Magyari Tibor gondolatai2014.03.05. 17:16
Szálló ige, vagy a szavak súlya!
SZÁLLÓ IGE, VAGY A SZAVAK SÚLYA!
Csak úgy röpködnek a gondolatok az agyamba, mint a madár ágról, ágra. Na de a madár más céllal, nekem meg a gondolatok egy más indoklattal. Nap, mint nap szembesülök a hírözön rengetegjével, melyet próbálok megérteni, jellemezni, értékelni a magam módján elsősorban magamnak. Magamnak, mivel sokan vagyunk és mások. Nem hiába a székely mondás, hogy két tojás nincs egyforma, hát ember....De számszerűleg vagyunk, még ha a világnépességéhez viszonyítva kevesen is, de vagyunk. A mi ennél is fontosabb, hogy tudnak rólunk, hiszen Fermi is azt mondta, hogy ,, a földönkívüliek közöttünk vannak. Egy kicsit furcsa nyelvet beszélnek és magyaroknak mondják magukat". Ő is tudta. Igaz mi is igen, annyi kitérővel, hogy nem vagyunk földön kívüliek, csak talán Isten népe. Az övé, akiket jobban próbára tett a többieknél, de nem felejtette megajándékozni a világ legértékesebb és leggazdagabb, legszebb földrészével, a Kárpát-medencével. Dús folyókkal, festői havasi tájakkal, gazdag és változatos élővilággal, borví forrásokkal, gyógyvizekkel, altalajkincsekkel, termőföldekkel. Ami ennél is fontosabb a világ legszebb és leggazdagabb édesanyanyelvével, amit csak mi értünk.
Ezen a nyelven mondtuk ki a legelső szavunkat, ezen imádkozunk Istenünkhöz, ezen énekeljük el bánatunkat, örömünket. Ezen a nyelven közvetítünk egymás között, akik vagyunk és leszünk, aztán hogy mit az egy más kérdés! Mert hát az ember úgy ad súlyt szavainak, hogy az alapján is értékelik, értelmezik, esetleg becsülik. De...
Vannak közöttünk, akik ezt nem tudják, nem is érdekli őket, mivel a szavak csak eszköz mely elszáll, aztán ha nem írott le is lehet tagadni, csak legyen agysérült, meszesedett, aki nem emlékszik. Azonban mi is van, ha mégis?
Semmi! Egyszerűen lehet hazudni, még azt is hatványozni azzal, hogy saját hazugságát is lehazudja az ember!
- Ember?
- Biológiai értelemben igen, de szó szoros értelmébe nem! Mert, hogy embernek lenni a legnehezebb és egyben a legnemesebb. E vonalon pedig magyarnak lenni, az egy olyan megtiszteltetés, kiváltság, mely csak nekünk adatott. Nekünk, akiknek Isten édesanyja, a második édesanyánk, kik tisztelettel borulunk le Szent fia előtt, akit saját népe feszített keresztre, mert nem tűrte a hazugságot, a gyalázatot, az uzsorát, meg a tíz parancsolat elleni vétkek arcátlanságát. Ő meg tűrte, szenvedett az Atya akaratából, hogy megváltson minket.
- Minket?
- Kik is az a minket?
- Azok, akik hazudnak reggel, délben, este? Azok, akik eladják bőrüket a húsosfazékért, vagy elárulják népüket, nemzetüket, mint ahogy sorozatosan teszik azt virágok szirmai alatt tűnődő paraziták, prostituáltak?
Igen, mert keresztény magyar ember élete során hűséget egyszer esküszik, legyen az Oltár előtt, legyen az a nemzetének, vagy honosításkor hazájának, talán bíróságon a Szent keresztre ,,.. hogy csakis az igazat mondja...Isten engem úgy segítsen!"
De szép és mi egymás, csak, hogy ha Isten egyeseket úgy segít meg, akkor régen, jaj nekik. De jó is lenne, úgy Isten igazából. Volna, akiknek és amiért!
Igaz addig a teremtő várat és mi is várakozunk. Nap, mint nap szálnak a szavak, hazugságok, szemtelenül, korlátok nélkül! Úgy csak megszokásból, mint ahogy vannak magyar emberek, - vagyis annak mondják magukat, de soha nem voltak és nem lesznek, azok-kik ezt eszik, kedvelik! Talán felállva tapsolják! Hogyne, még pénzt is adnak, háromszáz forintokat, gyűjtemény adományokat, százmilliókkal dőzsölő éhség menetelőknek! Aztán ha fény derül, akkor ,, uccu kurva ki a házból!"
Most és mindörökké az emberek a cselekedeteiket igékkel fejezik ki a mondatokban. Az igék pedig szállnak, ragozva, rag nélkül. A szavak röpködnek, súllyal és súly nélkül. Mindez a tulajdonosait minősíti, mert akinek a szavainak van súlya, annak a személyisége is nyom a latban! Kérdés ki méri és, hogyan.
Én is mérem, nap, mint nap. Súlya a hiteles szónak van, mely szerint ,,merjünk nagyok lenni", mely szerint ,,Magyarország jobban teljesít", melyek a Nemzet együvé tartozásáról, újraegyesítéséről szólnak, vagy ,,Magyarország megvédi a határain kívül élő nemzettársait"..
Én ezekben a szavakban, mondatokban hiszek! A cselekvést kifejező igékbe, a magyar jövőbe. De sajátos szójáték és szeretek vele játszani: Viktor, Győző, mondjuk így ,,Viktor ne feledd, győzelem a te neved!" Játszatok ti is hittel, meggyőződéssel és ,,szálljon az ige szájról, szájra, súllyal, minden magyarhoz eljutva!" Szálljon hangosan, mert nagy, de nagy szükség van rá magyarok!
|
Úgy legyen kedves Tibor, szépet írtál.