Lélekmankóval a jövőbe ...

Amikor az ember fájdalmak között fekszik, elgondolkodik, mit, mért kapott. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy rájöjjön, átgondolja, mi az, ami lelkében sérült. Analizál, használja szellemi -értelmi- képességét, mit lehetne jobbá tenni, mit kell elfogadni, elengedni. Vannak ajtók, amiket be kell zárni, zsákutcába vezet, és olyanok, amiket érdemes kinyitni.

A Jung-i pszichológia, filozófia a legjobb terápia a szelektálásra és befogadásra. Minden, mindig időben érkezik. Pont most van erre szükség, de ezek összegubancolt csomók lesznek, ha nem zárjuk ki a külvilág zaját és az ezerfelé futó gondolatszálakat.

A kényszerpihenő napokban megengedtem magamnak, hogy minden, ami a mélyben szunnyadt, felébredjen, felszínre tőrjön, és útra keljen. Éljem át ismét, lelkem mai fejlettségével, felelősségérzetével, bűntudattal mindazt, amit egykor elástam a lelkemben. Elmondhatom különleges rehabilitáló élményben volt-, van részem. Bóklászok régi tájakon, hallgatok dalokat, futok nyári záporban, a forró flaszterről párolgó eső illatát az orromban érzem. Leülök frissen mázolt padra, szoknyámra csíkot pingált a festék. Kacagok, sírok, holnap ismét visszatérek. Ez gyógyír, gyógyít.

Terapeutám javaslata volt, addig kell visszajárni arra a helyre, ahol boldog-, vagy boldogtalan voltam, ahol emlékeim pihennek, ameddig nem érzek késztetést arra, hogy leüljek és várjak.

Jelenlegi viselkedésemet sokan nem értik-, félreértik, talán tőlem szokatlannak tűnik, azonban bízom abban, aki a lelkem ismeri, tudja annak minden rezdülése, szándéka és akarata őszinteséggel bizalommal készen áll a megvalósításra váró változásra.

Megértem arra, hogy éljem a családi karmámat, annak minden örömével, bánatával, a bűntudat és feloldozás mindennapjaival szembenézve.

Volt idő és elfojtott érzelem, amiben azt hittem belehalok, ma már örömmel tölt el. Minden a helyére kerül, csak dolgozni kell érte. Ehhez el kellett jutnom a végállomásig. Lélekkolostorom édes otthonában találtam meg az életem új értelmét, mert ez a „hely” ahol a lelkem is végleges otthonra lelt.