Amikor eltűnik az ész és értelem,
Nincs erkölcs, nincsenek ma szentjeink,
Csak káromlás és egymást átkozástól
Hangos a lég, a tér és mezeink.
Amikor puszta hatalomvágy izzik
Minden ember szemében, s ha tudná,
Hogyan kell szemmel másokat megölni,
Tömegsír sem volna, mi ezt befogadná.
A gondolat elszállt, helyébe a semmi
Légüres teret nyújt minden ocsmányságnak,
Azt hiszi ezáltal ura a gonosznak,
Széttépheti létét a jó uralmának.
Hazugság, rágalom szitok és enyészet
Ezt fröcsköli felénk ma minden média,
Okos szó nincs köztük, ész érv még kevésbé,
Feltételezve, hogy aki hallja, céda.
Még néhány nap és vége lesz majd ennek
A levegőt szennyező átkos rohanásnak,
Ott, a magány függönye tövében
Rajtad áll, hogy meddig tart a bánat.
Rajtad múlik akkor, ott, a csendben, minden,
A kezedben ott lesz a nemzeted sorsa,
Mondj egy fohászt, kérjed nagyon a jó Istent,
Vezessen el téged az igaz valóra.
Vezesse a kezed az igazság felé,
Vigyen olyan útra, mely előre mutat,
Tenni a hazáért, tenni emberekért,
Ez a legtöbb, amit a sors nékünk juttat.
Április 8. ez egy, olyan szikra dátum,
Melyet felcsiszolni szükség és lételem,
Biztosítja nékünk minden szabadságunk
Elmúlik, elsorvad ettől a félelem.
Tegyél arról Te is, hogy ez így lehessen,
Add a voksod oda, hol a béke terem,
Borítsa népünket mindenütt az áldás,
Múljon el az átok, megbékélés legyen.
(CsV)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves Vera, köszönjük a szép verset, minen betűjével egyet értünk. Péter és Katalin