képforrás: szlt.internetről

A tiszta gyermeki lélek...

A tarka girlandok között csillogó szikrát szórtak a hópelyhek a karácsonyi fényben. Embertömeg hömpölygött az ünnepi forgatagban. Egy szőke kislány hosszú kabátjában a játékbolt kirakata előtt tétován megállt. Szétnézett, mintha keresne valakit. Senkinek nem tűnt fel az egyedül kóborló gyermek.
Várt egy kicsit, majd a kirakathoz lépett, s homlokát a hideg üveghez tapasztotta, rácsodálkozott a mozgó figurákra. Az egyik eladó észrevette, mosolyogva ki intett a kislánynak. A gyermek lyukas kesztyűjében visszaintett mosolyogva.
- Megint itt van, - szólt oda az asszony a pénztárosnak.
- Be kellene hívni, had játsszon egy kicsit. – válaszolt az éltes asszonyság.
A fiatalasszony kiment, megfogta a kislány kezét és a játékbirodalomba bevezette.
- Gyere kicsim, nézd meg a kínálatot, és játssz, amivel akarsz, ha kedved tartja.
- Köszönöm, nem tehetem. Édesanyám soha nem engedte meg, hogy összefogdossam az árut, ő is boltban dolgozott, a betegsége előtt. – válaszolt szomorúan.
- Hol van most az édesanyád?
- Az angyalok karában énekel fent a mennyei kórusban, nagyika mindig ezt mondja, de én tudom, hogy meghalt, és az Úrnál szolgál.
- Hány éves vagy, van testvéred? – érdeklődtek tovább.
- Kilenc múltam, és nincs testvérem, édesapám messze dolgozik, egy másik országban. Karácsonyra hazajön és elvisz a messzi mamámhoz fel a hegyekbe, ahol száncsengővel járjuk be az erdőt. Maguk jártak már a havasokban, látták a fenyőerdőt? Onnan jobban látni a csillagokat. Szeretek ott lenni, mert nagyon kedvesek az emberek.
- Milyenek? Ott mások, mint itt? – vallatták tovább.
- Igen. Itt a nagyit megszólják, mert nincs szép ruhám, és a cipőm lyukas. Az iskolában összesúgnak mögöttem, és szegénynek csúfolnak. Nem volt ez mindig így. Még élt anyu, mindent megkaptam. Sokat vásároltunk együtt. Ismertük a környék összes turkálóját, ha volt valami különleges szép ruha eltették nekem, anyu kimosta, kivasalta, nagyon csinos voltam benne. Nagyikával nem mehetünk, nincs egy fillérje sem ruhára, mert kell a csekkekre. Apu is keveset keres, a házunk részleteit alig fedezi, mindig mondja, legalább lesz hol lakjak, ha ő már nem lesz velem. Beteg, fél tüdeje van.
 

Nyílt az ajtó, csend lett, a beszélgetés fonala megszakadt. Az eladó készségesen a belépő hölgyhöz fordult.
- Miben segíthetek? –kérdezte kedvesen.
- LEGÓ-t szeretnék a fiamnak, azt a nagy dobozost, ami a kirakatban van.
- Betetszene jönni holnap érte? Nincs raktáron, de zárás után beveszem.
- Nincs nekem arra időm, hogy ide futkossak, húszezerért most is beveheti, - sziszegte.
- Sajnálom asszonyom, nem tudom megbontani a kirakatot, a nyitva tartás alatt.
- Mert, nem akarja, inkább a lányával kokettál. Maguk, mind egyformák! Kérem a vásárlók könyvét! – kiáltott dühösen.
- A gyermek nem a lányom, és semmiben nem akadályoz. Egy potenciális vevő, ha lesz pénze vásárolni fog, most ismerkedik a játékokkal.
- Jó lesz a körmére nézni, mert az effajta könnyen a zsebébe csúsztat valamit, csak rá kell nézni. – szólt megvetőn, éles gúnnyal.
A kislány nagy szemekkel az asszonyra nézett. Szemét elöntötték a könnyek, és ajtó felé indult. Az eladó utána lépett, átölelte a kislányt, és így szólt.
- Asszonyom a pénztárban megtalálja a panaszkönyvet, és most jól figyeljen, hogy ezt is be tudja írni, és utána hagyja el a boltot dolga végeztével! Ez a gyermek, napok óta a kirakat előtt áll epekedve. Behívtuk melegedni, és azért, hogy játsszék kicsit, de nem nyúlt semmihez, mert úgy nevelte az édesanyja, míg élt. Ön belegázolt a gyermek lelkébe, megtépázta a becsületét! Ha érdemesnek tartanám arra, megkérném, hogy kérjen tőle bocsánatot, de a maguk fajták erre képtelenek. –fejezte be megvetően.
Az asszony nem szólt semmit, csak elviharzott
 - Kislányom, ne sírj. – erre tényleg mások az emberek…
A kislány kibontotta magát az ölelő karokból. Szemét megtörölte, és kedvesen visszaszólt.
- Köszönöm szépen a kedvességüket. Kezét csókolom, kellemes ünnepeket kívánok maguknak!
Az ajtóból még visszanézett, arcocskáján nyoma sem volt az angyali mosolyának, őzike szemében mély szomorúság költözött, lyukas kesztyűjében búcsút intett.
Nem látták többé a gyermeket.