Megborzongtam

Megborzongtam, amikor megláttam. Hát így néz ki egy igazi Faramuci Helyzet! Jól van! Csak nyugalom! Most már becserkészem! Hú, de izgulok!

Az egész, egy dolgos hétköznapon kezdődött. Éppen salátát metszettem, amikor átnézett a szomszéd a kerítésen, abban az idétlen rózsaszín kalapjában, és azt kérdezte:- Kedves szomszéd! Hallotta, hogy a Szamár lett a kormányzó?

- Hallottam! –válaszoltam, miközben a metszőollót csattogtattam bőszen. Nem könnyű a salátával elbírni!

- És mit szól hozzá?

- Mit szóljak? Nem lepődtem meg! A Birka után! Eh!

Arrébb raktam a vödrömet, ami kis zöld békákkal volt tele, majd megtörültem a homlokomat. Mindig megizzasztnak a békák.

- Azért mégis furcsa, hogy a Nyúl csak harmadát kapta a szavazatoknak!

- Miért lenne furcsa? Csak makogott! A Szamár sokkal erőteljesebb volt!

- Ami igaz, az igaz!- bólogatott a szomszéd hevesen, majd leesett a kalapja a fejéről- A Nyúl szánalmas volt! Ahogy ott makogott idétlenül! Meg az a bárgyú nézése! A Szamár bezzeg! Az beleadott apait-anyait! IÁ! IÁ! Csak úgy zengett a Főtér! Mondtam is magamnak, csak ő lehet az új kormányzó!

- Muszáj így kiabálnia? Megsüketülök!- fogtam be fülemet rémülten.

- Elnézést kérek, kedves szomszéd! Úgy belelkesedtem! Na! Megyek is a dolgomra! Imádok magával beszélgetni!- mondta, majd elbillegett kacsázva a Piactér felé.

Én bementem a hűvös szobába, és fáradtan lerogytam a fotelba, kezemben egy hűs mentalével. Belekortyoltam lehunyt szemmel, és élveztem, ahogy szétárad véremben a frissítő ital. Hirtelen dobpergés és a Kikiáltó hangja hasított bele a csendbe.- Közhírré tétetik! Statárium! A Nyúl biz vesztünkre tör! Gyülekezzetek! Aki elkapja, tíz arany lesz a jutalma!

Hátradűltem, és szívem hevesebben kezdett el verni. Lázadás!

Eközben a nem is oly messzi kiserdőben…

A Nyúl szétnézett társai körében. Örömmel nyugtázta, hogy társai követték számkivetettsége ellenére is. Kemény csapat gyűlt össze a tábortűz körül. Ott volt Legendás Butaság, a troll, a verebek, akik egyfolytában csipogtak, a vaddisznók, akik megállás nélkül zabáltak. Az Őrült Remete is csatlakozott hozzájuk, rettenetes bűzt árasztva, mivel már húsz éve nem fürdött, a legyek is elszédültek, ha a közelébe repültek. A Nyúl döntött!

- Támadunk! Nálunk az igazság! Na meg az Erő!- makogta dülledt szemekkel.

Társai lelkesen felpattantak, és egy hatalmas hurrát kiáltottak.

- Hurrá! Támadás!

A vaddisznók fertelmesen röfögtek, a verebek izgatottan ugráltak, csak Legendás Butaság állt bamba képpel, mert még nem ért el agyáig az információ.

Nekiindult a vad csapat! Ebből hatalmas vérrontás lesz, mindenki meglátja! De jó!

Ekkor történt valami, ami alapjaiban változtatta meg a történet végkimenetelét! Egy angyal ereszkedett alá az égből, kezében lángpallossal, és szigorú arccal végigmérte a vérre szomjazó, bősz csapatot, és imigyen szólt vala:- „Vérengzést akartok? Levágott végtagokat? Gőzölgő beleket? Ó, ti semmirekellők!”

Majd könnyes szemmel elkezdte aprítani őket lángoló pallosával. Csak úgy fröcskölt a vér, repkedtek a végtagok és a verebek tollai, gőzölögtek a frissen kiontott belek! A lég megtelt nyögésekkel, vaddisznóröfögéssel, és halálsikolyokkal. Majd csend lett. Mély csend, csak az Őrült Remete bűzös teteme felett zümmögő legyeket lehetett hallani. A tér tele volt hullákkal, a Nyúl teste is ott hevert feldarabolva, szinte konyhakészen a zöld fűben. Egyedül Legendás Butaság maradt életben a csapatból, mert olyan bamba képet vágott, hogy az angyal azt hitte, már halott. Hirtelen hatalmas szél kerekedett a Semmiből, és az angyal lángra lobbant, majd eltűnt örökre e Földről egy pukkanás kíséretében.

Hát így történt! Aki nem hiszi, az még nem látott igazi Faramuci Helyzetet! Hú! Egész beleizzadtam a végére! Megyek, iszok egy kis hűsítő teát!