Nagykanizsa mentéstörténete 1690-20122013.12.07. 20:30, Marcsi
Ajánljuk más tollából

„Nagykanizsa mentéstörténete” 1690-2012.
Megjelent a nagykanizsai Mentőállomás fennállásának, /újraindítása/ 60-ik évfordulója alkalmából.
A könyv a mentéstörténeten kívül megtörtént eseteket, egyéni beszélgetéseket kollegákkal, képeket tartalmaz. A szerzők 375 oldalon A/4-es méretű könyvben mutatják be a Nagykanizsa város mentéstörténetét.
Ebből a könyvből ragadtam ki a könyv elején megjelent verset, amit Klaszán Erzsébet életműdíjas költőnő irt le:
A remény katonái
Mentőautó szirénáját hallani,
Kit visz vajon? Élni-e vagy meghalni?
Lehet öreg, fiatal, gazdag,szegény – bárki,
a sürgős szűkségben pártjára kell állni.
A mentős az egészségügy katonája,
a beteg életét féltőn vigyázza.
Vezérli őt: Hit, Remény,Szeretet,
amióta csak e nehéz pályára léphetett.
Mert nem adták olyan könnyen a tudományt,
az orvosi latint, s az anatómiát.
A „mentészet” mikéntjét a műfogásokat,
a kötözést,sínezést, gyógyszeradagokat.
Tanulta évekig, s tanul ma is, okul,
hisz a „jó pap is holtáiglan tanul”.
Vizsgázik minden nap, kint az élet várja,
hogy legyen egy életen át a remény katonája.
Hinnie kell, hogy érdemes tenni,
s betegét gyorsan a kórházba bevinni.
Sürgősen menteni törékeny életét,
mert a halál már valahol dörzsöli a kezét.
Vinni mielőbb árkon-bokron által,
dacolva viharral, nyakig érő sárral.
Remélni, hogy jókor, hogy időben érkeznek,
a baj nem várhat, az életveszély sürget!
Biztatni kell az esendő embert:
Élnie kell, ne adja fel a küzdelmet!
Állapota stabil, gyógyulásra n biztat,
A kórházban további ellátása folyhat.
Az élet egyszeri, megismételhetetlen,
Egészségünkre, épségünkre vigyázni kell!
Egy óvatlan pillanat és ott a baj, baleset.
S a halál kapujából ugyan ki menthet meg?
Hősök a mentősök, a mindennapok hősei.
Szív és lélek kell, ki a beteget megérti.
Szakadhat eső, tél, fagy, égzengés, zivatar.
A mentőautó rohan, az „élet élni akar”…
Örül a beteg, ha időben érkeznek,
Sebeket kötöznek, lázat, vérnyomást mérnek.
Komoly a munkájuk és felelősségteljes,
Hivatástudatuk töretlenül lelkes.
„Bivalyerő, kutyahűség, birkatürelem”-
a mentős ismérvei a boldog békeidőkben..
Azóta változott minden, de egy nem, az ember-
a „mentős” vagy „mentő”, aki bajban, a helyszínen
Bátran segíteni mer!
„Mindenkit érhet véletlen baleset.”
De meg kell menteni – „vagy legalább
megpróbálni” – minden életet.
Még azt is, aki fáradt, aki romokban hever,
s nem várható az újraélesztésétől tartós siker…
Szól a csengő, menni kell, siessünk hát bajtárs!
Léptek sietnek, kabátok suhognak, ajtócsapódás..
A szirénázó autó hangja rémisztő,
de az elesettnek, betegnek felemelő…
Kivonul a mentő, felbőg a sziréna,
Gyerekek, felnőttek bámulnak utána.
Morzsi a kapunál rázendít vonítva,
Száguld a rohamkocsi hét határon túlra.
Félrenyelés, szívroham, szülés vagy baleset,
hétköznap, vagy ünnep - a mentődnek egyre megy.
A mentő rohan, át a város forgatagán,
bízva,hogy még rést üthet az elmúlás falán.
Minden tisztelet és megbecsülés övezze a mentősök munkáját!
|
Marcsikám, hálásan köszönjük a könyv bemutatatását és a szép verset. Várom, hogy elolvashassam a könyvet.