2014.06.21. 08:29, Pásztori Tibor Endre
ÓDA
Lelkes , magasztos tárgyú, emelkedett hangú, érzelmi gazdag lírai költemény az óda., - az én olvasatomban pedig napfény a szívben.
Loreley is egyfajta óda, Heinrich Heine / 1799-1856 / ódája a Rajna ódájához: „Ich weis nicht, was soll es bedeuten, Das ich so trauring bin...” – Szabó Lőrinc „Hableány”/!/ nélküli fordításban: „Nem értem, a dal mit idéz föl, s hogy oly bús mért vagyok” talán még újabb ódát sejtet a megfogalmazhatatlan felé, hogy lábujjhegyre állva ágaskodjon Achilles -sarkú lelki sivárságát rejtve, mert a világhírű költő, aki korábban nagyon sokszor gúnyolta a keresztyénséget, egy késői munkája utószavában ezt írta: „Ha az ember halálához közeledik, szeretne megbékülni Istennel és a világgal. Mióta nekem is olyan nagy szükségem van Isten kegyelmére, minden ellenségemnek megbocsátottam. Én már visszatértem Istenhez, mint a tékozló fiú, miután olyan sokáig őriztem a disznókat a hitetlenek között. A mennyei honvágy reám hullott és űzött erdőkön, völgyeken, szorosokon át. Igen, megbékéltem a Teremtővel, szabadgondolkodó barátaim bosszúságára.” Ez volt Heinrich Heine igazi ódája.
„Most látom csak mily nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!”
/részlet a Bánat C. versből/
Úgy kezdődik a történetünk, mint egy mese. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, és birodalmától nagyon messze délen, egy királyné. A történet, amit rövid találkozásunkról mesélünk, mintegy 3000 éves, de igaz történet. Még ezer évvel később, még maga Jézus Krisztus is felemlegette vitás ügyéhez argumentumként, tehát akkor igaz és fontos. Salamon király a monarchikus Izráelnek a harmadik uralkodója volt, Saul és apja, Dávid után. Ő is negyven évig / 971-931 / volt a trónon, mint előde. A cselekmény, az elmélkedés a bölcsességről, a kommunikációról Salamon király és Sába királynője rövid találkozásáról szól. Jeruzsálem ekkor élte fénykorát Salamon neve fémjelezte hatalmát és dicsőségét. A király ifjúkori álma ad reális színezetet élete sikereinek azzal, hogy megvallja Istenének tapasztalatlanságát, belső remegését a kormányzás iránti félelme miatt. És korai éleslátásról tesz tanúbizonyságot, amikor meg is fogalmazza nyugtalansága fő forrását: nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Jó és rossz között különbséget tenni legalább olyan nehéz, mint felismerni ezt a hiányosságot! Istentől, - nevezzük inkább a helyzetnek jobban megfelelően, - Mennyei Atyjától tehát bölcsességet kért Salamon. Megtetszett az Úrnak a király válasza , hogy hatalom és gazdagság helyett egy fiatalember bölcsességet kér, hogy aztán korlátlan éléstárából mindennel elhalmozza. Így lett Salamon gazdag is , hatalmas is, bölcs is. Isten-centrikussága istenfélelemben való élése, egy Isten hite legalább annyira köztudott lett, mint bölcsessége.
Csak a tetteiből ismerhetjük meg Dél királyné asszonyát Sába királynőt, aki ritkaságszámba menően bátor volt, szinte vakmerő. Biblián és a Koránon kívül más forrásokban is találkozhatunk Sába királynőjével. A régészek Sábát a mai Jemen / Állam Dél- Nyugat Ázsiában az Arab-félsziget / délnyugati peremterületére helyezik. Ebből következtetve Sába
királynőjét sötét bőrűnek valószínűsíthetjük. Korának kimagasló alakja.
Okos is volt, aki felismerte saját korlátait / ebben az esetben Salamon-szintű az értelme ! / azt, hogy neki tanulnia kell valahonnan, valakitől. Felkészült a találkozásra., amikor meglátogatta Salamon királyt, vitt neki többek között egy gyönyörű, szebbnél-szebb virágokból összeválogatott csokrot és egy művirágbokrétát, amely olyan művészien volt elkészítve, hogy szabad szemmel nem lehetett a valóditól megkülönböztetni. Sába királynője felkérte a bölcs királyt, hogy állapítsa meg, melyik a valódi. Salamon király kinyitotta az ablakot, melyen méhek repültek be s rászálltak a valódi bokrétára. A művirágra egyik sem szállt.
Imádkozom, legyek vidám
Én Istenem, legyek vidám,
házamat vidítani tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
És senkire se haragudjam.
-
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.
/ Áprily Lajos /
Ez is óda, - talán csak ez az óda, ahol tiszta a levegő, az ég, a szó, a szív.
Így bízvást elmondhatjuk, hogy a világosodás mindig valamilyen kezdetet fejez ki, mely új környezetbe, eseménybe és időpontba vezet. Sába királynő elhagyta pogány hitét, és egyistenhívővé lett. Írónak és költőnek - szubjektív válogatásban is – legemlékezetesebb műfaja az óda: égre néző szem a nyitott ablakon. Több szálon futó, lebilincselő, - a jövő reménységéve fényt közlő csoda.
A szöveg megállapítását végezte:
Pásztori Tibor Endre
Köszönöm az eszmefuttatást.