HAJLÉKTALANOK, ÉS A MAGYARSÁG ÖNTUDAT

Ma állok az Új Buda Központ 47-es villamost pótló busz megállójában az unokámmal.

Árnyék szinte semmi, ezért mindenki, aki csak teheti, a kis fa árnyékába próbál húzódni.

Így tesz az a három hajléktalan is, akikről nem tudni, hogy utazni szeretnének-e.

Az egyikük, egy kicsi, tán 150 cm-es, hajlott hátú férfi, kinek kezében egy üveg, valamilyen kétes eredetű lőrével töltve.
A másik kettő, épp csikkek után néz, de közben a mai meccsről beszélgetnek.
Nem igazán értem, hogy mit, meg hát az unokámnak sem áll be a szája, így rá figyelek.

Talán két perc múlva csatlakozott hozzájuk egy negyedik hajléktalan is, borzasztóan letört ábrázattal.
Rögtön neki esik a másik három, hogy hol a zászló, hisz oda adták rá a pénzt, amit ennivalóra szántak, meg cigire!

A cingár emberke mentegetőzik, hogy nem tudta megvenni, de nem értem, hogy miért.
Ebben a pillanatban, egy másik utas, ki eddig egy barátjával várakozott kissé távolabb, oda lép a hajléktalanokhoz, és jó hangosan, tenyérbe mászóan gúnyosan, oda szól a vitatkozóknak:

-Ugyan mi az anyátok p.......nak nektek a zászló, inkább mosakodásra költsétek a pénzt, különben is ti miért szurkoltok Orbán csapatának?

Erre, a kicsi, 150 cm-es, kissé púpos emberke, kihúzta magát, és hatalmas öntudattal válaszolt, feléje lépve a gúnyolódónak!

-MERT MAGYAROK VAGYUNK!

Esküszöm, hogy abban a pillanatban legalább két méter magasnak, és ereje teljében lévő férfinak látszott.

A kretén gúnyolódó is talán megérezhette ezt, vagy elszégyellte magát, mert rögtön visszavonulót fújt, és elsomfordált jó pár méterrel odébb, barátját is hátra hagyva.

Mivel kíváncsi ember vagyok, megkérdeztem tőlük, hogy miért nem tudták megvenni a zászlót.

Válasz: Hiányzik belőle 200 Forint.

A pénztálcámba nyúltam, kivettem 200 Ft-ot, és oda adtam.

A cingár emberke lelkesen elszaladt, a többiek köszönetet mormolva, ismét a betont, és a kerítés tövében lévő füvet pásztázták, cigarettacsikk után kutatva.

Sándor Kinga