KÉNYSZER PÁLYÁN VAGY ...

Sokszor felmerül az emberben, miért van az, hogy nagyon sok esetben egyes helyeken olyan emberek kerülnek országok, városok, községek, élére, vezetőségi és képviselői székeibe, akiknek még a közéletbe sem lenne keresni valójuk.
Tehát, pontosabban sem szakmailag, sem erkölcsileg, emberileg. Azonban ők erre fittyet hánynak és gátlástalanságuk, a pofalemezükre nőtt vastag bőr ebben nem gátolja, hanem segíti őket. Igen ám, mert a születésünkkor a szégyent úgy osztják, sorban állunk érte, és akik elől kerülünk, kerültünk azoknak jut néha túl súlyba, másoknak, akik a sor hátsó felére kerülnek, vagy a végére, kevesebb, sőt semmi sem marad.
Ők aztán mindig és minden körülmények között valakik, vagy annak hitetik magukat, mert a szék, a jó fizetés, a semmittevés, a megvesztegetés, a csurran, cseppen jobbról, balról jövedelmező.
Érdekcsoportok kiszolgálása, a rokonok törvénytelenségeinek az elnézése, a törvénytelenségek szavatolása, mind, de mind körülmények és feltételek, ahhoz, hogy valaki valahol valakiknek a malmára hajtsa a vizet. Igen, biza mert víz az van bőven főképp felhőszakadások után, árvizekbe torkolódva.
Nem rég olvastam egy polgármester tekintélyes uraságának a bejegyzését, melyben közli ő méltósága, hogy az általa vezetett nagy községbe minden a rendjén van a lezúduló árvíz után. Élet áldozatot csak egyet követelt, azt is csak egy szerencsétlen édesanyáét, aki még a negyvenedik életévét sem töltötte be és négy kis korú árvát hagyott maga után!!!!! Pont!!!!
Természetesen azt is önhibájából, mert a mindennapi kenyérrel a családja számára a három gyermekével át akart kelni a hídon a megduzzadt folyó felett, egy olyan hídon, melyet a Polgármesteri hivatal csinált és gondoz. Igen ám, csak a víz a hídról gyermekei szeme láttára sodorta le és vitte magával a szerencsétlent.
Na, hát teljhatalmú nagysága annak a községnek!
A pléhpofa nem rozsdás?
Kinek a hibája és hanyagsága, hogy nyolc év alatt nem sikerült kellő magasságba emelni és biztonságossá tenni azt a hidat?
Kinek a felelőssége, hogy a kied által kormányzott nagy település lakói rettegve kelnek át a patakokon, a folyón, mert nem csinálok semmit, de jól telik alapon él a palotás uruk?
Biza, biza, nem történt semmi, csak utak szakadtak ketté, ellehetetlenítve családok helyzetét, mivel a termés kinn és fenn reked. Árva gyermekek sírása nem halszik nagyságod irodájába a tömérdek hamis papírtól, na meg a nyomozó hatóságok okozta gondoktól.
Az emberek, a szerencsétlen adó fizetők, akiknek a szavazatán polgármester lett még így is, és akiknek az adójából él kilincselnek, kopogtatnak, de... az árvízvédelmi alapból nem jut! Eszembe jutott a kisbőgős esete a prímással a cigányzenekarban, amikor a prímás osztja el a baksist és a ki bőgősnek nem ad.
- Hát prímás úr, nekem nem jár?- kérdi elkeseredetten a kis bőgős!
- Járni jár fiam,- feleli a prímás- csak az a baj, hogy nem jut!
Azonban nem szégyellette eltanácsolni őket egy helyi vállalkozóhoz, mert neki vannak gépei, amivel ellehet egyengetni a tönkretett utakat, ha használni akarják. Az meg készen is áll segíteni csekély 600 lej/óra, kb 120 eurónak megfelelő pénzösszeg órára.
Na de nincsen baj, nem történt katasztrófa, csak egy szerencsétlen asszony halt meg, aki után sír négy árva gyermek. A lényeg, hogy ősszel választások lesznek és a tulipánnak ő az oszlopos bástyája a községben és elég szépen jövedelmez!
A kérdés meddig?