TÁPLÁLKOZZUNK A MÚLTBÓL, HOGY MEGÉLHESSÜK A MÁT ÉS ÜZENJÜNK A HOLNAPNAK!

Már megszokott tőlem, hogy mindennap valamivel megleplek titeket, akik olvastok, akik kedvelitek, amit itt megfogalmazok. Többet esett szó mostanában a politikai nézeteimről melyek-mi tagadás-egyesek számára nem túl hízelgőek. Igaz nem is azért fogantak meg bennem, hanem mert az énem igazságérzete, szemléletvilágom ezt sugallta. Eltérő módon vannak, akik megdobálhatnak érte, vannak, akik minden féle jelzőkkel illethetnek, de én mindig azt tartottam, hogy valami kell ahhoz, hogy kiváltson az emberben, az emberekben bizonyos lázongásokat, ellenszegülést valamivel, valakikkel szemben.

A gyarló ember soha nem gondolja meg azt, mit miért. Pontosabban nem keresi a kiváltó okot, hanem egyszerűen lefogadja, amit a hírességek papírra vetnek.

Én mindig megkeresem és szeretem megkeresni azt a forrást, amiből egy bizonyos csermely, patak, vagy nagyobb folyó kibontakozik. Mert abból táplálkozik, az határozza meg ízét, színét hozamát.

Erre építsük napjainkat, a terveinket. Kérdés hogy milyen irányban.

Ha valaki figyelmesen és magyar jövőt szeretne felépíteni, akkor biza ismernie, kell a múltját.

Szélles fogalom világot foglal ez magába. Széleset, mivel a történelem nem csak a szigorú történelmet, mint elmúlt események halmazát foglalja magában. A történelem, amit magunkénak vallunk, és ami a megrendezetlen valósság, nem csak azt kell, jelentse a nemzetnek, amit nagyon sokan tévesen ítélnek meg, tévesen gondolva értelmezését.

Nincs történelem, ami a magyarság létét az építészeti, népművészeti, néphagyományaink és irodalmi értékeink közlése nélkül hiteles képet tudna vetíteni rólunk.

Nagyon sok olyan eset történik, amikor ezeket akarják hamisan elvenni, elrabolni tőlünk. Sajnos ehhez nagyon sokszor a csendes és hallgatólagos elfogadás csak benzin a tűzre.

Már több rendben találkoztam e csodával, a román elektronikus és írott sajtóba melynek a zászlóshajója a PRO MEDIA sajtótröszt kiadványai, adásai. A pro tv. jeles és példátlan gyöngyszemei között szerepelt már a magyar állatfajták románosítási kísérlete, mint a mangalicáé, az erdélyi kuvaszé, vagy a magyar juhászkutyáé. Csak néhány a sok közül addig, amíg a hétvégén a magyar tarkát láttam egy kiállításon román hagyományos fajtának bemutatva.

Az már nem lep meg, hogy a hagyományainkat próbálják másként részletezni, mint a Húsvéti locsolkodást, mely egy hungarikum, mint sok más a Farsanggal együtt, melyet torzítanak.

A hagyományos magyar és székely konyha sajátosságokat egyszerűen azzal veri nyakon újabban, hogy egyszerűen nem magyar, nem székely, hanem erdélyi! Hát Istenem, ha Erdély területén élünk ezer és még egy néhány száz éve, természetesen velünk van. A különbség, hogy nem mástól loptuk, hanem a miénk.

A bukovinai örökségünk is lassan kisajátítva és osztrák jelzővel illetve! Tehát hol vannak a bukovinai székelyek? Tőlük sehol.

A legutolsó vérnyomás emelő gyógyszert a máramarosi vidék bemutatásával adták be az este, amikor a Sziszi emlékére emelt magyar templomot, osztráknak nevezte.

Megy ez rendületlenül, zavartalanul, mivel nagy, nagy csend honol a tájon. Az érdekvédelem erdője nem látszik a bukaresti szárazfától, mint ahogy Nyirő József hagyatéka egyeseknek nem volt olvasható, csak olyan bal liberális, magyarellenes értelmezésben. Ahogy Wass Albert kiáltása a hegyei után elnémította a Funtuneli boszorkányt.

Igaz ez még csak csepp lenne egy feneketlen tengerbe azok mellett miszerint, Budai Nagy Antal, Dósa György, Torda, Kinizsi Pál, a Hunyadiak románok voltak. Igen biza és ennek módja szerint át is keresztelték őket. Na nem a katolikus és református papok, lelkészek, hanem egyszerűen....

-Akkor hogy is tovább?

-Élünk a mának, úgy hogy megtagadjuk a múltunk néma cinkossággal, hogy ne legyen, amiből jövőt építeni? Magyar jövőt?

Hátha Reményik Sándor verse felrázna valakibe valamit. Ha mást nem a templomot és az iskolát! Templomot a magyar ima megmaradásáért, az ezer éves hitünkért, az iskolát a magyarságunk, nyelvünk szavatolásáért, mert nyelvében él a nemzet!