"Úgy lesz majd, mint régen volt, hogy a hit és szeretet sem fenyegetéssel, sem  paranccsal nem kényszeríthető ki."

KOHÉZIÓ

    Lukas Elisabeth szavaival indítunk és azt mondjuk, hogy csak „az        értelemmel teli élet igenlésre méltó élet” (Sehnsucht nach Sinn)
    Lehet panaszkodunk a mai társadalomra, a mai világra, de ne feledjük, hogy mind az egyes ember, mind közösségek megjavítása akkor lehetséges, ha lesznek – egyre többen – olyan emberek, kik szenvedélyesen szeretik a jót, kiknek szenvedést okoz, hogy oly sokan bűnben élnek, szenvedések közt fáradoznak értük s boldogan jutnak el az értelmes élet örömére. Az értelem hevületében, az akarás révén azon is van az ember, hogy megtalálja és beteljesítse élete értelmét. A széleskörű társadalmi konzultáció bizonyítja, hogy az ember ellene tud állni, szegülni minden jó hatásnak, csak egynek nem: a szenvedő szeretetnek. Hiába bizonyítod be neki, hogy a bűn káros, mégis megteszi; ha szépen kérleled, valami érdeket sejt; ha erőszakosan lépsz föl, annál inkább ellenszegül; ha nevetségessé teszed bűneivel, makacs lesz és elkerül; adomány, jutalom kevés időre teszi hálássá, bűne vonzása erősebb lesz. De ha tudja, hogy te nemcsak szólsz megújulása érdekében, hanem őszintén bánkódsz, szomorkodol is miatta, szenvedsz és imádkozol érte: ennek nem tud ellenállni, mert nem lehet. Ekkor majd belátja, hogy nem esélyegyenlőségi fenyegetettség a magyar veszély, hanem háborút indítottak az ország ellen, melyet a szenvedélybetegséggel,  magzatgyilkolással, erkölcstelen gazdagodási vággyal, hitnélküliség terjesztésével vagy következetes és folyamatos elnemzettelenítéssel indítottak útjára. Az értelmes  élet forrásának felismerése abban jelentkezik, hogy a politika megtévesztőivel, mint a fasizmus, rasszizmus, stb., nem téveszti össze a keresztyénséget. Mikor összetevői, akár a szilárd anyag atomjai, akár a folyadék molekulái minőségi kölcsönhatásában eggyé válik, - akkor beszélünk a világ előtt is kohézióról: magyar kohézióról.
    Úgy lesz majd, mint régen volt, hogy a hit és szeretet sem fenyegetéssel, sem  paranccsal nem kényszeríthető ki. De amikor eljön az ideje, akkor eljön. Semmi ok az aggodalomra kishitű nemzettársak. „Az érzelem igenis sokkal kifinomultabban érző tud lenni, mint amilyen éles elméjű az értelem lehet” – állapítja meg Frankl E. Viktor (1905-1997) bécsi orvos-filozófus.
    Csak a minőségnek van tudattartalma. Itt csak az a nagy hiány, hogy vajmi kevesen vannak még, akik nemcsak lelkesednek és áldoznak keresztyén ügyekért, hanem szívükre is tudják venni a másik ember romlását, mint ahogy az édesanya kínok közt gyötrődik és imádkozik bűnben élő gyermekéért. Ezért, szent szenvedés nélkül egyetlen talpalatnyi örökséget sem lehet szerezni vagy megtartani. Tőlünk is megkérdezik: hol van a szegek helye?
    Igencsak figyelemreméltó Toursi Márton középkori szerzetes barátról szóló legenda, hogy egyszer, amint cellájában elmélkedve, imádkozva ült, elmerülésében hirtelen feltárult az ajtó és egy tiszteletet parancsoló királyi alak lép be. „Ki vagy te?” – kérdé a szent. „Az Úr” – felelé az. A szem azonban gyanakodott, mint ahogy ez már ebben  a gonosz világban nem lehet másként és azt kérdezte: „Hol van a szegek helye?” Erre az ördög – mert az öltötte fel az Úr alakját – eltűnt.

    A szöveg megállapítását végezte:

                   Pásztori Tibor Endre