A kis tündérleány

 

Hol volt, hol nem volt, valahol egy kisleányka szobájában egy játék polc.

Ezen a polcon, csodálatosabbnál, csodálatosabb babák sorakoztak, gyönyörű ruhákban pompáztak.

A kislány nagy gondot fordított rájuk, minden nap új ruhába öltöztette őket, vagy ügyes kézzel, nagy szeretettel átalakította.

A sok baba között volt egy tündérkisasszony, úgy hívták, hogy Tündérke.

Csodálkozó, kék szemével nézett a világba, figyelte a körülötte történteket, és gyönyörködött a többi babába.

Minden nap, mikor éjfélt ütött az óra, a babák életre keltek, és sétáltak, csacsogtak, dicsérték egymás ruháját, cipellőjét, haját.

Történt egyszer, hogy a kisleány véletlenül letörte Tündérke egyik szárnyát, amely olyan szerencsétlenül tört, hogy soha többé nem tudták meg javítani.

A kislány nagyon bánatos volt ez miatt, és ettől fogva még jobban szerette Tündérkét.

Minden este gyönyörűen megfésülte, és a legnagyobb gonddal öltöztette pompás ruhákba.

Éjfélkor meg is jelent Tündérke az összejövetelen épp úgy, mint mindig, de szinte senki sem vette észre, mintha ott sem lett volna.

Csak egy-két régi baba szólt hozzá, dicsérte meg, a többiek pedig, levegőnek nézték.

Ez így ment napokon, heteken át, és a kis Tündérke egyre szomorúbb lett, nagyon fájt neki, hogy a szárnya miatt így semmibe veszik.

Olyan is előfordult, hogy részt sem vett az éjszakai csacsogásban, csak hallgatta a többieket, senkinek sem hiányzott, legalább is akkor úgy gondolta.

Mindig behúzódott a polc sarkába, szemeit lecsukta, de a fülét nem tudta befogni, mindent hallott.

Hallotta, hogy csacsognak, kacagnak a többi babák, és egyre szomorúbb, egyre bánatosabb lett.

Már az sem érdekelte, hogy a kislány hogy fésüli, öltözteti, a tükörbe sem nézett többé.

Pedig ennyi babusgatásban a kislány részéről, egyetlen babának sem volt része.

Ez a mérhetetlen szomorúság, bánat, kezdett átcsapni haragba minden iránt, ami körül vette.

Haragudott a babákra, a világra, és főleg önmagára.

De kíváncsisága nem hagyta nyugodni, és néha, néha fél szemét kinyitva, nézte és mérgesen kritizálta magában a többi babát, pedig tudta, hogy nincs rá oka, hisz ők tényleg hibátlanok, és szépek.

Ahogy így duzzogott a polc sarkában, egyik éjjel oda ment hozzá az egyik baba, és meg kérdezte, hogy ő miért nem megy közéjük, mikor olyan szép, hogy ezt mindenkinek látnia kell.

Nem válaszolt, csak még jobban becsukta a szemét, és lebiggyesztette a meggyszínű, kicsi száját.

De a baba ezt nem vette rossz néven, hanem kellemes, csilingelő hangján el kezdett hozzá beszélni.

Elmondta, hogy mindig mennyire csodálta Tündérke szépségét, és mit nem adna egy szárnyért, nem is kellene neki kettő, egy is elég lenne.

Tündérke csak hallgatta, hallgatta, és mintha kezdett volna eltűnni a harag, a többiek iránt.

A baba, a végén meg jegyezte, hogy nem minden a külső szépség, hanem az a fontos, hogy milyen a lelke valakinek, milyen jó a szíve, és hogy önzetlenül tudjon szeretni.

Majd szép lassan megfordult, és elment, hogy elfoglalja a helyét a polcon, hisz már pirkadt.

Tündérkének a következő éjfélig volt sok ideje gondolkodni a hallottakon.

El is szégyellte magát, de nagyon.

Ha tudott volna, még sír is, de hát nappal ezt semmiképp sem lehetett.

Végre meg értette, nem az a fontos, hogy más milyennek látja, hanem az, hogy ő hogy érez, meg tett-e mindent azért, hogy szeressék, tiszteljék, elismerjék.

Nem a szépségét kell csodálni, hanem a jó tulajdonságát, az eszét.

És ha ezeket a jó tulajdonságokat nem is veszik észre, az nem jelenti azt, hogy ő egy értéktelen baba lenne.

Ez azoknak a babának a felületessége, akik csak a külleme miatt nézik értéktelennek.

Tündérke alig várta, hogy éjfélt üssön az óra, és ő is újra ott legyen a többi baba között.

Meg fogadta, hogy soha sem fogja magát kizárni a baba társaságból, és az sem baj, ha senki sem dicséri.

 Most már tudta, és érezte, hogy csak saját magának köszönheti magányos óráit és a világ iránti haragját.

Ezen az éjszakán szép, kék szeme, újra csodálkozva nézett a világba, és meggypiros, kicsi szája, már ismét boldogan mosolygott.

 

Sándor Kinga

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés