Egy idézet és a véletlen (Herczeg Ferencről)

Ma egy érdekes idézetet olvastam, amit Herczeg Ferenctől tett fel valaki a saját oldalára. Nem is annyira az idézet aktualitásán akadtam fenn, hanem azon, hogy Herczeg Ferencet idézik. Emlékszem, amikor kislány voltam, kötet számra hoztam át M. Feri bácsiék, a helyi Fiúiskola igazgatójának padlásáról az Új Idők c. kulturális hetilapot, amit ők a padláson rejtegettek egy nagy katonai ládában, pergament papírba csomagoltan gondosan, cukorspárgával átkötözve. Fontos volt a rejtegetés a háború utáni kulturális padlássöprés okán is. 1911-től minden egyes évfolyam hiánytalanul megvolt. Nagymamám a lelkemre kötötte, ha valaki megnézné, hogy mi van a cekkerben, azt kell mondanom, hogy egy régi újság, amiben a megfejtett rejtvényeket a nagymama kiradírozza és újra megfejti azért cipelek ekkora paksamétát. (Persze, soha nem értettem, hogy a tintaceruzával megfejtett rejtvény-fejtményt meddig kell majd dörzsölni, hogy ne látszódjék át a definícióra adott előző válasz). No, szóval akkor találkoztam először az Új Időkkel, benne a Herczeg Ferenc által írt Ceruzajegyzetekkel, amiken lopva magam is jókat derültem. Ott láttam először csodálatos fényképeket Dulovits Jenő fotoművésztől, de Lyka Károly művészettörténész festőművész grafikái, tollrajzai is ott ragadtak meg. Lyka Károly fontos személyiségnek számított a családunkban, hiszen nyitrai származású volt, mint anyai nagyanyám, akinek mindössze egyetlen festménye maradt meg a háború után, aki éppen Lyka felesége, Minich Ida inspirálására festett. No de visszatérve Herczeg Ferencre, aki több évtizeden át a magyar irodalmi élet vezéralakja volt, sőt még Nobel díjra is jelölték, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, sőt alelnöke volt, valamiért ma már némaság veszi körül mind személyiségét, mind írói múltját. (1919-ben a dicsőséges tanácskormány idejében Nagyapámmal és E.Tiborral együtt ült a kommunisták fogházában). Nem tudom, hogy miért most a csend? Vajon miért? Úgy tudom, hogy több, mint 50 regény szerzője. Ilyen rövid az emlékezet? Vagy bűn-e, hogy Tisza István illetve a két háború közötti elit szolgálatában állt, mint több millió magyar ember...aki akkor élt?
Mire nem emlékezik az ember egy idézet kapcsán….hm…
és akkor az idézet, amit idemásolok:
„A mai kor már nem tűr úriembereket. Nem akar semmit, ami egyéni, semmit, ami különbözik az átlagtól, aminek ritkasági becse van. Kötelező az, ami ordináré. Ordináré emberek persze azelőtt is voltak, de akkor szégyellték és letagadták magukat. Ma azonban divatot, meggyőződést és világnézetet csinálnak önmagukból. Ordinárénak lenni szent jog, sőt kötelesség is.” (Herczeg Ferenc). Hát talán ez a baj....
(GundyS, 20160224)