1884-ben, Csáktornyán született, majd 14 éves korában belépett a ferences rendbe, amely közösség vezetője, látva a lelkes, fiatal ferences képességeit, Rómába küldte tanulni. 1907-ben a lateráni bazilikában szentelték pappá. Visszatérve Magyarországra, Baján és Gyöngyösön, a rend noviciátusában és teológiáján nevelte a következő ferences generációt. 1915-ben Szegedre, az alsóvárosi ferences templom-és kolostor elöljárója és rendi tanácsos lett. Itt érte őt az 1919-es kommunista ámokfutás, amely ellen beszédeivel, és tanácsaival harcolt, világos keresztényi útmutatást adva azoknak a tiszteknek, köztük Horthy Miklós ellentegernagynak is, akik Szegedről indulva véget vetettek a magyarországi értékpusztításnak, annak a gyilkosságsorozatnak, amelyet a nem keresztény, kommunista lázadók műveltek.

1920. augusztus 24-én, Szegeden püspökké szentelte Csernoch János Prímás, esztergomi érsek. A Nemzeti Hadsereg első tábori püspökének nevezték ki. 1925-ben lemondott a tábori püspökségről és a pasztorációs munka mellett társadalmi szervezeteket vezetésével, irányításával foglalkozik. Két kinevezést is visszautasított, mert nem kívánta elhagyni Magyarországot. A Jeruzsálemi segédpüspökséget és a kassai püspökséget sem fogadta el. Három hónapos szentföldi látogatása után könyvet írt „A Szentföld” címmel, kezdeményezte a Katolikus Lexikon kiadását, amelyet a kor másik közismert egyházi személyisége, Bangha Béla valósított meg. 1930-ban az amerikai magyarokhoz látogatott, s látogatása hatására sokan hazaköltöztek, hogy az elcsatolt területek visszafoglalásában részt vehessenek. Megszervezte a Sziklatemplom megépítését és segítette a Pálos rend visszaköltözését Magyarországra.
Az 1938-as és 1940-es döntések után a visszaszerzett területeken számos látogatást tett, és aktívan részt vett abban, hogy a csíksomlyói Kegyhely templomát a későbbi vértanú – akit a Duna-csatornánál egy másik rabbal, lapáttal verettek agyon román fogvatartói–, ferences házfőnök budapesti segítséggel felújíthassa. Purgl Magdolna, a Kormányzó hitvese, Zadravecz püspök kérésére gyűjtést rendezett a Budavári Királyi Palotában erre a célra, s P. Boross Fortunát megkezdhette a felújítást.
Építeni kezdte P. Majsai Mórral a Magyar Szentföldet a Hűvösvölgyben, ahol a szentföldi kegyhelyek másolatai voltak láthatók. A háború azonban nem engedte befejezni a nagy művet, amely bár fékészen ma is áll, ám enyészetnek indult…

1944-ban az üldözöttek mentése foglalta le a püspököt, s mert felsőházi tag volt, Szálasi eskütételén Serédi Jusztinián érsek kérésére részt vett, hogy jelenteni tudjon az ott történtekről. E jelenlét viszont sok üldözött életét mentette meg, mert sok esetben a nyilasoktól kapott élelemmel látta el a rend által bújtatott zsidókat.

A háború végén egy szovjet tiszt figyelmeztette, hagyja el az országot, mert a kommunisták az 1920-as cselekményeiért feljelentették a szovjet katonai ügyésznél. A püspök nem ment el, hiszen semmilyen törvénytelenséget nem követett el sem 1920-ban, sem az előtt, sem azután. Mégis letartóztatták és két évig előzetesben volt, amely fogvatartás alatt embertelen kínzásoknak vetették alá. Egyebek között papi tisztaságát a német táborokból visszajött fiatal nők tették próbára…
A Népbíróság azonban nem tudta elítélni, így a két éves előzetes letartóztatást beszámítva az ítéletbe szabadon engedték, de kijelölt tartózkodási hellyel, amely ekkor Máriagyűd volt. 1950-ben, amikor betiltották a szerzetesek működését, kényszerlakhelyeken húzódott meg. Végül 1955-ban Zsámbékra a plébániára került, s érvényben maradt a Budapestről való kitiltása is. Ennek ellenére a civil megfigyelőket kijátszva több alkalommal elhagyta e kényszerlakhelyet, s mintegy harminc olyan kispapot szentelt lakásokon, akiket politikai okokból kitettek a teológiáról. Tabódy István atyát, aki a papszentelések szervezője volt, 12 évre ítélték. (Ő, 1972-ben szabadult.)

Zadravecz püspök öreg és beteg volt már, de a zsámbéki plébánia kerítését is magasabbra építette a hatalom, szögesdróttal a tetején…. mert félt a kommunista diktatúra magától a keresztény, a világos és nyílt nemzeti szellemiségtől. Zadravecztől, akit főellenségként kezeltek, s akit olyan jelzőkkel illettek, mintha vérszomjas, antiszemita gyilkos lett volna. Pedig a kommunisták Népbírósága sem tudta elítélni, mert nem volt még koholt vád sem, amely alapján évtizedekre vagy halálra ítélhették volna. A politika azonban nagy úr, így még ma is „finoman” bánnak élete, életműve értékelésével, tanításával, terjesztésével. Hiszen ma is azok az ellenzéki hangadók, akik, vagy akiknek elődei hazugságaikkal számos nemzeti nagyságunk szobrának avatását, életművük tanítását megakadályozzák a saját maguk által kitalált hamis vádak alapján.
Zadravecz István ferences életpéldájára ma van a legnagyobb szükségünk, hiszen Európa és benne Magyarország, a Kárpáthaza soha nem látott veszélyben van, amely veszélyt nem a megszálló hordák jelentik első sorban, hanem az a határozatlan és liberális, Isten és hit nélküli politikai politika, amelyet Európa vezetői – árulói – ma tanúsítanak, s amely szellemiség ellen Zadravecz püspök 1920-tól haláláig - keserves kínokat kiállva, példát adva nekünk a mai nehéz időkre – küzdött…

Stoffán György