.

Ott van az én hazám

 

Ott van az én hazám,

Ahol a domb, a dombot öleli, fonja át szorosan,

A madarak szárnyalnak hegyek felett magasan.

Erdők mélyén a vadak nászi hangja hangzik,

Kopasz szikla ormán, kőszáli sas rikoltozik.

 

Ahol kanyargós utak vezetnek minden tájra,

Ahol sok kis patak, csörgedezve az útját járja.

Síkságokon látni délibábot, messzeséget,

Ahol a nap festi át sokszínűre az égi kéket.

 

Ott van az én hazám,

Hol a föld, buja termését adja a népnek,

Megannyi forrása van a mélység vízének.

 Minden tavaszon, gólyák, fecskék jönnek,

Ám az ősz beköszöntével, újra útra kelnek.

.

Ahol az orcámat a nap, és a szellő simogatja,

Ahol a hóesés, fehér pihék csillogó kavalkádja.

Virágos réteken döngicsél a méh és a darázs,

Messzire száll ez a csodás, mezei, illat varázs.

Bármit hozna a sors, soha el nem hagynám,

Mert ez, ez az én hazám!

 

Sándor Kinga

Gödöllő 2018-04-30

 

Sikoly

 

 

Soha többé nincs már mosoly az ajkakon,

Soha többé nincs már könny az arcokon.

Letörölte azt, ki rájuk mérte a halált,

melyet egy aljas, beteg elme kitalált.

 

Nem csak az a bűnös, ki a fegyvert fogta,

Az is bűnös, ki azt néki a kezébe adta.

Gyilkoltat hazug hittel, álnok szóval,

Istenünk tagadva, aljas hazaárulókkal.

 

Jönnek, csak jönnek, tengeren, apályon,

És dagályon át,

Letarolva földeket, életeket, így

foglalva el hazánk.

Dagonyáznak sártengerben, koszban,

Mocsokban, lelki, és testi fertő minden

formájában.

 

Az idegen, barbár horda,

Határokon, emberi életeken átgázolva,

Keresztény hitünket, nőket,

Ártatlan gyermekeket meg gyalázva,

Méri ránk, Allah nevében a halált.

 

Nem, nem, százezerszer is nem!

Halljátok hát, ti, hazánk árulói,

Mit sok millió ember kiált!

Nem hagyjuk elvenni életünk, Istenünk,

Nem hagyjuk nemzetünk, és hazánk!

 

 

Sándor Kinga

 

Zászló a porban

 

Férgek által megalázva, aljasul megtaposva,

Zászlónk, hazaárulók keze által hullt a porba!

Ez egy őrült elme, melynek, tette nemtelen,

Sír, zokog a lelkem, hova tartasz nemzetem?

 

Ki az-az áruló, a galád, ki téged tapos, gyaláz?

Ki az, aki által –e jelkép porba hullt, és megaláz?

Pedig csak odafent loboghat, ott lehet szabad,

De nekik mindez, csak egy színes rongy darab.

 

Nékünk ez a zászló jelkép, a magyarságunk,

A nemzetünk, létünk, a hovatartozásunk.

Melyet büszkén emelünk mindig fel a magasba,

Alatta igaz hittel vonulunk, szélben lobogtatva.

 

Ők, kik egy nemzeti zászlót nem becsülnek,

Félő, tán egyszer még az életünkre törnek.

Ahogy tették aljasul, máskor is mindezt vélünk,

Hogy elvesszen a magyar haza, és honi létünk.

 

Zászló a porban!

És most jajt kiált, hazánk, s, a magyar nemzet,

Azt taposták, amely bennünket felemelhet.

 Sírt szívünk, ahogy ott feküdt, árván a porban,

A hazaárulók által taposva, -e drága honban!

 

Zászlóinkat a magasba, most és mindörökké!

Ez az ország, csakis a miénk, a magyaroké!

Nem győzhet az áruló, mert mi érte harcolunk,

Büszkén hirdessük, hogy még élünk, s vagyunk!

 Sándor Kinga

Gödöllő 2018-03-18 

 

 

Zúgjatok harangok

 

Üzenjük harangszóval a világba,

Minden igaz, keresztény hazába!

Érces hangjukat nem némíthatja el a szél,

Hirdetik, a keresztény nemzetség még él!

 

Átzúgnak tomboló viharon, terhes felhőkön,

Hangjuk, hol lágyan szól, hol menydörgőn!

Lágy a hangja, mikor szólít áhítatos imára,

Mennydörög, ha ellenség támad a hazára.

 

Zengő hangotokkal kergessétek, a fekete felleget,

Ne engedjétek, hogy ránk hulljon ez a fergeteg.

Szívünkhöz szóltok, jelzitek örömünk, bánatunk,

Tornyok magasában őrzitek nyugodt álmunk.

 

Ha halljátok a, jaj szót, akkor együtt konduljatok,

Soha nem engedjük, hogy egyszer elnémuljatok!

 Felszentelt hírnökök, szerte a világba zúgjatok!

 Helyettünk is szóljatok, mindörökké! Harangok!

 

Sándor Kinga

Gödöllő 2018-07-08

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.