,hogy egymás közelségéből kikerüljünk! Az európai ember átlagos toleranciája a másik ember felé, az amit kellemetlen érzés nélkül elvisel nagyjából 60 cm. Azt szokták mondani, hogy a családtagok kerülnek csak e szűk körön belülre.. Érdekesség, hogy a világ más tájain élő emberek , pl .Ázsia és Kína területén élőknél megfigyelték,hogy a távolság sokkal kisebb .Létezik egy kis összesítés, hogy milyen távolságokat tartunk egymással szemben egy kommunikációs helyzetben.

Tehát:

- 0-60 cm-ez az intim zóna

 

- 60-120cm-ez személyes zóna

 

- 120-330 cm-társas zóna-azaz konzultatív zóna

 

- 330 cm – tól a nyilvános zóna.

 

A távolság tehát sok mindentől függ:- szeretet, életkor, eseményektől ( például egy utazás alatt), népcsoporttól és a végére hagytam, de nagyon fontos, a kultúrától.

Fontos tudni, hogy a nyelv , az anyanyelv egy kódrendszer, ami kulturális termék. Az ember történelmi fejlődésével alakult,- és alakul ma is. A nyelvnél jóval régebbi eredetű a nonverbális csatorna. Ez a törzsfejlődés során alakult ki, kódrendszerét genetikusan örököljük.

„Ha két ember egymás látóterében van, lehetetlen nem kommunikálni.” (USA, Palo,Alto, Watzlawick és mtsai)

Ezek az ősi többnyire tudattalanul működő csatornák ma is fontosak a kommunikációban, mert hitelesítik, nyomatékosítják a verbális csatornát.

A non-verbális csatornához tartoznak a kulturális szignálok , ezek azok a külső jegyek, tárgyak amiknek különleges jelzésértékei vannak.

Az ember személyes tárgyainak összességét képezik és beszéd nélkül is információt hordoznak.

Ilyenek például a haj, ruha, a test díszei, jelvények, ékszerek, státusszimbólumok. Szignál értékkel bírnak bizonyos gesztusok is , gondolok például a hüvelykujj le , illetve felfele mutatása,- élet és halál ura volt középkori harci játékokban.

Érdekes eltérések lehetnek például akkor is ha a nyelvet és a kultúrát sem ismerjük. Bulgáriában és Görögországban például az igen és nem szót fordítva jelölik, a fejmozgást fordítva kell náluk érteni.

Van még a nonverbális csatornának egy különleges része, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni és kicsit elbagatellizálni, ez a metakommunikáció. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy a szavakat kíséri egy bizonyos többé- kevésbé nem szándékos és nem tudatos , kommunikáció ,.amiket általában a testjelzések közvetítenek. A viselkedés akkor hiteles , meggyőző ,ha a metakommunikáció a közölt tartalmakkal és a szituáció különböző normáival összhangban van. Minél nagyobb hitelességet sikerül valakinek megvalósítani, annál pozitívabb a róla kialakított kép és benyomás.

 

Tehát foglaljuk össze az egészet.

A kommunikáció nagyon sok csatorna igénybevételével történik. A verbális kommunikáció eszköze a nyelv és a beszéd, írott formája eszköz a közvetett kommunikációhoz. A verbális kommunikáció tanult folyamat, a nyelv és beszéd szoros kapcsolatban van a társadalmi helyzettel. Fontos eleme a megfelelő szókészlet: az aktív és passzív szókincs.

A nem verbális kommunikáció a szavakon túli , a beszédet kísérő megnyilvánulás. Ide tartozik a mozgásos kommunikációs csatorna(a gesztusok, a testtartás és térközszabályozás révén kifejtett kommunikáció), a mimikai és a vokális ,valamint a metakommunikáció.

Tulajdonképpen a lényeg ott van, hogy a szavaink és egész lényünk egysége nagyon fontos dolog. Ez a tudatosság illetve ösztönösség határozza meg egy ember szavahihetőségét, jellemét, intelligenciáját.

Ha most ezek után a gondolatok után bekapcsoljuk a Tv-t és látjuk, halljuk az embert egyszerre, de figyelmesen, -akkor nagyon sok minden kiderülhet számunkra. Érdekes megfigyelni a bemondót amikor a hangjával próbál nyugodt maradni de a szeme és a keze mozdulatai arról árulkodnak, hogy mennyire feszültséggel teli abban a pillanatban az egész lénye.

Számomra a betegágy mellett nagyon nagy haszna van a kommunikáció ismeretének. Mivel a beteg ember alapvetően úgy érzi, hogy kiszolgáltatott helyzetben van , sokkal őszintébb, mint mondjuk ha az utcán találkoznék vele. Ez a kapcsolódás alapja. Az őszinteség és egymásrautaltság. Nekem szükségem van arra, hogy azt tegyem amit szeretek, tehát segítek, -a betegnek meg arra van szüksége, hogy teljes valójában elfogadják és támogassák. A mérleg akkor kezd inogni ha a beteg önbizalma és énképe kezd javulni, -más szóval ha a kiszolgáltatottság érzése csökken, és ezzel is próbál visszaélni. Nehéz játszmák alakulhatnak ki ha a felek nem veszik egymást partnernek és nem a kölcsönös tisztelet a legfontosabb szempont.

 

Szerencsére ez a kevesebb.

Ha egy kicsit tovább megyünk és kitekintünk a kapcsolatainkra, a családunkra és barátainkra , akkor lehet, hogy érdekes felfedezéseket tehetünk. Az ember igazából hiszékeny lény. Igyekszik abban hinni amit lát, illetve „láttatni „ akarnak vele. De ha a színfalak mögé nézünk akkor igazából kitárul a világ és olyan tudás birtokosai lehetünk amit használhatunk egész életünkben.

 

Források: - Ápoláslélektan alapjai: Dr . Kardos Andor és Dr Szilárd János

 

-Tanulmányaim során pszichológiai jegyzetek.

 

 

 

 

 

 

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.