A CSÓTÁNY, MAGYARORSZÁG, A SZÉKELY KAPU ÉS SZENT ISTVÁN!

Nem tudom mi ütött belém, de mostanában két naptól erre bogár iszonyom van, pontosabban csótány iszonyom. Allergiás lettem és vagyok az ártalmas és fertőző, minden féle magyarellenes rákfenét, pestist, tífuszt hordozó gerinctelenekre.

Mert a gerinctelenekre jellemző minden tulajdonságot magába hordoz. Azon is túl és még..

Még, még mert erre a bogárra szenteltvízből soha nem elég! Drága szenteltvíz és tömjénfüst, mert az ördögöt mi mással űzhetném, azt mely a csótány testében öltött formát. Nem is visszakozik és nem is áll el belőle. Nem mert ahol a hitnek ereje van, ott még a pokoli próbálkozik, megbontani azt. Na de elméjében ott kavarog a nemzetközi maffia és gazdasági alvilág, a cionista világ érdekképviselete.

Azonban fél, nagyon fél, mert érzi, hogy napjai meg vannak számlálva. Már akkor megvoltak, amikor ezelőtt négy évvel Magyarország kimondta az ítéletüket, majd az idén ezt már a nemzet megerősítette. Lassan és biztosan érte el primitív agyát a lágyulás a sorvadás. Paranoiás viselkedése jelentkezett már ezelőtt négy évvel, azóta erősödött, mint a csáprágói által terjesztet bűz, fertő!

Ma már remegnek a lábai, reszketnek és ebből kifolyólag neki esett annak, amitől fél.

Neki esett Magyarországnak! Neki esett annak az országnak mely a nemzet egyesítés terén kinyújtózott hála Istennek az ezeréves történelmi határai széléig!

Neki esett annak a nemzetnek melynek soha nem volt tagja és melynek mindig életén keresztül a kárát a vesztét kereste, miközben szívta és fertőzni próbálta a vérét. nem is akárhogy, mert hízott rajta, de semmibe vette a törvényeit.

Megtámadta nyelvét a magyarnak, Reményik Sándor hagyatékát, a legszentebb dolgainkat, az édesanyanyelvünket, a templomot és az iskolát. Érdekesen állította célkeresztbe a paranoiás agyával, mert a kétnyelvűség az egyike a nyelv sorvasztásnak, mely lassan de biztosan emésztené fel az édesanyanyelvet, a gyökeret mely egyedi és a legszebb, leggazdagabb a világon. Nem véletlenül támadta mindig Tormayt, Wasst, Nyirőt, Herczeget.

Folytatta a csótány a templommal, mert aki hittel és agyarként él, az a szemében ellenség!

Reszket, és ezt megerősíti a tény, hogy Szent István hagyatékát támadja! Igen, mert ha belátok, a sorai közé nekem ez jön le. Azt emlegeti, amitől fél. Kiűzte a koronázási szentséget és most a félelmébe tudja, hogy emlegetni kell. Teszi is. Csakhogy az első Szent királyunk megvédte Magyarországot a felszámolástól, nem pedig beolvasztotta a nemzetet és nem hagyta elveszni a történelem tengerén. Megerősítette. Megalkotta és hátrahagyta a világ akkori legkorszerűbb alkotmányát az intelmeibe foglalva. Baleset is érte a fiát ,,véletlenül", de még is volt visszaút Szent László vezetésével. A csótány most a legnagyobb ellensége hagyatékának a megalázását vette célba. Na de az kemény és törhetetlen, mint a székely által megalkotott székely kapu.

A székely kapu melynek faragásakor a székely a lelkét viszi bele a cserefába melyből a kapu lábait faragja, újabban faragtassa. A lelkét önti bele az utókor számára örököseinek, Istenének! Megszenteli vele a napot, a holdat, a magyar és székely hitvilág két anyát. A napanyát, meg a hold anyát. A napanyát mely tovább élt és él a Napba öltözött Asszony személyébe, szentségébe! Tehetetlen is maradt vele szembe a bű bogár. Érezte és érzi annak ütését, mint a székely szembevágta, vágja vele!

Nem kell neki, de a székelynek sem ő, csak hidegen és az asztalon kinyitva, mint a jó borvizet, melyet az anyaföld ad éltetőként.

Na de csótány hogyan tovább veled?

Elmegyógyintézetbe gyógyulásig?

Abban, amelyeket megszüntettél?

Paksra jeget aszalni?

Templomba bérmálkozni?

Hazudni éjjel, nappal, reggel, délben, este. Azonban remélem, méltón büntet a nemzet!