Egyszer volt, régen volt mégis emlékszem és gyorsan el is mesélem, nehogy feledésbe menjen. Még nagyapám idejében volt egyszer egy táltos  huszár. Hát ez a huszár bizony nem csak katona volt, hanem  táltos is. Na egyszer bémenyen szépen a  magyarok legbátrabb királyához, akit Lajosnak hívtak.
Meghajolt a király előtt és mondta neki:
- Én uram, királyom, egy életem egy halálom a kezedbe ajálom, de azt kell mondanom neked, hogy készülj fel a veszedelemre.
- Mondd, miféle veszedelemre, kedves huszárom, éber szemű táltosom?
- Talján országban van a veszedelem, és hagyj engem odamenni, hogy megóvhassalak attól.
- Azt mondod, Talján országba? No, nem tudom fogsz e csodálkozni, mert annak neszét én magam is megsejtettem.
- Tudom, felséges királyom, és nem is csodálkozom, hisz  fényes uralkodásra termettél, tehát meg van minden képességed arra, hogy előre megsejtsd a veszélyt. Ezért is jöttem, hogy  bészámoljak ennek valóságos oldaláról. Bárcsak meghallgatnál, mert nagyon veszedelmes vég közeledhet rád, ha nem leszel megfontolt és elővigyázatos.
Így beszélt a táltos huszár és a király elhitte minden szavát és megfogadta, hogy  óvatosan fogja elintéztetni ezt a bajt, amilyen gyorsan csak lehet.
- Azt már nem! -  szólt keményen a táltos huszár. - Azt nem, felséges királyom, mert annak elintézése csak én rám bízható, senki másra, ha igazán szeretnéd, hogy ez a veszély elmúljék amilyen gyorsan csak lehet.
-  Ígérem, hogy  mindent  megtesznek embereim, te pedig maradj itthon, mert én nem ereszthetlek Taljánországba. Maradj és végezd tovább a rád bízott feladatokat. Már így is nagyon sokat segítettél figyelmeztető szavaiddal, nem fogok megfeledkezni rólad.
- De uram,  - nézett rá a táltos huszár. - Hogyan legyek nyugodt, mikor az én jóslatomban  nincs más módja annak orvoslására, csak az, ha rám bízod ezt a nehéz ügyet. Kérlek légy megértő és engedd szolgádat cselekedni.
- Nem és nem!  - hiába könyörgött néki a táltos huszár, a  király hajthatatlan maradt.
Jól van, a király elkezdett mással foglalkozni és a huszár is ment vissza őrhelyére, de csak mind búsult, csak nem akart neki sehogy sem jól menni a teendője. Nagyon bánatos lett.
Hát amint ott telt az idő, arra jött egy öreg anyóka, és ahogy meglátta a táltos huszárt, mindjárt kitalálta, hogy baj lehet. Odalépett hozzá és ráköszönt:
- Isten áldjon, te táltosa huszár. Hát te, miért vagy olyan  bánatos képű. Mondd gyorsan, mert valami nagy baj lehet az, ha téged ér el a bú.
- Nem mondhatom el, - rázta a fejét táltos huszár, - nem szabad elmondanom, pedig a veszély nagyon nagy, de nem mondhatok arról semmit sem.
- Bajban az ország? - lepődött meg az öreg  anyóka.
- Jaj, mit tegyek, hogyan segítsek, mondd már táltos huszár, mért nem akarod elmondani?
- Nem mondhatom, érts már meg, öreg anyóka, tiltja a királyi parancs. Olyan parancsot kaptam, hogy senkinek nem mondhatok semmit se, pedig úgy érzem jobb lenne, ha elmondanám.
Nézett az öreg anyóka jobbra-balra, mi tévő legyen, kit hívjon segítségül?
Hát  amint ott kapkodott fűhöz-fához, meglátott a földön egy békát. Mindjárt felkapja és belé tette a táltos huszár zsebébe, azzal ment tovább, mintha semmi sem történt volna.
Na jó,  egyszer csak elkezdte a harangozó kongatni a delet. Hej, de nagyon éhes lett ő is, gondolta haza megy egy kis levest kanalazni, de akkor megszólalt a zsebében a béka is:
- Édes gazdám, én is éhes volnék, rólam se feledkezz meg, ha asztalhoz ülsz.
- Micsoda?  - nyúlt a zsebébe és vette ki a fura beszélő békát. - Micsoda? Hát te, hogyan kerülsz ide az én zsebembe? -  kérdezte csodálkozva?
- Én bizony úgy, hogy ide lökött hozzád, a zsebedbe az anyóka. Isten tudja mi okból, nekem nem mondott semmit se akkor.
- Azt mondod, nem mondott, s csak úgy ni, ide belökött a zsebedbe? Na jó, akkor beszélgessünk, legalább lesz akivel  megbeszéljem bajos dolgaimat.
