2014.07.30. 18:43, Vinczer S. Péter tollából
KI A FELELŐS?
A német megszállás emlékműve kapcsán megy a cirkusz, főleg azzal vádolják a kormányt, hogy az a célja szobor üzenetével, hogy Magyarország nem felelős a zsidók szenvedéseiért, a deportálásért. Történelemhamisítás, holokauszt tagadás, antiszemiták, nácik fasiszták, és ehhez hasonló jelzőkkel illetik azokat, akik megpróbálják a történéseket valódi igazságában, a helyzet tükrében feltárni. Nem szándékozok szerecsenmosdatásba kezdeni, tudjuk, és nem tagadjuk, hogy voltak a nyilasok között éppen elegen, akik örültek a németek által megadott lehetőségnek, hogy a zsidóságon úgymond bosszút álljanak. Legtöbbjüket el is ítélte a Népbíróság, egy részük meg jó lett az AVÓ-ban verőlegénynek.
A zsidótörvényeket kénytelen volt a törvényhozás meghozni, de a végrehajtás már ímmel-ámmal történt. Kialakult a stréber rendszer. A stréberek nevén szerepeltek a zsidó vállalatok, ingatlanok. A részletekbe nem bocsátkozok, ez egy külön téma. Az biztos, hogy 1944. március 19-e forduló pont Magyarország történelmében. Bár addig sem voltunk teljesen függetlenek, addig is Hitler kívánságainak eleget kellett tenni abban a reményben, hogy a győztes háború után visszakapjuk az elcsatolt területeket. A Bécsi döntések ezt az ígéretet voltak hivatva bizonyítani.
Horthy Kormányzó Úr kénytelen volt olyan miniszterelnököt kinevezni, aki Hitlernek megfelelt.
1944. március 15-én, az operaházi ünnepségen, a német nagykövet Hitler nevében meghívta Horthyt Kleissheimbe tárgyalásra. Másnap a koronatanácson nehéz döntést kellett hozni. Ha a meghívást elutasítja Horthy, attól tartottak, hogy kiváltsák Hitler haragját. Végül Horthy Sztójay rábeszélésére határozott, hogy akár az életét is feláldozza, és utazik. A Turán motorvonaton érkezett a főhadiszállásra, a kiszállás előtt háromszor vette magához a pisztolyát, és tette vissza. Feltehetően nem kutatták volna ki, de onnan élve ki nem lehetett volna jutni, és az ország javára sem használt volna a merénylet.
Tehát, megkezdődött a “megbeszélés”, Hitler közölte, hogy megszállja Magyarországot, és a csapatai már megkezdték a bevonulást. Horthy felugrott, tiltakozott, és elrohant a szobájába. Hitler futott utána… azonnal vissza akart indulni. Hitler le akarta tartóztatni de Sztójai erről lebeszélte. Hitler időhúzásba kezdett, és csak másnap engedte útjára Horthyt. A Turán állandóan alagutakban veszteglett légi riadók okán, és 2O-3O kilométeres sebességgel haladt, és 21-én reggel futott be a nyugati pályaudvarra. Ekkor már a németek elfoglaltak minden stratégiailag fontos pozíciót.
A magyar katonaság tétova volt, felső parancs híján, kevés kivétellel nem mertek ellenállást kifejteni.
Az erőviszonyokat tükrözi, amikor Hitler érdeklődött a katonai szakértőjétől, hogy mennyi időbe telik Magyarország elfoglalása, a felelet: Ha nem lesz ellenállás, akkor 24 óra, ha lesz, akkor 12 óra, mert elmaradnak az üdvözlő beszédek!
Az I. Hadsereg megszállóként Európában volt, (orosz fronton), ezt szerette volna Horthy hazavinni. Szóba sem kerülhetett.
Tehát valóságban Magyarország katonai szuverenitása megszűnt. Edmund Veesenmayert teljhatalmú német megbízottjának nevezte ki Hitler.
Idézet:
“4. Német polgári hivatalok, melyeknek Magyarországon kell működniük, bármilyen természetűek legyenek is, csak a birodalom teljhatalmú megbízottjának hozzájárulásával jöhetnek létre, neki vannak alárendelve, és utasításainak megfelelően tevékenykednek.
Az SS és a rendőrség feladatainak, melyeket magyarországi német szervek hajtanak végre, és főleg a zsidókérdéssel kapcsolatos rendőri teendőknek a végrehajtására a birodalom teljhatalmú megbízottjának törzskarához magasabb rangú SS-és katonai vezetőt nevez ki, aki az ő politikai utasításainak megfelelően jár el.
