NEKÜNK ADÓSUNK EURÓPA

Először is beszéljünk Trianonról, na, nem akarok messzemenően itt erről értekezni, hisz aki ezt olvassa, az már szinte mindent tud róla.

Viszont aki pedig semmit sem hallott ezekről a dolgokról, az üsse be a Google-be, hogy trianoni békeszerződés, ott mindent elolvashat.

Akkor kérdezhetitek, hogy miért írom le ezt a pár sort:

Nos, csak azért, mert nekünk adósunk Európa és most még mindig, újra velünk akarnak fizettetni.

Semmilyen migráns adót, sem semmi mást nem vagyunk hajlandók fizetni, hisz már így is a gatyánkat, sőt a bőrünket is lehúzták rólunk.

Fizettünk mi már Magyarország határaival épp eleget!

Magyarország, valamivel több, mint a ⅔-át – 67%-át, Horváth országgal együtt 71%-át – elvesztette területeinek.
És még mindig mi fizessünk?

Ide teszek két idézetet, két ismert embertől:

„Vegyék tudomásul, ha ezúttal is kitartanak függetlenségük mellett, ha ellenállnak a német nyomásnak és háború esetén igyekeznek Lengyelországgal és az Önökkel szomszédos kis nemzetekkel együtt megakadályozni, hogy a németek elárasszák Közép- és Kelet-Európát, Magyarország revíziós igényei bőkezűen fognak kielégítést nyerni. Ha arra kerül a sor, emlékeztessenek erre a kijelentésemre. Ha Magyarország megint a németek oldalán harcolna, ne csodálkozzanak, ha a legrosszabb vár Önökre.”

„Winston Churchill”

És a legigazabb mondás, ránk, magyarokra, Théophile Delcassétól:

„Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás”. 
„Théophile Delcassé”

És ezzel még nincs vége, fizetünk mi még másnak is!

Még mielőtt valaki is azt vetné a szememre, hogy holokauszt tagadó vagyok!

Teljes mértékben elismerem, hogy sajnos, volt holokauszt!

Két, volt ismerősöm elbeszéléséből nagyon sok mindenre fény derült már gyermekkoromban, már egyikük sem él, sok évvel ezelőtt meghaltak.

Ők voltak a pró és kontra!

Egyiküket deportálták, mert zsidó volt, a másikuk parancsot teljesített, és segédkezett benne.
Mindkét embert személyesen ismertem és ők is ismerték egymást gyermekkoruktól fogva.

A Hölgy, nevezzük Eszternek, elment tanúvallomást tenni János mellett. (neki ezt a nevet adtam)
Eszter, konkrétan a gázkamrából menekült meg külső segítséggel, János pedig menekülni kényszerült Ausztriába, ott alapított családot, a gyermekeit is ismerem.
Eszter két fiát is ismerem, hisz együtt nőttünk fel.

Eszter hiába bizonygatta, hogy János mennyit segített a vonatra bezsuppolt szerencsétlen embereken, távollétében mégis elítélték.

Tehát ez a kis szösszenet, remélem, hogy nem fog kikiáltani holokauszt tagadónak.

És mégis, még mindig mi vagyunk az adósai minden olyan embernek, kit aljasul elhurcoltak, gázkamrában, vagy más módon kivégeztek.

Még mindig mi fizetünk, de már nem nekik, hanem gyermekeiknek, unokáiknak, dédunokáiknak!

Vajon miért kell még mindig fizetni, miért tartozunk még mindig és ez meddig fog így lenni.

Szerintem, leróttuk már azt az adósságot, amivel igazából nem mi tartoztunk.

Mikor fog fizetni az igazi bűnös és mikor fog fizetni nekünk Európa?!

MERT NEKÜNK ADÓSUNK EURÓPA!

Sándor Kinga