Akkor a béka elmondta neki:
- Engem tegyél magad helyett az őrhelyre, s te eredj Talján országba és oszlasd el a veszedelmet.
Hát úgy is lett, ment a táltos huszár, ment ahova mennie kellett. De eközben a béka felvette táltos huszár emberi formáját, ruháit is hamar magára öltötte és odaállt ahová kell. De jól is tette, mert hamarosan megjött a király és amikor meglátta a békát, nagyon örült, mert azt  hitte, hogy a táltos huszár mégse szökött meg. Ekkor megnyugodott és hirtelen nagyon jó kedve kerekedett. Többé nem is zaklatta, mert azt gondolta magában, lám a fiú most mindenét felajánlja nekik.
De bizony tévedett, mert nem tudta, hogy az csak egy béka lehet. Ezalatt pedig táltos huszár megérkezett a  taljánokhoz: Ott megtalálta azokat a cselszövőket, akik a magyar király életére akarnak törni.
Valamennyit gúzsba kötötte, de ennél többet nem tehetett, mert nála éppen fordítva lett a helyzet. Hiába volt mindenhol jelen huszárként, mert alig volt több erő benne, mint egy békában. Mégis örült, mert azt hitte ennyi elég  lesz a feladathoz. Hát nem lett elég. Másnap a cselszövők szerte szét szaladtak, neki pedig vissza kellett térni Magyarországra. Szólt mindjárt a békának, hogy most már hazamehet.
Akkor a béka egy jót bukfencezett és lement róla minden varázs. Hamarosan el is kotródott a környékről. Ám, de közben a király elindult látogatóba ki a Taljánokhoz.
Hej szegény táltos huszár csak most kezdett igazán mérgelődni, mert be kellett látnia, hogy elsiette, hisz maradhatott volna még és a béka kölcsönbe vett testének segítségével   mehetett volna a király mellett, és még a közelében is maradhatott volna. De nem, inkább elküldte. Ó, vajon hova ment a béka?
Addig-addig, hogy szegény Lajos király egyes-egyedül érkezett meg a  taljánok közé. Meg is lett az eredmény, a cselszövők elfogták a királyt és meg akarták azonnal öletni, hisz ez volt a tervük, de mégse bírtak vele. Akkor elkezdték csalogatni vadászatokra, meg mindenféle fortélyos ünnepségekre és kijelöltek személyeket, hogy azok öljék meg a királyt. Csak hogy Lajos kitűnően tudott vívni, így mind a fűbe haraptak. Azonban megmaradt  egy olyan, aki vele szembe szépet mutatott, ám de a háta mögött azt leste, hogy miként keressen alkalmat Lajos  elveszejtésére.
Szép nyári este volt, felnézett táltos huszár a csillagokba és mindjárt látta, hogy   valamit tenni kell.  Elővette picike sípját, lecsalogatta égi lovát és ment hogy urát, királyát megvédje bármi áron. Sikerült is, de akkor odajött egy gnóm és azt jósolta neki:
- Jaj, nem lehet már megmenteni a király életét. Volna egy javaslatom. - mondta és akkor ők ketten megegyeztek, hogy el fogják cserélni a királyt a békára. Másnap a békára rakták a király testét, meg a  tulajdonságait, és ment a béka ahova kérte. Csalogatta a gyilkos, majd amikor a rejtekhelyre értek, rászaladt és megölte a királynak látszó békát, de nem tudta, nem is sejtette, hogy az nem lehet Lajos király. Hát értesült erről Lajos azonnal, de nem tudott mást tenni, mint hazatért és a palotában már nem királyként folytatta életét.
Telt, múlt az idő, mindenki azt hitte nem él a király, de ő ott volt a palotában és nem engedte, hogy új királyt válasszanak. Közben megjöttek a gyilkosok is, és elnyerték méltó büntetésüket.

Mind a mai napi úgy tudja mindenki, még a történészek is, hogy Lajost ölték meg a taljánok.  Festményeket készítettek erről a tényről, de Lajos nem fedte fel magát. Ezért őt megjutalmazta Isten, hogy sosem haljon meg. Ketten a táltos huszárral járják
Magyarország területét, és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy ez az ország el ne vesszen. Hamarosan eljön az idő, amikor Lajos király felfedi magát, és kiűzi az ellenséget ama trianoni végzés miatt elorzott területekről. Magyarország újra nagy lesz, méltó régi hírnevére,. Nem baj, nemsokára jön Lajos király, a mi megmentőnk, Ő majd  helyrehoz mindent.
Készen vagy -e, barátom, ne lepődj meg, ha rákérdezek:
Mondd, nem fog-e téged váratlanul érni eme nagy esemény?  Vigyázz és  készen várakozz.