2011.07.24. 19:44, MINER
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Óriás, de volt annak egy fia, akit mindenki Kicsi Óriásnak hívott
Telt múlt az idő, Kicsi Óriás pedig ott téblábolt az egyik falu határában. Egyszer csak mit gondolt, mit nem, bément a faluba és elkezdte kifedegetni a házakat. Éppen úgy, mint amikor az asszony főzés közben kifedegeti a fazekakat. Sorra emelte meg a tetőket és nézett bé, hogy mi van benne, mert épp olyan kíváncsi volt, mint bármelyik gyerek ezen a világon.
- Hej a kutyafáját! - mérgelődtek a parasztok. - Elmész onnan Kicsi Óriás! Ne szedd le a tetőt, mert jön a nagyidő és mind megázunk.
De bizony hiába mondogatták, Kicsi Óriás csak nem hagyta abba.
- Akkor odament a falu legbölcsebb embere hozzá.
- Mondd Kicsi Óriás, mi bajod lett? Miért rontod el az emberek lakhelyét?
- Megmondom, ha akarod. Tegnap erre jártam és dobszót hallottam. Kellene nekem is egy olyan dob, csak azért vagyok kíváncsi, hátha találok egyet valamelyik házikó padlásán.
- Jaj, Kicsi Óriás, nem kell azért szétverni az emberek házát. Ne búsulj egyet sem, majd mi készítünk neked egy szép dobot, ha elmész és békén hagyod a házainkat.
- Elmegyek persze, - felelte Kicsi Óriás, - elmegyek máris, ha megkapom, amit kértem.
- Jaj, te, az nem olyan egyszerű, eredj csak és nemsokára érte jöhetsz. Bizzál bennünk, mi pár nap alatt elkészítjük a dobot. Ne aggódj elkészítjük, ha mondom. - fogadkozott.
Az öreg bölcs örült, hogy sikerült rábeszélnie az óriás gyermeket, hogy odébb álljon.
Nekiállt a falu, levágott hét ökröt. A húsát megsütötték nyárson, a bőrét pedig egy hatalmas hordóra feszítették, így készült el a Kicsi Óriás dobja. Hej, de boldog volt a kis hős. Felkapta könnyedén és elszaladt vele. Akkor a hordóból kieresztett borral nagy dinom dánomot rendeztek a faluban és dáridóztak hajnalig. Ám, de hajnalban, amikor kinéznek az ablakon, nem hittek a szemüknek, mert azt látták, hogy szállingózott, hulldogált a hó, a fák már elkezdtek fehéredni, noha júliúst írtak a naptárak.
Szaladtak ki, hát nem hó hullott, hanem akkor derült ki, hogy a házak tetején valami fekete sárkányfiak, fehér galambokat kopasztottak meg, ezért telt meg a falu fehérséggel. Na, mindjárt kezdték mondogatni, hogy ez nem jó jel, hogy az egyik veszély, baj el se múlik, már itt a másik.
- Mit csináljunk, hisz ezek a vadak nemsokára végeznek a galambokkal és nekiesnek a tyúkoknak.
- Mit csináljunk? - jajgattak a falubeliek.
Egyszer csak jött a Kicsi Óriás és mind összefogdosta a fenevadakat. Erre előjött egy fából maga Júlia tündér, a nyarak elkészítője.
- De mélyen aludtam. - mondta ásítózva. - Hé, emberek mi történt itt, mi történt? Honnan van itt ennyi fehérség, ami belepi kedvenc virágaimat a liliomokat?
Ekkor odament hozzá Kicsi Óriás. Meghajolt előtte, és így szólt:
- Kedves tündérke, kedves Júlia tündér, nézd ezeket a fenevadakat a zsebemben. Ezeket az ellenségeim küldték rá erre a kedves falura. Kérlek óvd meg ezeket a kedves emberkéket, mert dobot készítettek nékem, amivel kiűztem az Óriások barlangjából ezeket a sárkányokat. Nézd milyenek. Galambokat fogdosnak és beterítik a falut tollakkal.
- Nem hagyhatom, - szólt Júlia tündér, - nem hagyhatom ezt a nagy vérengzést. - akkor elővette varázspálcáját és rásuhintott a fenevadakra, s láss csudát mind megszelídültek és elkezdtek füvet legelészni.
Már mindenki örült, hogy ez is megoldodott, de akkor meg előjöttek a falu, meg a Kicsi Óriás ellenségei. Mind sötét szemű gonoszok voltak. Ezeket is lerendezte Júlia tündér a varázspálcájával, na de akkor meg a falubéliek vesztek össze, mert volt olyan, aki jól járt ebben a történetben és volt olyan aki sehogy. Elkezdett elhatalmosodni az irigység. Akkor a Kicsi Óriás megfogta a dobot és elkezdett dobolni. Dobolt, dobolt vagy két héten kezesztül.
Egyesek azt hitték, hogy ettől mindenki megsüketül, ám, de mások meg azt erősítették, hogy megjavul a bolond is tőle. Nem tudom mi az igazság, csak annyit, hogy akik veszekedtek, azok egyszer csak abbahagyták az értelmetlen vitát, hisz egyre kevesebbet értettek a vitatkozásukból, így el is kerülték a felesleges civakodásokat. Na, amikor mindenki elkezdett normálisan gondolkodni, akkor Kicsi Óriás elment.
Ha a Kicsi Óriás el nem ment volna, az én mesém is tovább tartana és Júlia tündér is még mindig itt lenne.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Köszönöm Gizuska.