Egérnéne, hogyan járt túl a macska eszén

Történt egyszer, hogy a macska elhatározta, egérpecsenyét eszik vacsorára. Megunta a tejet, amit gazdaasszonya rakott minden este elébe a kis tálba. Éppen, hogy csak belekóstolt és már ment is tovább. Pedig máskor mindig szívesen lefetyelte ezt a finom nedűt.

– Ma inkább fogok magamnak egy jókora egeret és azzal tömöm teli a bendőmet – mondta és elindult, hogy tervét megvalósítsa.

Tudta jól, hol laknak az egerek. Csak be kell surranni az éléskamrába és várni az alkalmat, hogy valamelyik lyuk környékén megjelenjen egy cincogi. Nem egyszer, nem kétszer egerészett már itt és eddig még sohasem csalódott. Azt remélte, hogy most is sikeres lesz a zsákmány és jóllakik finom egérhússal.

Nem volt nehéz bemenni a kamrába. Kicsi ablaka éjjel – nappal nyitva volt. Igaz a gazdaasszony lelkére kötötte, hogy kizárólag csak egerészés céljából mehet be. Ha netán rajtakapják, hogy megdézsmálta az ott tárolt ennivalót, akkor jobban teszi, ha messzire elkerüli a házat.

Soha nem szegte meg ezt. Pedig sokszor igen nagy kísértést érzett, hogy belekóstoljon a polcokon tárolt edényekbe. Ilyenkor mindig lelki szemei előtt látta a gazdaasszony hatalmas söprűjét, és Isten ments, hogy valaha is az táncoljon a hátán.

Most is óvatosan lekuporodott az egyik piros lábas mellé és figyelt. Várta a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphasson az éppen a közelében ólálkodó egérfiúra vagy egérlányra. Ma sem kellett sokáig várnia, egyszer csak a sarokban levő lyuknál megjelent egy egér. Egérnéne volt, élelembeszerző útra indult. Odabent a kicsi egérkölykök éhesen várták anyjukat.

Még mindig ott volt a polcon egy jó nagy darab sajt, amiből tegnap este is lakmároztak. Most is erre számított Egérnéne és a sajt felé vette az irányt. Annyira biztos volt dolgában, hogy észre sem vette a macskát.

Az el is kapta a szerencsétlen egeret.

– Na, megfogtalak – örvendezett a macska. – Ma te leszel a vacsorám.

-Jaj, jaj, cica koma! Kegyelmezz életemnek! Ne egyél meg. Odahaza várnak a kicsinyeim. Szegénykék ma még semmit sem ettek.

A macskát ez nem nagyon érdekelte. Már régóta vágyott finom egérpecsenyére. Akárhogy is rimánkodik egérnéne, nem engedte el. Jól erősen a karmai közé fogta a ficánkoló cincogit és alig várta, hogy elfogyassza a megszerzett vacsorát.

Egérnéne végső elkeseredettségében így szólt fogva tartójához:

– Nem bánom, ha meg kell halnom, akkor meghalok, de lenne egy utolsó kívánságom.

– Mi legyen az? – kérdezte kíváncsian a macska.

– Szeretnék még egyszer sétálni a gazdaasszony virágoskertjében. Ígérem, nem szökök meg. Kérlek, teljesítsd az utolsó kívánságomat!

A bajuszkirály nem volt rosszindulatú. Kicsit megsajnálta az egérnénét.

– Nem bánom, sétálhatsz a gazdaasszony virágoskertjében, de ha megpróbálsz megszökni csúnyán, megjárod.

Egérnéne fogadkozott, hogy ilyenre még csak nem is gondolt. Boldogság lesz számára életében utoljára megpillantani a csodaszép virágokat.

Elindultak a virágoskert felé. Egész úton csacsogott az egér. Magyarázta a macskának, melyik, milyen virág.

– Ez itt a rózsa, az ott a százszorszép és így tovább, és így tovább.

A macska már nagyon unta, hogy egérnénének be nem áll a szája, szünet nélkül karattyol cincogó hangocskáján.

– Elég legyen! – mondta mérgesen. – Nézzél jól körül és búcsúzzál el életedtől! Már nagyon éhes vagyok. Nincs kedvem virágokról beszélgetni. Meddig akarsz még itt nézelődni?

– Mindjárt, kedves macska koma, csak még oda elmegyünk, ahol azok a szép nagy bokrok vannak.

Egérnéne egészen megszédítette a macskát. Észre sem vette, hogy a bokron túl van a kutyaól és abban lakik a macska ősi ellensége a félelmetes kutya.

Amikor megkerülték a bokrot, egyszer csak a kutyával találták magukat szembe. Az egérre a nagy állat rá sem hederített, de ellenben, a macska igen csak felkeltette az érdeklődését. Még szerencse, hogy a közelben volt egy magas fa, ahová fel tudott szaladni. Ez alatt egérnéne elindult haza a kicsinyeihez.

Szegény macska sokáig kuksolt a fa tetején. Szerencséjére a gazdaasszony kijött a házból és megszánta. A kutyát elvitte a fa alól, pedig annak nem nagy kedve volt hozzá. Szívesen eljátszadozott volna a hívatlan vendéggel.

– Látjátok aranyoskáim, – mondta egérnéne a gyermekeinek odahaza, de előtte még beszaladt a kamrába egy kis sajtért – mindig észnél kell lennünk. Egy kis furfanggal túljárhatunk a macska eszén.