5. Mindaddig, amíg német katonai csapatok maradnak Magyarországon, a katonai szuverenitást ezeknek a csapatoknak a parancsnoka gyakorolja. A parancsnok alá van rendelve a haderő főparancsnokságnak, és utasításait attól kapja.”
(A Führer Főhadiszállása, 1944. március 19.)
Aki további részletekre kíváncsi, a Vikipediában Edmund Veessenmayer címszó alatt talál rengeteg anyagot.
Az egyik angol nyelvű leírásban, amit mellékelek, Veessenmayert 3OO,OOO magyarországi zsidó haláláért teszi felelőssé!
Ebben a leírásban találjuk, hogy 1941 elején Horvátországban fontos szerepet játszott a horvátországi, és szerbiai zsidók likvidálásában. 1944. június 13-án jelentette: 289,357 zsidó 92 komplett vonatszerelvény 45 vagonból álló távozott a birodalomba. Június 15-én Ribbentropnak küldött táviratában 34O,OOO zsidó Németországba való deportálásáról ír, jelezve, hogy Magyarországról a végleges megoldásban 9OO,OOO lesz deportálva.
A napnál világosabb, hogy ki a felelős a magyarországi zsidók deportálásáért. Jogos a kérdés: kivégezték ezt a szörnyeteget is Nünbergben? NEM!!!
2O évet kapott, később felére redukálták 1951-ben, majd még ugyanabban az év december 16-n szabadlábra helyezték, ezzel minden ember meggyilkolásáéért közel 6 percet töltött börtönben.1977 ben 73 éves korában szív elégtelenségben halt meg Darmstatt-ban.
Felvetődik a jogos kérdés: Miért nem emelt vádat ellene a Wiesenthal náci-vadász? Az Eichmann perben tanúként hallgatták ki. !!??? Lehet ezt megérteni? A háromszáz ezer magyarországi zsidó haláláért, az emberiség ellen elkövetett bűnért kapott 2O évet, és hat év után egy magas rangú amerikai katonatiszt szabad lábra helyezte.
De a mi szempontunkból, mért nem őt vádolja a MAZSIHISZ a deportálásokért. Ő volt a mindenható teljhatalmú Hitler helytartója, Horthy felettese.
Egy szó, mint száz, a magyar hatóságokat a megszállás után történteké nem lehet okolni. Parancsra cselekedtek. Úgy, mint a Zsidó Tanács Stern Samuel vezetésével, akik parancsra listázták a deportálandó zsidókat, és meg sem mondták, hogy hova viszik őket.
Mindannyian vesztesek lettünk a megszállással, a zsidók, akiket német parancsra bevagoníroztak és azok is akiknek végre kellett hajtani német parancsra. Azok is akik a Bajcsy- Zsilinszky perben halálra lettek ítélve, és mindazok, akiket letartóztatott a Gestapo, és az egész ország.
A kiugrás megakadályozásában is oroszlán része volt Veessenmayernek.
Tehát igenis helyes, és jogos a német megszállás áldozatainak emlékművet állítani.
A tiltakozók meg jobban tennék, ha történelmi ismereteiket gyarapítanák.
Véleményem szerint Horthy Kormányzó Úr Hitlerrel jó hiszeműleg szövetkezett abban a reményben, és bízva az ígéretben, hogy az elcsatolt területeinket visszakapjuk.
Az első nézetkülönbség a Lengyelország lerohanásával kapcsolatban lépett fel, amikor Horthy nem engedte a német csapatoknak a Magyarországról való támadást.
Erre Hitler:”Aki a főzésben nem vesz részt, az a lakomán sem vehet részt!”
Sajnálom a zsidóság szenvedését, de ezért minket, magyarokat ne vádoljanak, és engedjék meg nekünk, hogy a magyarok szenvedéseiért is könnyet ejthessünk. Ezzel kapcsolatban is látható a kettős mérce. A magyar parancsvégrehajtót halállal büntették a Népbíróságok, a német parancskiadókat meg esetleg pár év börtönre… Nekünk nincs mit szégyellni, és igazságtalan az a megállapítás, hogy Magyarország nem védte meg a polgárait. Ön meg tudta volna védeni?
Vinczer S. Péter
Forrás:
Nem ismertem a számszerű részleteket. Ezeket az eseményeket ki kellene beszélni, és közzé tenni, hogy minden állampolgár tisztán lássa és megismerje. Csak így lehetne megteremteni a békés egymás mellett élést hazánkban. A zsidóság nagyon megszenvedte a nácizmust, a magyarság a kommunizmust. Egymás tragédiáját tiszteletben tartva, megértve, empátiával kellene közösen emlékeznünk, és mindent megtenni, hogy soha többé hasonló ismétlődhessen.